Nevezzük kliensemet most Julinak.
2021 augusztusában jött el először hozzám. Megtörten, energiahiányosan, teli félelmekkel és aggodalmakkal.
Sokan bántották, nem értették meg. Apukája halálát sem tudta feldolgozni az elmúlt évek során. Teli volt szomorúsággal és bánattal. Az önbizalma a béka feneke alatt volt.
Sokat beszélgettünk, és minden hónapban jött egyszer szorgalmasan az oldásokra. Egyre jobban érezte magát, kezdtek megoldódni dolgok, és már a feszültségeket is nagyon jól kezelte. Már nem úgy reagált mások kirohanásaira, és nem szenvedett a bántások miatt. Apukájával kapcsolatos gyászt is feldolgoztuk.
Megtanulta kezelni, elengedni azokat az érzéseket amik nem tettek jót neki.

A 22-es év csodásan indult számára. El is jött az első kezelésére ebben az évben, azzal kezdtem, hogy az energiarendszert megvizsgáltam mielőtt hozzám ért, hogy lássam milyen érzelmi, lelki állapotban van. Ami a tavalyi első alkalomhoz képest csodás változáson ment át.

Juli boldogan számolt be róla, hogy sokkal nyugodtabb, felszabadultabb, és képzeljem el, hogy megkérte a párja a kezét, pedig ő erre már egyáltalán nem számított, és még fogyni is elkezdett, pedig nem csinál semmit sem másképp. Az önbizalma is megerősödött. Pár dolgot árbeszéltünk, és örült, hogy mindezekkel kapcsolatban új nézőpontokat kapott.
Az új otthon keresésével kapcsolatban pedig oldottunk. Elengedte az akarást, a kontrollt, a türelmetlenséget, a birtokolni akarást amik falakként állták útját annak, hogy megérkezhessen a számukra legjobb időben az álom otthon.
Feloldottunk még pár bennragadt érzelmet azzal kapcsolatban, hogy mégjobban meg tudja élni az örömöt és a játékosságot.

Hálás volt, hogy ezeket a változásokat megélhette a segítségemmel. És én hálás voltam neki, hogy rendszeresen fordított magára időt és energiát és akarta a pozitív irányú változásokat az életében.

Az Easy Life Method ismét egy csodás eredményt hozott. Hiszen az öröm, boldogság és felszabadultság érzése felé halad az útján és könnyebb, jobb életet szeretne magának, mint ami eddig valaha is volt. ❤️

Ha szeretnél egy igazi belső utazást átélni és átváltozni valódi önmagaddá akkor az Easy Life Method segít benne. A boldog, könnyű élet valóban elérhető a segítségével.

Kocsis Tímea

"Valamit elengedni, annyit jelent, mint megváltozva tovább menni."

Esettanulmány:

​Bár már az első beragadt helyzet (értsd olyannak, hogy csak toporog az ember valamiben és nem halad előre a vágyait illetően) is elég idegesítő (tegyük fel, hogy most egy anyagi és munka szempontot vizsgálnunk), és az önostorozás folyamatában van az illető. Elrejtegeti mindenki elől, mert nem büszke rá, viszont lelke mélyén szorong és nagyon kellemetlenül érzi magát, szégyelli és megrázkódtatásként éli meg.

Ezen bennragadt érzések feloldása után a helyzet megoldódik. Hatalmas fellendülés következik, majd ismét egy leszálló ág, amit kliensünk újfent nem ért, és nehezen birkózik meg újra a helyzettel, de már sokkal könnyedébben viseli, és nem rázza meg úgy a hasonló élethelyzet, csak várja a csodát... Ami valami miatt várat magára. Mert elhiszi, hogy képes újra kijönni a szorult helyzetéből, de mégis valahol érzi, hogy ez nem fog egyedül menni. Valami nem stimmel, és persze nem érti, hogy miért van ugyanabba a helyzetben.

Így aztán újra rá kell nézni, hogy mi történt, és miért is teremtett újra magának pénz és munkanélküliséget. Alapvetően tehát a helyzet újra ugyanaz, mint az első Easy Life Method oldás előtt volt. Benne van, hogy a régi munkájával már nem akar foglalkozni, új dolgokra vágyik. Viszont most máshogy éli meg, mert nyugodtabb, békésebb, és elfogadóbb ezen helyet iránt. Viszont alapban pedig elutasítja és szintén rosszul érzi magát benne.
Az oldás során mindez kiderül és felszínre jön. Tehát teljesen kitisztul a kép számára is, hogy miért is teremtette újra a bő fél évvel ezelőtti állapotát.
Kiderül, hogy mennyire kényelmes és nyugodt volt az a helyzet. Nem kellett sokat teljesítenie, de ezzel együtt sajnos a pénze viszont kevesebb is lett, ez viszont egy frusztráltságot is létre hozott. És milyen érdekes, hogy ezzel együtt mégis tökéletesnek érezte a helyzetet, mert már megtanult "tökéletesen" együtt is élni vele. Elfogadóvá is vált az újra létrehozott helyzettel, mert ez volt a könnyebb út. De lelke mélyén tudta, hogy nehézséget állított fel újra magának, és újra falakat húzott a valódi nyugalma és biztonsága elé.

Így aztán az oldások ismét felszabadulttá tették, és tisztán látta a helyzetet ezzel kapcsolatban. Bízva abban, hogy újra már nem teremti meg ezt önmaga számára. És a valódi célja felé is elindul teljes erővel. Mert bizony ez az elmúlt helyzet elvette az erejét az új felé, és leblokkolta annak az előrehaladását.

Ebből az a tanulság, hogy a régi bennragadt érzések feloldása után is képes az ember újra létrehozni ugyanazt az élethelyzetet, de már más okból. A tudatalatti újabb programot kezdett el futtatni, hogy úgy érezze, hogy az élet nyugodt, és nem kell semmiféle plusz megerőltetés, hogy egy alap szinten eléldegéljen, és ez még biztonságos is, mert nincs benne semmi kihívás. Pusztán egy olyan komfort zóna amit jobb ha nem hagy el, mert akkor vége a látszólagos nyugalomnak.

De belátta kliensünk, hogy nem erre a pénz és munka nélküli nyugalomra vágyik igazán. Az igazi nyugalom az lesz ha lesz elég munkája és jövedelme amit hónapról hónapra megteremt magának, korlátozások nélkül.

Feltettem a kérdést neki, hogy ha bárhogy is lehetne akkor hogyan szeretne dolgozni és beosztani az idejét, és mennyi pénzt szeretne ezzel keresni?
És akkor kezdte összeállítani azt amit eddig nem mert. Mert úgymond a sorsra bízta a vállalkozásában azt, hogy kiknek is mikor szolgáltat, átadva ezzel az irányítást és a teremtését is.

Ugye mekkora különbség az első és a második helyzet között amit szintén ő hozott létre? Más más okkal és indokkal a tudatalattijában. A gondolkodásán nem változtatva. Ragaszkodása az új életéhez, létrehozta mégis a régit. Az új életében már nem akart a régi dolgokkal foglalkozni. Ezzel viszont egy energia falat húzott maga elé, meggátolva a normális átmenetet a régiből az újba. Mondhatjuk, hogy két szék közé esett. De ezt is feloldva már megkönnyebbült, és megengedte magának, hogy ez az átmenet még eltartson egy ideig, amíg szükséges, és ameddig el nem terjed az az új dolog amivel foglalkozni kezdett. Nem kizárva a régit, amit a tudatalattija még úgy azonosított, hogy abból képes megélni... És még nem érezte biztosnak az újat. Így hozva létre a falat maga körül, és zárta le az előre haladás lehetőségét.

Milyen csodálatos amikor a tisztán látás elérkezik, és a helyzet megoldódik, a bennragadt érzések kioldódnak. A feladat csupán figyelni a gondolkodásra, és nem beragasztani újabb érzéseket. Vagy ha netán még nem tanult belőle eleget az ember akkor bizony a lecke még nincs elvégezve. :) De természetesen nem ez a cél.
Pont az ilyen feltárások és oldások teszik könnyebbé az ember életét, és adnak új energiát és erőt a továbbhaladáshoz. Ez az igazi szabadság. Amikor választhatod a jobbat.

Kocsis Tímea

Mióta kiléptem a középiskola falai közül… nos azóta is folyton tanulok, és mert már nincs úgymond kényszer sem abban, hogy mit és mikor akarok megtanulni… és figyelek belülre, hogy mi érdekel, és merre húz a kíváncsiságom. Úgyszólván folyton tanulok valamit, vagy épp a meglévő tudásomat mélyítem el még jobban, mert arra is sokszor szükség van, hogy ne csak a felszínt lássam.

Most épp az aromaterápia az ami mélyebben foglalkoztat. Hamarosan vizsgázom is belőle. Ezáltal még mélyebben ismerkedtem meg vele. Bár az eddigi tudásomat sem nevezném nagyon rossznak, amik nagyrészt tapasztalat alapján is alakultak ki.

Egyre jobban  igyekszem be építeni a terápiás kezeléseimbe az illóolajokat.
Elsősorban az érzelmekre ható keverékek a kedvenceim így energia- és lélekgyógyászként. (az egykomponensű illóolajok is hatnak az érzelmekre! :) )
Sokszor belefutok a munkám során, hogy a kedves vendég bár tisztában van a feladatával, hogy min kellene változtatnia, de mégsem képes rá. Ilyenkor a kezelések mellé jöhetnek a finom, vagy kevésbé kellemes illatok, hogy segítsék a tudatalatti átprogramozását.

Folyamatosan dolgozom az illóolajokkal, és tudom milyen mély szinten képesek hatni az agyon, az idegrendszeren keresztül. A szaglásunk által.

Szeretettel ajánlom mindenkinek ezeket a természetes segítőket. Mert ez az ami által az elhatározás a változás irányába még mélyebb értelmet nyerhet.

Szivárványosan szép napokat kívánva:
​Tímea

"Az érzelmekkel kapcsolatos igazság az, hogy a boldogság az ember természetes állapota. A negatív érzelmeknek csak annyi erejük van, amennyit adunk neki. Azzal adunk nekik erőt, hogy ragaszkodunk hozzájuk. Azért ragaszkodunk hozzájuk, mert szükségesnek érezzük őket a létezéshez, vagy a szeretethez.

Az érzelmek azoknak a gondolatoknak a testi kifejezése, amelyektől félünk. Az érzelmek szolgálják a gondolatok közegét. Ez olyan illúzió, amelyet az érzelmek pillanatnyi hatása okoz. Ez gátolja az agyat abban, hogy meglássa azt a gondolatot, amely eredetileg kiváltotta az érzelmet.

Az ember természetes állapota erős, intelligens lényként maga a boldogság. A boldogság olyan huzamosabb érzés amelynek nincs különösebb oka. Más szavakkal is körül lehet írni: békesség, elégedettség, beleegyezés, nyugalom, pihenés, samadhi, szeretet, erő - mindez szeretetet eredményez.

A negatív érzelmek okozzák a szeretetlenséget. A negatív érzelmeket kíséri  az a kitartó érzés, hogy nem tudunk változtatni rajta. Pontosabban az a küzdelem, hogy szabályozzuk és megváltoztassuk azokat az érzelmeket, (és szerintem a gondolatokat is), amelyek a negatív érzelmeket (gondolatokat) életben tartják."

Phil Laut

Gondolatok és érzelmek. A tyúk vagy a tojás volt előbb? A gondolat vagy az érzelem van előbb?

A saját gondolat vagy egy mástól kapott gondolat elindít érzéseket. Az érzések pedig felerősödnek, és képesek átvenni az irányítást és aztán minél többet foglalkozol vele és adsz neki energiát annál jobban a magadénak érzed és hiszed.
A negatívon sokkal nehezebb változtatni hosszabb idő után. A berögzült dolog mélyen beül a tudatalattiba, a hitrendszerbe és ott nyom, irányíthat és uralkodhat. És vagy észre veszi az ember, hogy változtatni, nézőpontot kellene változtatni vagy nem? A beragadás az érzelmekbe súlyos is lehet. Depresszióval, önbizalomhiánnyal, járhat.
Viszont kijönni belőle vagy nehéz, vagy könnyű. Esettől függ.

A boldogság felé akarunk haladni alap természetünknél fogva. Elérni azt az állapotot ahol jól érezzük magunkat, megtartani ameddig csak lehet. Ennek kulcsa egy mély lelki és érzés világból a nézőpont és a gondolatok tudatos megváltoztatása. Viszont ennek a megváltoztatása néha nem egyszerű. És energiatestünkbe beragadt régi gondolati és érzelmi energiák elengedése nélkül még nehezebb.

Szeretnék kulcsokat adni hozzá és tisztább energiarendszert.
Várlak szeretettel beszélgetésekre, energiakezelésekre.
Néha egy alkalom kevés, a régi beragadt, rögzült dolgok feloldására, ezt kérlek értsd meg. Te magadért magad által tehetsz csak. Segítőként viszont itt vagyok hozzá ha egyedül már nem boldogulsz.

Szivárványosan szép napokat kívánva:

​Tímea

Egy ideje dédelgetem ezt a témát. És lassan születik meg ez a legfrissebb blogbejegyzés. Átélek dolgokat vele kapcsolatban és szembe is jönnek esetek. Fájóak, és kevésbé azok.
Nem egyszerű téma.
A szolgálat szavunkhoz nem túl pozitív képek csatolhatóak. Ha csak a szolgálókra gondolunk akik a régebbi korszakokban kemény munkával voltak ellátva napi szinten.

A szolgálat egyik nehéz formáját Londonban egy idős-otthonban tapasztaltam meg ahol 3 évig dolgoztam. Voltak nehéz időszakaim akkor. Pláne mikor az első érzelmi trauma ért ott. Egy kedves nénit segítettem ágyba egyik este. Aztán a műszakom lejárt és én hazamentem a szállásra. Másnap reggel, mikor a szobájába léptem az üres volt. Meglepődtem, nem is értettem a helyzetet hirtelenjében. És kis idő múlva esett le, hogy a néni az éjjel meghalt, azért üres a szoba. Teljesen váratlanul ért a dolog. És érzelmileg is megviselt, hiszen előtte sokszor én gondoskodtam róla.
Aztán meg kellett tanulnom ezt a helyzetet is valahogy kezelni. Hiszen idős emberek lakták az otthont, és sosem lehetett tudni előre, hogy melyik lesz az utolsó nap amikor látni fogom őket.

Volt egy nagyon kedves néni akit nagyon kis aranyos és jó fej volt, Georgie-nak hívták. Nem volt alkalmazott aki nem szerette volna, nagyon jó természete volt a néninek. Viszont sokszor megijesztette az ápolókat, mert volt, hogy rossz állapotba került. Viszont a szeretet teljes gondoskodás újra és újra visszahozta őt hozzánk. És sokszor csak csodálkoztunk ezen, de boldogsággal öleltük és ölelt minket is nap, mint nap. Őt nagyon könnyű volt "szolgálni", a szeretért egyértelmű szeretettel tudott válaszolni.

​És sajnos volt olyan bent lakó is aki ugyan nem volt kedves nagyon, belefáradt már az élet nevű játékba. És bizony láttam egyes kolléganőkön, hogy hogyan beszélnek az ilyen lakókkal és hogy bánnak vele. Nem ugyanúgy, mint Georgie-val. Ott durvaságot és nem-szeretetet, nem elfogadást láttam a szemekben. Furcsa is volt számomra, hogy ápoló létére nem tud egyformán bánni és embernek nézni mindenkit. Ez a fajta szolgálat bizony csak adok volt, hiszen visszafelé már nem tudott semmi sem működni. És sokszor a durvaság, az erőszak, erőszakot szült egyes emberekben. Nem volt jó látni az ilyet. Viszont láttam, hogy miképp létezik az e fajta szolgálat ami csak éppen annyit ad amennyit muszáj.

Az emberek nem egyformák. Sem azok akiket szolgálni kell, és azok sem akik a szolgálatot teszik. Viszont csak akkor tiszta az adás ha szeretet és mélységes együttérzés kíséri. Ez is az önbecsüléshez vezető egyik út.
Lehetséges, hogy gyermekként viszont az ember valami miatt teherként éli meg a szolgálatot a szülei kapcsán. Így számára ez egy kényszeres nyűg lesz a későbbiekben is lehet. Vagy épp ennek kapcsán aztán mégis átalakul benne az érzés, hiszen rájöhet, hogy másoknak segíteni azért jó érzés.

Viszont vannak akik a szolgálatot szintén nem jól értelmezik és egy nagyon súlyos szerepben találhatják magukat. A mártíréba!! Az önfeláldozó szerepébe! És a megfelelési kényszer csapdájába! Nos az ilyen ember ebbe akár bele is betegethet idővel.

Mint az a páciensem aki már mélyreható izom és csontfájdalmakkal keresett fel amelyek a lábait gyötörték, és persze a lelkét szaggatta a fájdalom.
Meséli, hogy "ő mindenki szolgája volt, szerették is érte".  - nos itt látni egyből, hogy egy alárendelt mártír szerepben volt. Szeretetért mindent megtett, akkor is ha kapott, akkor is ha aztán végül is nem. És ő maga sosem hitte el, hogy igazán szerethető.
Tovább hallgatva őt ez a mondata is megüti a fülemet: "Anyám egy gonosz, rossz indulatú nő volt." -  nos az energia amit érzékeltem azt mutatta, hogy félt az anyjától. Viszont mindig meg akart felelni neki. Félve a bántásoktól, és mégis valami anyai szeretetért, morzsáért kuncsorogva.

Ezek a lépések amik rossz irányba vitték őt. A lépések amik most fájdalmakat jelentenek neki. Egy rossz irány... és most már mindez szenvedés számára.
​
Viszont még mindig nem késő másképp gondolkodnia és élnie. Megtenni Önmaga felé a lépést végre. És elhinni, hogy ő a legfontosabb ember, és nem kell senki számára sem megfelelnie. El kellene tudnia fogadni végre önmagát olyannak amilyen. És a szeretetet maga felé irányítania. És a saját igényeinek is eleget tennie, nem csak másokénak. És a legfontosabb, hogy elhiggye, hogy ő is olyan ember aki igazán szerethető!!!!

Szivárványosan csodás napokat kívánva,

Tímea

Átalakítva sokkal jobb. Hátráltat vagy hajt és segít? Legyőzött vagy győzedelmeskedett.
Te mit engedsz meg neki? Mit tehet meg veled?
​
Én a győzelmet választom. A feladat megoldását. Lehet, hogy nem megy harc és küzdelem nélkül. De nem baj. Erős vagyok és kitartó. Mert akarom a célt elérni. Fel akarok érni a hegyre, és onnan nézni végre szét. Onnan nézni le. A csúcsról! Ott a helyem.
És ez egy olyan csúcs ahol mindenki elfér aki így gondolja.
Mindenki!!!

A kedvenc kártyacsomagomból a TÖKÉLETESSÉG kártya üzen. Tökéletességet hívhatjuk akár MAXIMALIZMUSNAK is. Sok ember szenved tőle. Megfelelni akár másoknak, vagy önmagadnak… gátak vagy akadályozó tényezők a haladásban? Ha túlzásokba esünk akkor mindenképp.
​
Makulátlan Málna meséjét osztanám meg veletek ebben a nagy nyári melegben. Ami a GYÖKÉR CSAKRÁHOZ tartozik.

“Málna csak úgy sugárzik, arcfestékre sincs szüksége, hogy hangsúlyozza kifinomult vonásait, ő ennek ellenére festi magát. Mindig tökéletességre törekszik. Mindig szebbnél szebb szépítőszerekkel cicomázza fel magát.
    Málna egyedül van, sokan tartanak tőle. Csak egy aprócska gyümölcs, nem is lenne képes testileg bántani másokat. Sokan vonzódnak hozzá, de amint közelébe kerülnek, visszarettennek tőle. Vajon miért?
    Málna úgy érzi, mindig ki kell mondania a “fájdalmas igazságot”. Őszintesége mindig akkor üt be, amikor a legkevésbé számítanak rá. Ép a múlt héten mondta Narancs asszonynak: “ Ez a hajszín egyszerűen hihetetlen!”, és Sárgadinnyééknek, hogy “ Kövér a gyereketek”. Szíve mélyén mindig meg van győződve róla, hogy az igazság kimondásával segít másoknak.
    Sokszor mondták már neki, hogy milyen szigorúan bánik  az emberekkel. Ő azonban tiltakozik: “ De ha nem mondom el, hogy pontosan hogyan érzek, akkor hazudok. Én pedig nem szoktam hazudni.”
    Legjobb barátja, Bodza sokszor monda már neki, hogy az igaz ugyan, hogy nem hazudik, de magányos, mert senki nem akarja, hogy megbántsa őt az “Igazsággal”.
    Málna egy nap meglátogatta Bodzát. Sokáig csevegtek jelentéktelen témákról, míg végül Málna kibökte a fájdalmas kérdést:
    - Hogyan érhetném el, hogy a többi bogyó szóba álljon velem? - kérdezte lassan.
    - Sosem hittem volna, hogy téged ilyesmi érdekel - válaszolta Bodza.
    - Persze, hogy érdekel! - húzta ki magát Málna-
    - Folyton a csiricsáré ruháidat fitogtatod, és úgy páváskodsz, mintha te lennél a legérettebb gyümölcs a városban! - felelte Bodza. - És soha nincs egy jó szavad senkihez!
    - Én nem páváskodom! Én csak adok magamra, és azok a bogyók egyszerűen csak irigyek rám!
    - Menj innen! - Azzal szárat fordított neki. - Meg sem hallod, amit mondok.
    - De igenis, hallom! -  makacskodott Málna.
    - Nem, nem hallod. Neked csak az a fontos, hogy neked legyen igazad. És őszintén szólva nem vagy valami kedves.
    Málna a könnyeivel küszködött.
    - Mi köze a kedvességnek ahhoz, hogy az emberek nem szeretnek?
    - Nagyon is sok - sóhajtozott Bodza. - Feladom. Még mindig nem érted.
    Málna képtelen volt tovább visszafojtani a fájdalmát, és elsírta magát.
    - Magányos vagy - mondta Bodza.
    Málnának csak egy bólintásra futotta az erejéből.
    - Furcsa, hogy te, akinek ilyen fontos a szépség, ennyire nem látod meg a jót másokban.
    - Magasra kell tennem a mércét…
    - Ki miatt? - kérdezett vissza Bodza.
    Málna sminkje patakokban folyt le az arcán. Bodza nyakába borult, és köszönetet mondott neki. Bodza megdöbbent az érzéseknek ilyetén áradatán. Málna hazasétált, és észre sem vette szomszédai bámuló tekintetét. Életében először az igazi Málna nem bujkált többé.
    - Jól van, kedves? - lépett hozzá Szederné.
    - Igen Szeder asszony, köszönöm, hogy megkérdezte - mosolygott rá. És továbbment anélkül, hogy szóvá tette volna a szakadást Szederné ruháján. Ettől a naptól kezdve Málna az egyediséget kereste a gyümölcsökben, nem pedig a sebeiket.”

(Forrás: Tori Hartman: Csakrák bölcsessége)

Neked mi jut eszedbe erről a meséről, mit mond Neked?

A tökéletességre való törekvés? A maximalizmus? Mások hibáinak keresése? Másokban nem látni meg a szépséget? Védekezés, támadás ellen? Hencegés, lenyűgözés, legyőzés mindenkit?

Azért vegyük észre, hogy Málna saját maga húzott egy falat amivel távolságot tartott saját maga és a vágyai között. Tehát saját maga akadályozta a saját maga boldogságát.

És most egy kis utazásra is hívlak Önmagadba.
Hunyd be a szemed, kérd meg a tested, hogy lazítson. Lazítson a fejed tetejétől, szép sorban egészen a lábaid ujjáig. Menj végig gondolatban a testeden.
Ha elég laza már akkor:
Képzeld el, hogy beleharapsz egy szem érett málnába. Engedd el magad, és érezd át teljesen a puha gyümölcs fenséges ízét a szádban. Ahogy a savanykás-édes íz beborítja a nyelved, gondolj életed szereplőire! Bárki legyen is az, és bárhogyan érzel is iránta, keress mindegyikükben valamilyen jó tulajdonságot, majd engedd el az illetőt. Onnan ismered majd fel a meditáció végét, hogy már senki más nem jut eszedbe.

Könnyű vagy nehéz volt az utazás?
Remélem könnyű! Ha nem akkor vedd észre, hogy a hiba most benned van. De találd meg saját szépségedet, értékeidet is. Így sokkal könnyebben meglátod másokét is. MERT MINDENKIBEN VAN VALAMI JÓ! Akkor is ha első ránézésre nem látszik. Minden ember élete, története más. Másfajta nehézségekkel küzd, és ezen belül hidd el, hogy önmagával is. Egy jó szó, egy kedves mondat segíthet közelebb kerülni.
A lényeg, hogy légy Önmagad! És lásd másokban is az Ön Valójukat.

Szivárványosan csodásakat kívánva,

Tímea

Lélek- és Energiagyógyász

Hogy mi ez? A stressz, a feszültség, a belső düh, félelmek. Már megint sajnos. A robbanás határig képes támadni, vagy akár ki is váltja. Szorongások, amiket nem könnyű elengedni vagy megválni tőlük.

Belső félelmek, melyek lenyomnak a víz alá, és fuldoklásra kényszerítenek. De meddig??? Meddig képes elmenni a kór az emberben?
​
Ameddig az ember hagyja. Ameddig a támadó az erősebb, és ameddig a megtámadott azt hiszi, hogy gyenge, és inkább fejet hajt ahelyett, hogy felemelné és szembeszállna.

​De kivel is? Hogy hívják azt a neve-nincs ellenséget? Akinek nem látszik az arca, nem látszik a semmi sem belőle, csak érezhetően nyomást tud gyakorolni az emberre. Aki akár bele is roskadhat.

Hogy hogyan is nevezhetnénk a támadót? Pisti, Márti, Béla, Janka? Igen, valami ilyesmi nevei vannak. Pont úgy ahogy téged hívnak.
Mert minden belülről fakad. Te engedsz neki teret, időt és energiát. Ha hagyod… Ha fogod a kezét és kapaszkodsz belé.

De csak addig amíg te el nem döntöd, hogy véget vetsz neki. Mert képes vagy felismerni, hogy ott van benned. De addig is amíg ott van, hagyd egy kicsit, had dolgozzon… Te meg add ki a mérged, éld meg az érzelmeidet. Sírj bátran. Ne tartsd vissza magadban.

És aztán ahogy felül kerekedtél ÖNMAGADON, kezdj el újra élni. Terveket szőni, álmokat alkotni és TENNI. Újra és újra csak ÖNMAGADÉRT.

Szivárványosan szép napokat!

Tímea

Lélek- és Energiagyógyász

A lételemünk, hogy megtapasztaljuk és újra és újra át akarjuk élni a hozzá tartozó élményt, érzést, eufóriát, az adrenalint.
Az örömöt, a vidámságot, a teljességet, a szeretet és a boldogság érzését.
Kicsit hasonlíthatnám a drog-hoz is. De az nélkül átélve, megélve természetesen, mert úgy az igazi! :)

Valahol belül folyton arra vágyunk, hogy jól érezzük magunkat. Igyekszünk jobb esetben ez irányba haladni és tenni magunkért.
De aztán az élet, és mi magunk is írjuk a forgatókönyvet hozzá. Sokszor önmagunkat is akadályozva a boldogság útján.

Életfeladataink, sorsfeladataink pont arra tanítanak meg minket, hogy tanuljuk meg és tegyünk azért, hogy fejlődjünk, hogy haladjunk előre azon az úgynevezett rögös úton amit magunknak teremtünk. De a cél mindenek felett akkor is a magasabb rezgésű érzések, a magasabb rezgésű és szintű érzések átélése, megélése.

A bölcs én, a megértő, a szerető, a jóindulatu, az ésszerű, a jelentőségteli, a derűs, az áldott, az egy, az áhitatos, a hálás, a teljes, a békés, az örmömködő, a szeretetteljes, a megdicsőült, a felébredett, a megvilágosult, a tiszta tudatu.
Mind olyan belső tulajdonság, mind olyan magasság amit ha elér az ember és tartósan magáénak is tudhat akkor megélheti a legteljesebb, legboldogabb földi életet.

De van azért a Jin és a Jang. A természet is mindig egyensúlyra törekszik. És épp ezért az energiák is. A jó és a rossz. Ahogy a mesékben is megjelenik. A kettősség, a dualitás. A fény és a sötétség. Mind, mind bennünk van, és ugyanakkor kint is vannak. De a sötétséget csak a fény tudja legyőzni. A rosszat csak a jó.
És a negatív gondolatokat csak a pozitívak írhatják felül. A lustaságot csak az akarat győzheti le. És sorolhatnám tovább… de gondolom mindenki tudná folytatni a sort úgy is, hogy akár a saját életére néz.

Amit magadért tehetsz a boldogság felé vezető úton az elég sokminden. Az értékeid belül vannak. És csak te magadtól függ, hogy mit erősítesz magadban. A rosszat vagy a jót.

Az élethez és önmagadhoz való pozitív hozzáállás a legnagyobb adomány önmagad számára, hogy jól élhesd meg az életed!

Szivárványosan szépséges napokat kívánok!

Tímea

Lélek- és Energiagyógyász

Szeret, nem szeret, szeret, nem szeret. Most akkor mi van??? Ebbe bele lehet örülni nem?

Ismered a szeretetet ahogy a másik ezt kifejezi feléd? Lehet, hogy igen és az a számodra a legmegfelelőbb. De lehet, hogy nem, és így folyton bizonytalan vagy afelől, hogy szeret e téged.
És te tudod, hogy számára mi az ami azt jelenti, hogy szeretve van?


Öt fajta szeretetnyelv létezik. Ezek közül az egyik ahogy te szeretsz kapni. A másik pedig ahogy te adod. Van, hogy úgy hiszed, hogy a másik ember nem képes kimutatni sehogy az irántad érzett érzelmeit.
De csupán nem ismered fel, hogy melyik az amin keresztül ő ezt kinyilvánítja.

Az 5 szeret nyelv a következő:

• Minőségi idő
• Szívességek
• Ajándékok
• Érintés
• Elismerő szavak​

Én szeretem a minőségi együtt töltött időt, az érintést és ahogy adok szintén ez. Tehát tisztában vagyok önmagammal.

Ha ajándékokkal halmozna el valaki akkor az az ő szeret nyelve. És ha én elfogadom akkor ő úgy érezheti, hogy ezzel kimutatta az érzelmeit.
Viszont nekem nem ezek a fő szeretet nyelveim amin keresztül azt érzem, hogy szeretve vagyok.
Akkor lehet, hogy nem is érzem jól magam így szeretve? Azért érdemes tudatosítani, hogy igenis szeretve vagyok. De az igény amire magam vágyom akkor hol van?

Nos a szeretet nyelvei tanulhatóak. De ehhez viszont ki kell tudni mondani a másik felé, hogy minek örülnél. Ha ő ebben partner akkor figyelni fog rád, hogy mivel okozhat neked örömöt. És akkor a harmónia máris megvan.

További információkat, útmutatást Gary Chapman a szeretetnyelvekről szóló könyveiben olvashatsz.

Szivárványosan szép napokat kívánok

Tímea

Lélek- és Energiagyógyász