Mióta kiléptem a középiskola falai közül… nos azóta is folyton tanulok, és mert már nincs úgymond kényszer sem abban, hogy mit és mikor akarok megtanulni… és figyelek belülre, hogy mi érdekel, és merre húz a kíváncsiságom. Úgyszólván folyton tanulok valamit, vagy épp a meglévő tudásomat mélyítem el még jobban, mert arra is sokszor szükség van, hogy ne csak a felszínt lássam.

Most épp az aromaterápia az ami mélyebben foglalkoztat. Hamarosan vizsgázom is belőle. Ezáltal még mélyebben ismerkedtem meg vele. Bár az eddigi tudásomat sem nevezném nagyon rossznak, amik nagyrészt tapasztalat alapján is alakultak ki.

Egyre jobban  igyekszem be építeni a terápiás kezeléseimbe az illóolajokat.
Elsősorban az érzelmekre ható keverékek a kedvenceim így energia- és lélekgyógyászként. (az egykomponensű illóolajok is hatnak az érzelmekre! :) )
Sokszor belefutok a munkám során, hogy a kedves vendég bár tisztában van a feladatával, hogy min kellene változtatnia, de mégsem képes rá. Ilyenkor a kezelések mellé jöhetnek a finom, vagy kevésbé kellemes illatok, hogy segítsék a tudatalatti átprogramozását.

Folyamatosan dolgozom az illóolajokkal, és tudom milyen mély szinten képesek hatni az agyon, az idegrendszeren keresztül. A szaglásunk által.

Szeretettel ajánlom mindenkinek ezeket a természetes segítőket. Mert ez az ami által az elhatározás a változás irányába még mélyebb értelmet nyerhet.

Szivárványosan szép napokat kívánva:
​Tímea

Vannak akik már megtapasztalták jótékony hatásait a mozgásnak, de akik még nem igazán, nos valószínű inkább nekik szól ez a bejegyzés. Bár a rendszeres sportolóknak is lehet majd benne hasznos információ.

Kicsi gyermek korom óta szinte folyamatosan végigkísér a mozgás valamilyen formája. Elsők között talán az atlétika, a kézilabda játszott szerepet nálam. Aztán a Taekwon-do volt sokáig a főszereplő. És pár sérülés után sajnos egy kisebb szünet következett. De a kedvem mégsem ment el a mozgástól. Igyekeztem sok mindent kipróbálni. A tánc, rúdtánc, walkenergie, aerobic, jóga, pilates, túrázás, mind mind meghatározó volt. Ami meg mindig lábnál van, vagy kéznél az a séta, mert az is mozgás, akár 2, 5 8, vagy 10 km az.

Sok áldásos hatása van a sporotlásnak. Egyrészt amit szinte mindenki tud, hogy nagyon jól le tudja vezetni a feszültségeket, a stresszt. Jót tesz az agynak, a vér és nyirok keringésnek. A bőrnek, a tüdőnek, szívnek, immunrendszernek, és még sorolhatnám.

Egyfajta dinamikus meditációnak is lehet használni. Amikor kikapcsolódik tőle az ember.

Ha kicsit is rá tudsz hangolódni a saját testedre, a saját igényeidre, a ritmusodra, akkor az bizony jelez. Ez egyfajta, önfigyelem, önfegyelem. Fontos, hogy tudjuk magunkra is irányítani és összpontosítani energiáinkat. Mert ahogy bent, úgy kint. Ha te jól érzed magad akkor bizony az is sugárzik kifelé.
És milyen megnyugtató tud lenni, ha épp magadért is tettél valamit a mai nap.

És nem csak az a módszer létezik, hogy na, majd akkor most nekiállok és csinálom. Mert sokak számára ez túl nagy lépés és megijednek tőle. Van akiknél működik, de sokak félnek eleve, félnek, hogy elég kitartóak lesznek -e, félnek, hogy meg tudják -e csinálni, vagyis a kudarctól való félelem is közrejátszhat.
​
Sokszor lehet az, hogy elkezdi az illető… de aztán egy idő után abbahagyja, nem úgy jön az eredmény ahogy elvárja, ellustul. De ilyenkor eleve nincs is tisztában vele, hogy csupán az akaratereje és a kitartása van próbára téve önmaga által.
Létezik viszont a fokozatosság elve, amit akár a japán Kaizen módszer segítségével is igénybe lehet venni. Ilyenkor kikapcsolja az ember a félelmeit, csupán a kitartást kell kicsit bekapcsolni, és örülni az elért legkisebb eredménynek is. Ebből tovább fejlődni már egyre könnyebb és könnyebb.

Ahogy én megfigyeltem a testem, nos az egy idő után jelzi elég rendesen, hogy mozognom kellene. Olyankor sokkal nehezebbnek érzem magam. Nehezebben is mennek a dolgok. Úgy besűrűsödik kissé minden. Ekkor azt érzem, hogy ki kell törnöm ebből a sűrűségből, és le kell ráznom magamról a feszültségeket ami ezt okozza.
Nos ilyenkor bizony nincs mese és amikor nekiállok, hát az egy fél megkönnyebbülés, és a végére már teljes.
És ez az az érzés amiért újra és újra képes vagyok nekiállni és csinálni. És ahogy a test utána képes valóban jól érezni magát. Aztán egyre jobb és jobb állóképesség ahogy kialakul, érzi is az ember, hogy egyre többet és jobban bírja, bármit is csinál. Ez valahol a fittséghez a fiatalság érzéséhez igenis hozzájárul.

Így csak biztatni tudok mindenkit, hogy ne hanyagolja el a teste jelzéseit. Tegyen magáért, még ha keveset is, de azt rendszeresen. Mert az is több, mint a semmi.

Amikor sérült test részeket gyógyítok, tapaszolok akkor bizony érzem rajtuk a felgyülemlett feszültségeket, stresszt, lelki problémákat. Bizony ez is egy jelzés a test részéről. Hahó!!! Figyelj magadra, figyelj!!!

Üdvözlök minden kedves Olvasót!
​
Igen, bekopogott a SZEPTEMBER, itt a Dunántúlon jó nagy adag esővel és lehűléssel. Elkezdődik az iskola is, ami sok kis-nagy diák életének csodája vagy éppen megkeserítője lehet. De mitől is függhet, hogy egyik embernek valami tetszik, vagy könnyű, a másiknak pedig nem? - Ebből is látszik, hogy mennyire nem vagyunk egyformák, mennyire mások vagyok, mennyire egyediek és megismételhetetlenek.

Indiai asztrólógia alapján a szüleinknek fizikailag 100 %-ban, érzelmileg 50 %-ban, gondolatilag 25 %-ban egyfajta produktumai vagyunk.
Tehát nagyon is hasonlítunk rájuk, mind érzelmileg, mind gondolati világban is, a fizikai részt nem is említem itt igazán, mert nem azon van a hangsúly.

A lényeg, hogy mivé válik a gyermek a fejlődése során. Mit lát jónak a szülei által és mit lát rossznak? Mit fogad el gondolkodás nélkül? Hogyan hatnak rá az érzelmek? És hogyan kezdi el azonosítani magát, mit hisz, mit gondol önmagáról?

A gyermeknek aztán ott lesz a választási lehetőség. 50-50%-ban. Vagy elfogad minden szülői viselkedést és mintát és azt viszi tovább majd a saját életébe és saját családjába.
Vagy! Úgy dönt, hogy a neki nem tetsző dolgokat nem fogadja el és ő nem fogja úgy élni az életét ahogy a szülei és úgy is cselekszik.

Tehát ott a választás lehetősége. Már csak az a kérdés, hogy erre mennyire “felébredett” a gyermek, hogy dönteni tudjon a helyesebb irányba? Vagy pedig még a rossz minták alapján ő is fut egy kört és viszi a családi mintát tovább. És jobb esetben az ő valamelyik gyermeke már talán “észhez” tér, és változtat.

Létezik sok igaz történet ennek alapján pl. az alkoholista szülők mintájára. Ahol a két gyermek közül az egyik szintén alkoholista lesz és a másik pedig nem. Vajon mitől függ ez a döntés? Lélek és karma szinten máris bogozhatnánk a szálakat. Érdekes ügye? De máris szembe tűnő, hogy valóban így működünk.

Mi az amitől a gomb úgymond benyomódik? És a döntés megtörténik és ezzel együtt az átalakulás is?
Leginkább az érzelmek tudnak hatni és az érzelmek a lelki szintet piszkálják mindig. A karma pedig ott figyel és nézi, hogy, hogy alakul az egyén élete. Mert a karma sem vastörvény. Az is felül és átírható, bár legtöbbször kemény munka és kitartás által.

Tehát ezzel azt akarom mondani, hogy a sors ugyan meg lehet írva valahol. És alá is lehet rendelni magunkat teljes mértékkel. Úszni az árral, elengedni magát az embernek… belelustulni a hétköznapokba és “lesz@rni” az egészet.
DE! Az emberben ott a zabolátlan erő és energia is. Ami képes megváltoztatni a saját nyomorú sorsát és életét akár a semmiből is újra, és újra felállva. Még akkor is ha az már teljesen le van írva, és esélyt sem lát rá se maga, se más.

És sokan bebizonyították már, hogy ez lehetséges. Csupán egy döntés kell, hogy legyen. És a cél iránti kitartás és alázat. És hatalmas hit és bizalom, elsősorban önmagában az emberben. És belül, mélyen tudni, hogy képes rá!

Szivárványosan csodás napokat!

Tímea

Lélek- és Energiagyógyász

A kedvenc kártyacsomagomból a TÖKÉLETESSÉG kártya üzen. Tökéletességet hívhatjuk akár MAXIMALIZMUSNAK is. Sok ember szenved tőle. Megfelelni akár másoknak, vagy önmagadnak… gátak vagy akadályozó tényezők a haladásban? Ha túlzásokba esünk akkor mindenképp.
​
Makulátlan Málna meséjét osztanám meg veletek ebben a nagy nyári melegben. Ami a GYÖKÉR CSAKRÁHOZ tartozik.

“Málna csak úgy sugárzik, arcfestékre sincs szüksége, hogy hangsúlyozza kifinomult vonásait, ő ennek ellenére festi magát. Mindig tökéletességre törekszik. Mindig szebbnél szebb szépítőszerekkel cicomázza fel magát.
    Málna egyedül van, sokan tartanak tőle. Csak egy aprócska gyümölcs, nem is lenne képes testileg bántani másokat. Sokan vonzódnak hozzá, de amint közelébe kerülnek, visszarettennek tőle. Vajon miért?
    Málna úgy érzi, mindig ki kell mondania a “fájdalmas igazságot”. Őszintesége mindig akkor üt be, amikor a legkevésbé számítanak rá. Ép a múlt héten mondta Narancs asszonynak: “ Ez a hajszín egyszerűen hihetetlen!”, és Sárgadinnyééknek, hogy “ Kövér a gyereketek”. Szíve mélyén mindig meg van győződve róla, hogy az igazság kimondásával segít másoknak.
    Sokszor mondták már neki, hogy milyen szigorúan bánik  az emberekkel. Ő azonban tiltakozik: “ De ha nem mondom el, hogy pontosan hogyan érzek, akkor hazudok. Én pedig nem szoktam hazudni.”
    Legjobb barátja, Bodza sokszor monda már neki, hogy az igaz ugyan, hogy nem hazudik, de magányos, mert senki nem akarja, hogy megbántsa őt az “Igazsággal”.
    Málna egy nap meglátogatta Bodzát. Sokáig csevegtek jelentéktelen témákról, míg végül Málna kibökte a fájdalmas kérdést:
    - Hogyan érhetném el, hogy a többi bogyó szóba álljon velem? - kérdezte lassan.
    - Sosem hittem volna, hogy téged ilyesmi érdekel - válaszolta Bodza.
    - Persze, hogy érdekel! - húzta ki magát Málna-
    - Folyton a csiricsáré ruháidat fitogtatod, és úgy páváskodsz, mintha te lennél a legérettebb gyümölcs a városban! - felelte Bodza. - És soha nincs egy jó szavad senkihez!
    - Én nem páváskodom! Én csak adok magamra, és azok a bogyók egyszerűen csak irigyek rám!
    - Menj innen! - Azzal szárat fordított neki. - Meg sem hallod, amit mondok.
    - De igenis, hallom! -  makacskodott Málna.
    - Nem, nem hallod. Neked csak az a fontos, hogy neked legyen igazad. És őszintén szólva nem vagy valami kedves.
    Málna a könnyeivel küszködött.
    - Mi köze a kedvességnek ahhoz, hogy az emberek nem szeretnek?
    - Nagyon is sok - sóhajtozott Bodza. - Feladom. Még mindig nem érted.
    Málna képtelen volt tovább visszafojtani a fájdalmát, és elsírta magát.
    - Magányos vagy - mondta Bodza.
    Málnának csak egy bólintásra futotta az erejéből.
    - Furcsa, hogy te, akinek ilyen fontos a szépség, ennyire nem látod meg a jót másokban.
    - Magasra kell tennem a mércét…
    - Ki miatt? - kérdezett vissza Bodza.
    Málna sminkje patakokban folyt le az arcán. Bodza nyakába borult, és köszönetet mondott neki. Bodza megdöbbent az érzéseknek ilyetén áradatán. Málna hazasétált, és észre sem vette szomszédai bámuló tekintetét. Életében először az igazi Málna nem bujkált többé.
    - Jól van, kedves? - lépett hozzá Szederné.
    - Igen Szeder asszony, köszönöm, hogy megkérdezte - mosolygott rá. És továbbment anélkül, hogy szóvá tette volna a szakadást Szederné ruháján. Ettől a naptól kezdve Málna az egyediséget kereste a gyümölcsökben, nem pedig a sebeiket.”

(Forrás: Tori Hartman: Csakrák bölcsessége)

Neked mi jut eszedbe erről a meséről, mit mond Neked?

A tökéletességre való törekvés? A maximalizmus? Mások hibáinak keresése? Másokban nem látni meg a szépséget? Védekezés, támadás ellen? Hencegés, lenyűgözés, legyőzés mindenkit?

Azért vegyük észre, hogy Málna saját maga húzott egy falat amivel távolságot tartott saját maga és a vágyai között. Tehát saját maga akadályozta a saját maga boldogságát.

És most egy kis utazásra is hívlak Önmagadba.
Hunyd be a szemed, kérd meg a tested, hogy lazítson. Lazítson a fejed tetejétől, szép sorban egészen a lábaid ujjáig. Menj végig gondolatban a testeden.
Ha elég laza már akkor:
Képzeld el, hogy beleharapsz egy szem érett málnába. Engedd el magad, és érezd át teljesen a puha gyümölcs fenséges ízét a szádban. Ahogy a savanykás-édes íz beborítja a nyelved, gondolj életed szereplőire! Bárki legyen is az, és bárhogyan érzel is iránta, keress mindegyikükben valamilyen jó tulajdonságot, majd engedd el az illetőt. Onnan ismered majd fel a meditáció végét, hogy már senki más nem jut eszedbe.

Könnyű vagy nehéz volt az utazás?
Remélem könnyű! Ha nem akkor vedd észre, hogy a hiba most benned van. De találd meg saját szépségedet, értékeidet is. Így sokkal könnyebben meglátod másokét is. MERT MINDENKIBEN VAN VALAMI JÓ! Akkor is ha első ránézésre nem látszik. Minden ember élete, története más. Másfajta nehézségekkel küzd, és ezen belül hidd el, hogy önmagával is. Egy jó szó, egy kedves mondat segíthet közelebb kerülni.
A lényeg, hogy légy Önmagad! És lásd másokban is az Ön Valójukat.

Szivárványosan csodásakat kívánva,

Tímea

Lélek- és Energiagyógyász

Mindketten tapasztalt segítők vagyunk. Megvannak a módszereink a lelki folyamatok segítésére és oldására. De minden alapja egy jó beszélgetés… az elengedhetetlen!

Több olyan hölggyel találkoztunk már akiknek nincsen olyan barátnője akivel nyíltan tud mindenről beszélni, és nem talál valódi megértő, figyelő segítőre.
Pedig a legnagyobb kincs tud lenni ez a figyelem ha a viharfelhők összecsapnak egy női fej felett. A kinyílás, a kibeszélés, megbeszélés lehetősége a női lélek terhéről le tud venni. Ezáltal megkönnyebbülni.

Ha nem a férfit terheljük belső harcainkkal, viharainkkal és a megkönnyebbülés által egy boldogabb, vidámabb, nyugodtabb nő állhat a férfi  és a család mellett. Akkor a világ is sokkal jobb és boldogabb. De ha csak egy kiegyensúlyozott női lét a cél akkor is várunk.

Ehhez kívánunk segítséget nyújtani.

A női körbe való jelentkezést egy (beküldendő google)  form-on kérjük szépen, csak kattints a szövegre és megjelenik egy új lapon. Ahol pár adatra lesz csak szükségünk. Így látni fogjuk, hogy mennyien tartanak rá igényt. Hol és milyen formába szervezzük meg havi rendszeres összejöveteleinket a mi saját bejáratú “Vénusz bolygónkon” amit kinevezünk a helyszíneink nevének. Ahol akár barátnőre is találhatnak a hölgyek. És akár a közösség erejét kihasználva támogatásra, új erőre és szárnyra kaphatnak.

Szivárványosan csodás napokat!

Anikó és Tímea

A lételemünk, hogy megtapasztaljuk és újra és újra át akarjuk élni a hozzá tartozó élményt, érzést, eufóriát, az adrenalint.
Az örömöt, a vidámságot, a teljességet, a szeretet és a boldogság érzését.
Kicsit hasonlíthatnám a drog-hoz is. De az nélkül átélve, megélve természetesen, mert úgy az igazi! :)

Valahol belül folyton arra vágyunk, hogy jól érezzük magunkat. Igyekszünk jobb esetben ez irányba haladni és tenni magunkért.
De aztán az élet, és mi magunk is írjuk a forgatókönyvet hozzá. Sokszor önmagunkat is akadályozva a boldogság útján.

Életfeladataink, sorsfeladataink pont arra tanítanak meg minket, hogy tanuljuk meg és tegyünk azért, hogy fejlődjünk, hogy haladjunk előre azon az úgynevezett rögös úton amit magunknak teremtünk. De a cél mindenek felett akkor is a magasabb rezgésű érzések, a magasabb rezgésű és szintű érzések átélése, megélése.

A bölcs én, a megértő, a szerető, a jóindulatu, az ésszerű, a jelentőségteli, a derűs, az áldott, az egy, az áhitatos, a hálás, a teljes, a békés, az örmömködő, a szeretetteljes, a megdicsőült, a felébredett, a megvilágosult, a tiszta tudatu.
Mind olyan belső tulajdonság, mind olyan magasság amit ha elér az ember és tartósan magáénak is tudhat akkor megélheti a legteljesebb, legboldogabb földi életet.

De van azért a Jin és a Jang. A természet is mindig egyensúlyra törekszik. És épp ezért az energiák is. A jó és a rossz. Ahogy a mesékben is megjelenik. A kettősség, a dualitás. A fény és a sötétség. Mind, mind bennünk van, és ugyanakkor kint is vannak. De a sötétséget csak a fény tudja legyőzni. A rosszat csak a jó.
És a negatív gondolatokat csak a pozitívak írhatják felül. A lustaságot csak az akarat győzheti le. És sorolhatnám tovább… de gondolom mindenki tudná folytatni a sort úgy is, hogy akár a saját életére néz.

Amit magadért tehetsz a boldogság felé vezető úton az elég sokminden. Az értékeid belül vannak. És csak te magadtól függ, hogy mit erősítesz magadban. A rosszat vagy a jót.

Az élethez és önmagadhoz való pozitív hozzáállás a legnagyobb adomány önmagad számára, hogy jól élhesd meg az életed!

Szivárványosan szépséges napokat kívánok!

Tímea

Lélek- és Energiagyógyász

Szeret, nem szeret, szeret, nem szeret. Most akkor mi van??? Ebbe bele lehet örülni nem?

Ismered a szeretetet ahogy a másik ezt kifejezi feléd? Lehet, hogy igen és az a számodra a legmegfelelőbb. De lehet, hogy nem, és így folyton bizonytalan vagy afelől, hogy szeret e téged.
És te tudod, hogy számára mi az ami azt jelenti, hogy szeretve van?


Öt fajta szeretetnyelv létezik. Ezek közül az egyik ahogy te szeretsz kapni. A másik pedig ahogy te adod. Van, hogy úgy hiszed, hogy a másik ember nem képes kimutatni sehogy az irántad érzett érzelmeit.
De csupán nem ismered fel, hogy melyik az amin keresztül ő ezt kinyilvánítja.

Az 5 szeret nyelv a következő:

• Minőségi idő
• Szívességek
• Ajándékok
• Érintés
• Elismerő szavak​

Én szeretem a minőségi együtt töltött időt, az érintést és ahogy adok szintén ez. Tehát tisztában vagyok önmagammal.

Ha ajándékokkal halmozna el valaki akkor az az ő szeret nyelve. És ha én elfogadom akkor ő úgy érezheti, hogy ezzel kimutatta az érzelmeit.
Viszont nekem nem ezek a fő szeretet nyelveim amin keresztül azt érzem, hogy szeretve vagyok.
Akkor lehet, hogy nem is érzem jól magam így szeretve? Azért érdemes tudatosítani, hogy igenis szeretve vagyok. De az igény amire magam vágyom akkor hol van?

Nos a szeretet nyelvei tanulhatóak. De ehhez viszont ki kell tudni mondani a másik felé, hogy minek örülnél. Ha ő ebben partner akkor figyelni fog rád, hogy mivel okozhat neked örömöt. És akkor a harmónia máris megvan.

További információkat, útmutatást Gary Chapman a szeretetnyelvekről szóló könyveiben olvashatsz.

Szivárványosan szép napokat kívánok

Tímea

Lélek- és Energiagyógyász

Sok sok kérdés volt anno bennem, amik aztán szépen folyamatosan elkezdtek megválaszolásra is kerülni.
Hogyan is függhet össze a lélek és az energia? Tényleg képes elhagyni a testet a lélek?
​Mi történik a halál után?
Ja és a bizonyos 3. szem az tényleg létező dolog, és hogy is működhet?
Mire tudja az ember azt használni?
Jesszus mennyi kérdés keringett bennem. Nem is tudtam igazán, hogy kapok e választ rájuk valaha.
Ezek mind olyan…. megfoghatatlanok. Olvashatok esetleg róluk jobb esetben, de el is higgyem azt amit leírnak?

A Mesterem azt mondta, ne higgy el semmit, járj utána, tapasztald meg. Nos ebben egyet értettem vele és kíváncsi voltam.

A folyamat pedig elindult, a kérdéseimre szép egymásutánban a válaszok is megérkeztek.

Az olvasónak is biztos vannak kérdései. Itt talán vagy választ kap rá vagy nem. Lehet nekem hinni is meg nem is. Mindenesetre amiket átéltem, megéltem, megtapasztaltam, nekem azok voltak az igazi leckék, az igazi tanulás. És ezeket nem lehet könyvekben megtalálni, elolvasni, és követni szó szerint, sem munkafüzet nincs rá, hogy így csináld és úgy csináld és akkor majd erre és erre képes leszel (vagyis vannak könyvek, de nálam azok nem működtek, nem azok szerint akartam bármit is elérni). Nekem nem ez volt a tanulás. Nem jártam képzésekre, tanfolyamokra, hogy kinyitogassam a 3. szemem, hogy a képességeimet fejlesszem. Némi segítséget azért kaptam a Mesteremtől hozzá. Feltárt előttem jópár előző életet amikor rendelkeztem a médiumi képességekkel, és megláttatta, hogy milyen csúnya véget is értek azok az életek az akkori felfogást és a korszakokat figyelembe véve. Tehát tudatos szintre került, hogy bennem van minden. Viszont a hogyanra valahogy belülről megérkeztek a válaszok, a gyakorlatok idővel.
​
Mondjuk úgy, hogy aztán innentől fogva el is kezdődött a folyamat, megállíthatatlanul. Mint ahogy a Mátrix című filmben Neo odanyújtja a Kiválaszott elé a kék és a piros kapszulát, hogy eldöntse melyik világot választja. Nos én eldöntöttem, hogy a láthataltan világra is szükségem van.

Őszinte leszek. Onnantól fogva szó szerint megváltozott az életem. Már nem voltam ugyanaz az ember, mint aki előtte. Ahogy kinyílt, aztán elkezdett tágulni a másik világ, ahogy egyre jobban nyílt rá a szemem, a tudatom, az érzékelésem… nos nem volt már visszaút. És nem is akartam visszafordulni. Hiszen ajándékot kaptam! Nem is akármilyet. Aztán a Szivárvány energiagyógyászattal kezdett kitisztulni egyre jobban a kép, hogy milyen varázslatos dolgot is adtak nekem. A mai napig hálás vagyok érte.

Az energia amit érzékelek összefügg a csakrákkal az aurával. A csakrákban eltárolt érzelmek, akár régi, akár mostani, vagy a jövőre néz már.... Az energia, a rezgés az ami megmutatja önmagát. A lélek a legrejtettebb érzelmeit tárja fel előttem. Tudatja ha fáj, ha szenved, és tudatja ha örül, ha boldog. Mondhatnánk azt is, hogy simán empátiával rendelkezem. No de milyen mélységekig? Ezt most nem is igazán tudom kifejteni. Történeteket tudnák mesélni. Hogy és miként vannak ezek a mélységek. Talán egyszer írok is róla.

A lényeg, hogy aztán rá kellett jönnöm, hogy amit mások éreznek, eltemetnek magukba, vagy épp feltárni igyekeznek előttem, az nagyon komoly dolog. Egy másik emberbe így “belelátni” nagy felelősséggel jár. Mint a Kisherceg aki felelősséggel tartozik a rózsájáért. Én is úgy érzem amikor valaki kinyitja a lelkét előttem, feltárja a szenvedéseit, és megoldást vár rá valahonnan.

Mosolygósan csodás napokat kívánok Mindenkinek!

Tímea

​Lélek- és Energiagyógyász

Ez egy olyan téma amit sok hölgy nem lát át igazán. Pláne amikor ő mindenféle tanfolyamokra, önismereti kurzusokra jár. És esetlegesen a párja meg csak otthon legyint az ő efféle "hóbortjaira".

A nálam páciensként megforduló férfiak valamilyen szinten rendelkeznek ezzel a belső, mély szintű spiritualitással. Ők láttatták meg velem előszőr azt, hogy nagyon is komoly lelki munkával és folyamatokkal is irányítják az életüket. Nem csak a felszínt élik a világukban, nagyon is nyitottak és érdeklődőek afelől, hogy mi is zajlik bennük és körülöttük. Észreveszik, felismerik, hogy nem csak egy testből áll az ember. Van fejük a gondolkodásra, a dolgok, a történések átgondolására, és AKARNAK javítani a helyzetükön, és jobbá akarják tenni akár a párkapcsolatukat, akár a magukkal való, vagy az élethez való viszonyukat.