A kedvenc kártyacsomagomból a TÖKÉLETESSÉG kártya üzen. Tökéletességet hívhatjuk akár MAXIMALIZMUSNAK is. Sok ember szenved tőle. Megfelelni akár másoknak, vagy önmagadnak… gátak vagy akadályozó tényezők a haladásban? Ha túlzásokba esünk akkor mindenképp.
​
Makulátlan Málna meséjét osztanám meg veletek ebben a nagy nyári melegben. Ami a GYÖKÉR CSAKRÁHOZ tartozik.

“Málna csak úgy sugárzik, arcfestékre sincs szüksége, hogy hangsúlyozza kifinomult vonásait, ő ennek ellenére festi magát. Mindig tökéletességre törekszik. Mindig szebbnél szebb szépítőszerekkel cicomázza fel magát.
    Málna egyedül van, sokan tartanak tőle. Csak egy aprócska gyümölcs, nem is lenne képes testileg bántani másokat. Sokan vonzódnak hozzá, de amint közelébe kerülnek, visszarettennek tőle. Vajon miért?
    Málna úgy érzi, mindig ki kell mondania a “fájdalmas igazságot”. Őszintesége mindig akkor üt be, amikor a legkevésbé számítanak rá. Ép a múlt héten mondta Narancs asszonynak: “ Ez a hajszín egyszerűen hihetetlen!”, és Sárgadinnyééknek, hogy “ Kövér a gyereketek”. Szíve mélyén mindig meg van győződve róla, hogy az igazság kimondásával segít másoknak.
    Sokszor mondták már neki, hogy milyen szigorúan bánik  az emberekkel. Ő azonban tiltakozik: “ De ha nem mondom el, hogy pontosan hogyan érzek, akkor hazudok. Én pedig nem szoktam hazudni.”
    Legjobb barátja, Bodza sokszor monda már neki, hogy az igaz ugyan, hogy nem hazudik, de magányos, mert senki nem akarja, hogy megbántsa őt az “Igazsággal”.
    Málna egy nap meglátogatta Bodzát. Sokáig csevegtek jelentéktelen témákról, míg végül Málna kibökte a fájdalmas kérdést:
    - Hogyan érhetném el, hogy a többi bogyó szóba álljon velem? - kérdezte lassan.
    - Sosem hittem volna, hogy téged ilyesmi érdekel - válaszolta Bodza.
    - Persze, hogy érdekel! - húzta ki magát Málna-
    - Folyton a csiricsáré ruháidat fitogtatod, és úgy páváskodsz, mintha te lennél a legérettebb gyümölcs a városban! - felelte Bodza. - És soha nincs egy jó szavad senkihez!
    - Én nem páváskodom! Én csak adok magamra, és azok a bogyók egyszerűen csak irigyek rám!
    - Menj innen! - Azzal szárat fordított neki. - Meg sem hallod, amit mondok.
    - De igenis, hallom! -  makacskodott Málna.
    - Nem, nem hallod. Neked csak az a fontos, hogy neked legyen igazad. És őszintén szólva nem vagy valami kedves.
    Málna a könnyeivel küszködött.
    - Mi köze a kedvességnek ahhoz, hogy az emberek nem szeretnek?
    - Nagyon is sok - sóhajtozott Bodza. - Feladom. Még mindig nem érted.
    Málna képtelen volt tovább visszafojtani a fájdalmát, és elsírta magát.
    - Magányos vagy - mondta Bodza.
    Málnának csak egy bólintásra futotta az erejéből.
    - Furcsa, hogy te, akinek ilyen fontos a szépség, ennyire nem látod meg a jót másokban.
    - Magasra kell tennem a mércét…
    - Ki miatt? - kérdezett vissza Bodza.
    Málna sminkje patakokban folyt le az arcán. Bodza nyakába borult, és köszönetet mondott neki. Bodza megdöbbent az érzéseknek ilyetén áradatán. Málna hazasétált, és észre sem vette szomszédai bámuló tekintetét. Életében először az igazi Málna nem bujkált többé.
    - Jól van, kedves? - lépett hozzá Szederné.
    - Igen Szeder asszony, köszönöm, hogy megkérdezte - mosolygott rá. És továbbment anélkül, hogy szóvá tette volna a szakadást Szederné ruháján. Ettől a naptól kezdve Málna az egyediséget kereste a gyümölcsökben, nem pedig a sebeiket.”

(Forrás: Tori Hartman: Csakrák bölcsessége)

Neked mi jut eszedbe erről a meséről, mit mond Neked?

A tökéletességre való törekvés? A maximalizmus? Mások hibáinak keresése? Másokban nem látni meg a szépséget? Védekezés, támadás ellen? Hencegés, lenyűgözés, legyőzés mindenkit?

Azért vegyük észre, hogy Málna saját maga húzott egy falat amivel távolságot tartott saját maga és a vágyai között. Tehát saját maga akadályozta a saját maga boldogságát.

És most egy kis utazásra is hívlak Önmagadba.
Hunyd be a szemed, kérd meg a tested, hogy lazítson. Lazítson a fejed tetejétől, szép sorban egészen a lábaid ujjáig. Menj végig gondolatban a testeden.
Ha elég laza már akkor:
Képzeld el, hogy beleharapsz egy szem érett málnába. Engedd el magad, és érezd át teljesen a puha gyümölcs fenséges ízét a szádban. Ahogy a savanykás-édes íz beborítja a nyelved, gondolj életed szereplőire! Bárki legyen is az, és bárhogyan érzel is iránta, keress mindegyikükben valamilyen jó tulajdonságot, majd engedd el az illetőt. Onnan ismered majd fel a meditáció végét, hogy már senki más nem jut eszedbe.

Könnyű vagy nehéz volt az utazás?
Remélem könnyű! Ha nem akkor vedd észre, hogy a hiba most benned van. De találd meg saját szépségedet, értékeidet is. Így sokkal könnyebben meglátod másokét is. MERT MINDENKIBEN VAN VALAMI JÓ! Akkor is ha első ránézésre nem látszik. Minden ember élete, története más. Másfajta nehézségekkel küzd, és ezen belül hidd el, hogy önmagával is. Egy jó szó, egy kedves mondat segíthet közelebb kerülni.
A lényeg, hogy légy Önmagad! És lásd másokban is az Ön Valójukat.

Szivárványosan csodásakat kívánva,

Tímea

Lélek- és Energiagyógyász

Elvárások, elvárásaink tengerében vagyunk képesek fürdeni nap, mint nap.
Ez bizony kényszerű dolgokat is képes szülni bennünk.
Egyvalamiért hadakozunk, és küzdünk ezeknek a teljesítésében. Egyfajta elismerésért, vagy szeretet morzsáért.

Megfelelni a szülőknek, a munkahelyen a főnöknek, a tanárnak, osztálytársaknak, kollégáknak, a társnak, és még ki tudja mennyien követelik ki ezt a környezetünkben tőlünk.
Ez a program nagyon erőteljesen tud futni. Főleg ha már gyermek korban sok volt a követelmény. És a jó teljesítményért jutalom, a rosszért pedig bünti járt.
Keményen bevésődhetnek ezek a dolgok. És aztán indul a hajsza, nap, mint nap.

Megfelelési kényszer alakul ki. A megfelelni akarás, annak a hajszolása, hogy mindenben tökéletesnek kell lenni… mert csak akkor jár érte elismerés, vagy éppen szeretet, egy kis simogatás, vagy ajándék csoki. Valamit valamiért magyarán szólva.
Olyasfajta kényszerű szolgálattá alakul át (az amit amúgy is tudnánk esetleg szívesen adni másnak, másoknak), hogy aztán már a stressz, a szorongás is erőteljesen úrrá lehet, gyermeken is és felnőttön is.

A gyomor is görcsbe tud rándulni ha komoly a feladat. Vagy ha csak annak éli meg az egyén.

És tényleg mindig tökéletesnek kell lenni? Nem hiszem, hogy létezik tökéletes ember. Mindenki hibázhat, de attól még nem kell, hogy összedőljön a világ, és nem kell, hogy önmagát, vagy más által hibáztatva legyen.

És mi van ha csak önmagamnak akarok megfelelni? Nos, egy bizonyos szintig rendben is van. Ha célod van, akkor egyértelmű, hogy dolgozol érte. És sikereket akarsz elérni. A végén viszont ott a jutalom egyértelműen. Tehát persze, akarj megfelelni magadnak. Akarj célokat elérni. És tégy is érte minden nap. De ha netán nem sikerül valami az úton. Akkor se bántsad önmagad! Nem ér annyit. Viszont nézd a pozitív oldalát, és lásd, hogy akkor nem az volt a megfelelő megoldás. Ötletelés és tovább haladás a cél felé. Az extrém görcsös kényszerűség nem vezet túl jó úton.

Lehet lazán venni ezeket a dolgokat?
Miért ne?
Mi lenne ha nem akarnál senkinek sem megfelelni?
Csak pusztán önmagadat adni, és annyit amennyi kényelmesen belefér.

Persze, de egy munkahely az munkahely pl., és a suli is… ott illik teljesíteni. Nos az a kérdés, hogy ahol a teljesítményedet adod, azt mennyire szívesen és lelkesen tudod adni. Jól érzed e magad a bőrödben amikor csak úgy lazán adod. Elfogadva, hogy neked ott dolgod van. Elfogadva, hogy amit te nyújtasz, azért fizetséget kapsz valahol valakitől. Még ha néha elismerést nem is.
Kérdezhetem, hogy kinek dolgozol? Kinek tanulsz?
A főnöknek, a szüleidnek?
Csak magadnak!

Csodásan szép szivárványos napokat!

Tímea

Lélek- és Energiagyógyász