Kényszereink - Biztosan meg kell felelni?

Elvárások, elvárásaink tengerében vagyunk képesek fürdeni nap, mint nap.
Ez bizony kényszerű dolgokat is képes szülni bennünk.
Egyvalamiért hadakozunk, és küzdünk ezeknek a teljesítésében. Egyfajta elismerésért, vagy szeretet morzsáért.

Megfelelni a szülőknek, a munkahelyen a főnöknek, a tanárnak, osztálytársaknak, kollégáknak, a társnak, és még ki tudja mennyien követelik ki ezt a környezetünkben tőlünk.
Ez a program nagyon erőteljesen tud futni. Főleg ha már gyermek korban sok volt a követelmény. És a jó teljesítményért jutalom, a rosszért pedig bünti járt.
Keményen bevésődhetnek ezek a dolgok. És aztán indul a hajsza, nap, mint nap.

Megfelelési kényszer alakul ki. A megfelelni akarás, annak a hajszolása, hogy mindenben tökéletesnek kell lenni… mert csak akkor jár érte elismerés, vagy éppen szeretet, egy kis simogatás, vagy ajándék csoki. Valamit valamiért magyarán szólva.
Olyasfajta kényszerű szolgálattá alakul át (az amit amúgy is tudnánk esetleg szívesen adni másnak, másoknak), hogy aztán már a stressz, a szorongás is erőteljesen úrrá lehet, gyermeken is és felnőttön is.

A gyomor is görcsbe tud rándulni ha komoly a feladat. Vagy ha csak annak éli meg az egyén.

---

És tényleg mindig tökéletesnek kell lenni? Nem hiszem, hogy létezik tökéletes ember. Mindenki hibázhat, de attól még nem kell, hogy összedőljön a világ, és nem kell, hogy önmagát, vagy más által hibáztatva legyen.

És mi van ha csak önmagamnak akarok megfelelni? Nos, egy bizonyos szintig rendben is van. Ha célod van, akkor egyértelmű, hogy dolgozol érte. És sikereket akarsz elérni. A végén viszont ott a jutalom egyértelműen. Tehát persze, akarj megfelelni magadnak. Akarj célokat elérni. És tégy is érte minden nap. De ha netán nem sikerül valami az úton. Akkor se bántsad önmagad! Nem ér annyit. Viszont nézd a pozitív oldalát, és lásd, hogy akkor nem az volt a megfelelő megoldás. Ötletelés és tovább haladás a cél felé. Az extrém görcsös kényszerűség nem vezet túl jó úton.

Lehet lazán venni ezeket a dolgokat?
Miért ne?
Mi lenne ha nem akarnál senkinek sem megfelelni?
Csak pusztán önmagadat adni, és annyit amennyi kényelmesen belefér.

Persze, de egy munkahely az munkahely pl., és a suli is… ott illik teljesíteni. Nos az a kérdés, hogy ahol a teljesítményedet adod, azt mennyire szívesen és lelkesen tudod adni. Jól érzed e magad a bőrödben amikor csak úgy lazán adod. Elfogadva, hogy neked ott dolgod van. Elfogadva, hogy amit te nyújtasz, azért fizetséget kapsz valahol valakitől. Még ha néha elismerést nem is.
Kérdezhetem, hogy kinek dolgozol? Kinek tanulsz?
A főnöknek, a szüleidnek?
Csak magadnak!

Csodásan szép szivárványos napokat!

Tímea

Lélek- és Energiagyógyász