Ha megjelenik benned az irigység és a féltékenység, csak egy dolgot mutat.
Hogy te nem érted el ugyanazt amit a másik. És ennek bizony nem a másik az oka, hanem te. Te aki féltél elindulni, te aki féltél megcsinálni azt az utat amin a másik már végigszenvedte magát.
Talán nem volt elég lelki erőd hozzá, lusta voltál, és gyenge.

De hidd el, hogy még nem késő. Mert benned is megvan ugyanaz az erő és energia, mint abban a másikban. És tudom, te is arra vágysz amit már ő elért és büszke rá.

Hát akkor hajrá! Csináld végig te is, lásd, lehet, hogy egyszerű, de lehet, hogy nem, de minden nap meg kell küzdened az eredményekért, minden nap fel kell áldoznod magad a tettek oltárán, és minden nap számot kell adnod magadnak, hogy mennyit haladtál.

Hidd el, hogy megéri. Megéri mindez, és akkor megérted, hogy irigynek és féltékenynek lenni sokkal több energiába kerül, mint végigmenni az úton, vagy elfogadni szeretettel, hogy a másik ember képes volt rá, és akár példaképként nézni rá, tanulni tőle.

Szivárványosan szép napokat:

​Tímea

Mindannyian rendelkezünk az önbecsülés adományával, de amikor másokat igyekszünk felelőssé tenni azért, mert alábecsülik ezt az adottságunkat, elveszítjük az érzelmi szabadságunkat.

Néha el kell felejteni, hogy az álmaid megvalósításához szükséged van másoknak a jóváhagyására.
Ne forgácsold szét az energiádat azzal, hogy másokat igyekszel meggyőzni arról, hogy mi a te utad, és mik a te álmaid. Sokan lesznek akik egyáltalán nem kíváncsiak rá, vagy nem is tudnak mit kezdeni vele, így természetes módon nem fognak vele foglalkozni, vagy előfordulhat, hogy lebeszélnek, hátráltatnak.

Viszont ha a te álmod, vágyad fontos a te számodra akkor az önbecsülésed a te fegyvered ahhoz, hogy megvédd magad. Viszont néha fontos lehet számunkra, hogy mások elismerését megkaphassuk. Amolyan motivációs morzsaként, vagy löketként. Ehhez a legjobb ha olyan embereket tudsz választani akik értenek téged, akik melletted állnak a történetedben és nem lenéznek, vagy nem látják az értéket abban amit csinálsz.

Van egy kínai mondás ami elég jól kifejezi ezt: “Még ha azt mondod is, lehetetlen, ne akadályozd azt, aki éppen csinálja.”

Annak idején amikor elkezdtem az energiagyógyászattal foglalkozni akkor még kevés volt körülöttem az az ember aki engem megértett ebben az ügyben. És még én magam számára is furcsa volt az egész mindaddig amíg el nem kezdtem egyre jobban érezni az energiákat. Aztán már egyre több és több bizonyosság tárult a szemem elé, hogy ez valóban létező dolog. A tapasztalatok azok amik aztán újabb és újabb erőt adtak az utamon amin a mai napig lépdelek.

Aztán azt is megtapasztaltam, hogy akik mellettem voltak az eltávolodtak tőlem, vagy nekem kellett eltávolítani őket, mert valami furcsa módon már nem rezonáltak az én vágyaimmal, azzal amit ezzel el akartam érni. És mindez arra ösztönzött, hogy megtegyem a lépést abban, hogy ő, vagy ők ne hátráltassanak tovább ebben. Nehéz döntések voltak ezek, de az önbecsülésem ezt kívánta meg.
És most is csak olyan emberek vannak mellettem és körülöttem akik támogatnak és segítenek, és építő véleményüket adják ha kérdésem van.

Ha az ember meri felvállalni azt aki valójában, és nem ijed meg a feladatától, akkor bár akármilyen nehéz is legyen az az út amelyre álmai megvalósítása miatt rálépett… mégis megjelenhetnek az igazi segítők az életében, hogy ne, és semmiképpen ne kelljen feladnia azt amit valaha is elképzelt és a magáénak érez. De az önbecsülése mindehhez akkor is belülről kell, hogy fakadjon. Az úton előre ugyanis csak ő képes menni!


Szivárványosan csodás napokat kívánva:

Tímea

Önbizalom vagy van, vagy egyáltalán nincs. De van egy harmadik formája is. Hol van, hol nincs, vagyis néha elveszik és néha előkerül.


De mi ez? Egy belső FURA-hangocska, egy félelmetes ördögöcske, vagy belső démon is lehetne akár. Ami azt mondja néha, hogy bizony te nem vagy elég szép, elég okos, elég jó, elég bátor… úgyhogy csak félj, aggódj, rémülj! Lehet, hogy elég durván azt is közli, hogy nem vagy semmire sem jó, haszontalan és semmirekellő is vagy. És ennek az ádáz kis ellenségnek lehet, hogy már valaki egyszer megmondta ezeket a cseppet sem kedves szavakat, vagy megjegyzéseket. És te mit is csináltál aztán? Elhitted. Hiszen az a másik biztos okosabb, és szerinted, szebb is, bátrabb is és sokkal jobb is nálad. Elhitted és a kis belső ördögöcskének ez nagyon is jól jött. Mert ő meg benned boldogan szította még ezt a tüzet tovább. Félelmet keltve benned, elég erőteljesen.


Sokszor már azelőtt  elvet mindenfajta okos gondolatot egy a kis benned zúgó kórushang mielőtt te magad meggyőződnél annak igazáról. És egyből félelemmel kezded el táplálni önmagad, és az okos gondolatodat. Bátorságod alábbhagy, vagy teljesen inadba is szállhat. És bizony a kórus hangja lehet a családé, az ismerősöké, munkatársaké, akiktől úgymond már “előre hallod” a negatív és téged becsmérlő szavakat, mondatokat. Annak ellenére, hogy esetleg valóban működne, hasznos lenne az amire te gondolsz. Vagy éppen rólad van szó, a külsődről és a belső tulajdonságaidról amiket nem úgy látnak, éreznek ahogy te legbelül. De nem hagynak. Csak húznak lefelé ameddig csak lehetséges. És újra és újra elhitetik veled, hogy nem vagy elég jó.

A félelemtől ami benned van szeretnél megszabadulni, elmenekülni.
Viszont ez az egyetlen fegyvered is, hogy te nyerj aztán. Mert a félelem segít felismerned az igazi problémákat! Pontosabban neked kell majd különbséget tenned a képzelt és a valós félelmeid között. És aztán ennek a felismerésnek a segítségével te magad tehetsz az ellen, hogy bárki is megállítson az utadon. A kis ördögöcske aztán ilyenkor egyszer csak eltűnik a semmibe, szertefoszlik. Mert te legyőzted őt, legyőzted a belső, legádázabb ellenséged, a félelmedet.


Ez egy igazi bátorságpróba. A kis ördög igazából azt üzeni, hogy állj ki magadért! Az a belső éned akit meg akarsz védeni a kudarctól, a bántástól és akiért képes vagy kiállni is akár, nos éppen ennek a belső énednek van a legtöbb szeretetre szüksége, a TE SZERETETEDRE! Ami arra kér, hogy hallgass a saját belső hangodra, hiszen ő a legbölcsebb, az igazán bölcs ÉNed.


Egyszer valamikor éppen te hívtad életre a démonokat magadban. De nézz szembe velük, hogy igazi áttörést érhess el az életedben. Légy bátor! Kitartónak kell lenned! Az áldozat innentől már nem te vagy!
Hiszen nem véletlen jelent meg benned az a Fura-hangocska.


Meditálj el rajta. Csukd be a szemed, lazítsd el a tested, képzelj magad köré bölcs, szellemi vezetőket, védelmezőket és mond el nekik a félelmeidet. Kérd, hogy alkossanak védelmet közted és az ördög között. Fogadd el a tőlük kapott segítséget, hogy felülkerekedhess a félelmeiden. És lásd ahogy az a FURA-hangú ördög teljesen összezsugorodik és elveszti hangját, erejét.

Szivárványosan csodás napot kívánva,

Tímea

​Lélek-, és Energiagyógyász

Szól az autóban a zene.  A pendrive-on sok zene van, és van, hogy ritkán hallok újra egy egy számot.
Ami viszont ma reggel szólt azt akár terápiás zenének is lehetne nevezni.

Karacs Ildikótól a következő:

Úgy nézek magamra mindig,
ahogy csodára nézni illik,
csodára, az ember fiára,
kezeire, nyírott hajára.

Úgy nézek szemedbe mindig,
ahogy csodára nézni illik,
csillagos ég tetejére,
a világnak közepére.

Sajnos a gépen nem találtam meg a zenét, egy alternatív múlt időset viszont igen.
https://youtu.be/6N_uRegGmAo

De sokkal jobbnak találom Ildi jelen idejű megfogalmazását.
“Úgy nézek magamra mindig”
Ha lesz rá módom akkor Ildi verzióját is megosztom veletek.

Sajnos sokan nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak magukra szeretettel, pláne nem csodálattal nézni.
Miért is olyan nehéz ez? Miért olyan nehéz szeretni, elfogadni önmagát az embernek?

Sokkal könnyebb valaki másra, vagy másokra figyelni. Az anya figyel a gyermekére. A feleség a férjre. A fiú a kedvesére.
A barát a barátra. Az előadó a közönségére.
Valahogy fakad ez belűlről, hogy ösztönösen figyelünk kifelé. Szolgálni, óvni, gondoskodni akarunk.
Magunkat csak ösztönből védjük leginkább. De az még mindig nem azt jelenti, hogy szeretjük önmagunkat.

• Szeretni önmagunkat valahol ott kezdődik, hogy hálát adunk a létezésünkért.
• Tudunk úgy tükörbe nézni, hogy nem kritizáljuk magunkat, hanem szeretettel elfogadjuk magunkat annak akik vagyunk és ahogyan kinézünk.
• Nem bántjuk magunkat semmiért! - Talán ez a lefgontosabb.
• Nem rágódunk a múltunk dolgain.
• Tanulunk önmagunk hibáiból és igyekszünk nem elkövetni őket újra.
• Figyelünk magunkra. Akár az étkezés, akár az alvás mennyisége, vagy bármi más téren.
• Apró kis jutalmakat adunk magunknak, mivel megérdemeljük a kényeztetést önmagunktól. (Itt nem a folyamatos csokoládé evésről beszélek)
• Tisztán látod magad, így tisztában vagy az értékeiddel, ezzel növeled az önbecsülésedet, és az önmagadba vetett hitedet is.
• Hallgatsz a megérzéseidre.
• Ha szükséges akkor állj ki önmagadért, védd meg magad. Ha valaki negatívan minősít, bánt, degradál, bármivel rombolja az önbecsülésed, kedvesen figyelmeztesd, hogy nem haragszol, de ezt soha többet ne tegye.
• Pozitívan gondolj magadra. Legyen pozitív énképed.
• Kommunikálj szeretetteljesen. Ne csak kifelé másoknak, hanem magad felé is!
• És szeresd a benned lévő gyermeket is! Hiszen ő a te játékos és kreatív éned. Biztosítsd afelől, hogy szereted és megvéded őt. Biztonságban van.
• És te is biztonságban vagy. Mivel te szereted magadat. Magad által szeretve vagy mindig és mindenkor és minden körülmények között.
• Ha úgy érzed változásra, vagy változtatásra lenne szükséged ahhoz, hogy mégjobban tudd szeretni önmagad, akkor tégy magadért. Ha kell akkor egyél kevesebbet, sportolj többet, járj ki a természetbe, tégy aminek szükségét érzed. Ne másért, csak önmagadért!

Az önszeretet az alap ahhoz, hogy tudd felvállalni önmagad, tudd megbecsülni és értékelni magad. Hogy tudj sikereket elérni, és elég magabiztos legyél az életben.

Szivárványosan csodálatos napokat kívánok!

Tímea

Lélek- és Energiagyógyász

Szeretsz álmodozni? Történeteket, sztorikat gyártani?
Ez mikor hasznos és mikor nem?

Hasznos ha egy nemes célodért teszed és pozitív énképpel, valamint pozitív eseményeket tartalmaz a mozivásznad.

És mikor káros?
Nos abban az esetben ha éppen aggódsz valalki vagy valami miatt. És előre RÉMtörténeteket gondolsz. Kész sztorik alakulnak ki a fejedben arról, hogy XY mit és, hogyan és kivel és miért… stb. Vagy jaj, nehogy XY-nal valami történjen, valami baja legyen, ez és ez… stb.
Aggódhatunk persze a gyermekeink, a kedves, a férj, a feleség, nagyszülő, szülő, jóbarát, a munka, a pénz, a dolgozat, a vizsga stb… miatt. Mert így tanultuk, mert így szoktuk meg, mert ezt láttuk másoktól is. És valahol természetesnek is gondoljuk, hogy aggódni kötelező vagy éppen jogos.

Aggódunk és félünk, hogy az általunk gondolt dolgok nehogy bekövetkezzenek. Adjuk nekik a figyelmünket az energiánkat, a sok NEHOGY, VÉLETLEN SE, JAJ NE, és egyéb negatív gondolatainknak. És ha mégis bekövetkezik akkor akár pánik, tehetelenség érzés is eluralja az embert, mert ÜGYE ÉN MEGMONDTAM, vagy LÁTTAM, GONDOLTAM ELŐRE…stb. De már előtte egy folyamatos görcsben leledzik az ember és fél. És az esemény hatására mégjobban eluralkodhatnak rajta a rossz értések. Ahelyett, hogy a negatív energiák helyett a probléma ellenére a nyugodt, higgadt, kreatív probléma megoldó képességét használná (a józan paraszti eszét), és a legjobb megoldást keresné ha már megtörtént aminek nem kellett volna (legalábbis az elképzelése szerint).

Viszont ha nem következik be a negatív esemény, sőt!!!, pont az ellenkezője történik akkor meg jön a megkönnyebbülés, a megnyugvás. De akkor kérdezem, hogy miért is kellett előtte szenvedni? Megéri ez újra és újra? A legtöbb esetben ez azért történik meg, mert az embernek nincs bizalma, önbizalma és hite.
De ha hittel és bizalommal áll az események elé, akkor az is sokkal könnyebb, hogy elérje a célját és mindez ne félelemben, görcsben, tehetetlenségben teljen el az időben, a várakozásban.

Szabad választásunk van, hogy hogyan is döntünk az aggódásaink szempontjából. El tudjuk e engedni a félelmeinket amik fogva tartanak minket?
Viszont ha ez sikerül, akkor máris megkönnyebbül az ember. Megengedi magának és másoknak is a pozitív végkimenetelt, a legjobb dolgot amit ki lehet hozni az eseményekből, az emberből. Ha a jóra, a pozitívra fokuszálsz és annak adsz energiát, akkor azt erősíted.

Szivárványosan csodás napokat!

Tímea

​Lélek- és Energiagyógyász

Kénytelen vagyok ismét egy ilyen érzelmi alapon nyugvó írást közzé tenni. Mivel épp egy gyermek és annak tagjai hozták elő ezt, hogy írjak róla.

Hiszen fontos lenne megérteni, hogy mennyire nehézzé és súlyossá teszi a mindennapi létet, az életet ez a sokszínűen meghatározható negatív érzelem.
​
Mert ügye mennyi mindentől lehet félni? Mennyi minden által kapcsol be ez bennünk? Mennyi mindentől akarjuk megvédeni magunkat a félelmeink által? És kik, vagy mik azok akik/amik bekapcsolják a félelmeink piros nyomogombjait?

Viszont ha ezek a félelem által keltett energiák alaposan beragadnak az energiarendszerünkbe akkor hordozzuk őket folyamatosan. A mindennapok a félelmeink irányítása alatt telnek. És ez igen nehézzé teszik a létezést egy idő után, egy nagy teherként hat.

Úrrá lenni bármilyen félelmen az egy elég nehéz feladat. Magamról is tudom. Hiszen gyermek és még felnőtt koromban is sokat hordoztam belőle. De azt is tudom, hogy nem lehetetlen megszabadulni tőlük. Persze szép sorjában. Hiszen egyszerre mind nem megy.

​A Szivárvány kezelés sokat tud benne segiteni. Én magamon is így tapasztaltam. Viszont a cselekvő, haladni, fejlődni akaró ember is kell hozzá azért.

A félelmekkel való élet melyet hol külső, hol tudati tényezők alkotják egy igazán sötét világ. A benne megrekedő ember nehezen vagy egyáltalán nem látja a fényt. A kivezető út is lehet számára félelmetes és néha még megáljt parancsoló is.

A félelmek is szülhetnek fizikai szintű betegségeket, fájdalmakat. És általuk maga az ember is képes megbetegíteni önmagát, végső menekülési útnak azt találva.

A legáltalánosabb akár már iskolás korban, a hasfájás, hasgörcsök. Fejfájás, fejgörcsök. Herpeszek. Nyugatlan, rossz alvás, fogcsikorgatás éjszaka.
A betegségektől való félelem is keményen harcra kényszeríti az elmét és a testet. Másoktól figyelmet kérlelve, és kapva... törődést igényelve.

Félelmeink sokszor a saját démonaink is. Egy nap nem lenne szinte elég mire mindenféle és típusu érzést ezzel kapcsolatban fel akarnék sorolni, hiszen rengeteg minden kiválthatja kívülről érkezvén is és belülről táplálva is bennünk.  Kezelni pedig nem mindig egyszerű.

Meg kell tanulni felülkerekedni és akár kicserélni ezeket a negatív érzelmeket. Fontos sok esetben a bátorság, a leküzdeni akarás, a kíváncsiság, az önbizalom, bizalom és a HIT!

Szivárványosan csodás napokat kívánva,

Tímea

Lélek- és Energiagyógyász
​