Ha megjelenik benned az irigység és a féltékenység, csak egy dolgot mutat.
Hogy te nem érted el ugyanazt amit a másik. És ennek bizony nem a másik az oka, hanem te. Te aki féltél elindulni, te aki féltél megcsinálni azt az utat amin a másik már végigszenvedte magát.
Talán nem volt elég lelki erőd hozzá, lusta voltál, és gyenge.

De hidd el, hogy még nem késő. Mert benned is megvan ugyanaz az erő és energia, mint abban a másikban. És tudom, te is arra vágysz amit már ő elért és büszke rá.

Hát akkor hajrá! Csináld végig te is, lásd, lehet, hogy egyszerű, de lehet, hogy nem, de minden nap meg kell küzdened az eredményekért, minden nap fel kell áldoznod magad a tettek oltárán, és minden nap számot kell adnod magadnak, hogy mennyit haladtál.

Hidd el, hogy megéri. Megéri mindez, és akkor megérted, hogy irigynek és féltékenynek lenni sokkal több energiába kerül, mint végigmenni az úton, vagy elfogadni szeretettel, hogy a másik ember képes volt rá, és akár példaképként nézni rá, tanulni tőle.

Szivárványosan szép napokat:

​Tímea

Mindannyian rendelkezünk az önbecsülés adományával, de amikor másokat igyekszünk felelőssé tenni azért, mert alábecsülik ezt az adottságunkat, elveszítjük az érzelmi szabadságunkat.

Néha el kell felejteni, hogy az álmaid megvalósításához szükséged van másoknak a jóváhagyására.
Ne forgácsold szét az energiádat azzal, hogy másokat igyekszel meggyőzni arról, hogy mi a te utad, és mik a te álmaid. Sokan lesznek akik egyáltalán nem kíváncsiak rá, vagy nem is tudnak mit kezdeni vele, így természetes módon nem fognak vele foglalkozni, vagy előfordulhat, hogy lebeszélnek, hátráltatnak.

Viszont ha a te álmod, vágyad fontos a te számodra akkor az önbecsülésed a te fegyvered ahhoz, hogy megvédd magad. Viszont néha fontos lehet számunkra, hogy mások elismerését megkaphassuk. Amolyan motivációs morzsaként, vagy löketként. Ehhez a legjobb ha olyan embereket tudsz választani akik értenek téged, akik melletted állnak a történetedben és nem lenéznek, vagy nem látják az értéket abban amit csinálsz.

Van egy kínai mondás ami elég jól kifejezi ezt: “Még ha azt mondod is, lehetetlen, ne akadályozd azt, aki éppen csinálja.”

Annak idején amikor elkezdtem az energiagyógyászattal foglalkozni akkor még kevés volt körülöttem az az ember aki engem megértett ebben az ügyben. És még én magam számára is furcsa volt az egész mindaddig amíg el nem kezdtem egyre jobban érezni az energiákat. Aztán már egyre több és több bizonyosság tárult a szemem elé, hogy ez valóban létező dolog. A tapasztalatok azok amik aztán újabb és újabb erőt adtak az utamon amin a mai napig lépdelek.

Aztán azt is megtapasztaltam, hogy akik mellettem voltak az eltávolodtak tőlem, vagy nekem kellett eltávolítani őket, mert valami furcsa módon már nem rezonáltak az én vágyaimmal, azzal amit ezzel el akartam érni. És mindez arra ösztönzött, hogy megtegyem a lépést abban, hogy ő, vagy ők ne hátráltassanak tovább ebben. Nehéz döntések voltak ezek, de az önbecsülésem ezt kívánta meg.
És most is csak olyan emberek vannak mellettem és körülöttem akik támogatnak és segítenek, és építő véleményüket adják ha kérdésem van.

Ha az ember meri felvállalni azt aki valójában, és nem ijed meg a feladatától, akkor bár akármilyen nehéz is legyen az az út amelyre álmai megvalósítása miatt rálépett… mégis megjelenhetnek az igazi segítők az életében, hogy ne, és semmiképpen ne kelljen feladnia azt amit valaha is elképzelt és a magáénak érez. De az önbecsülése mindehhez akkor is belülről kell, hogy fakadjon. Az úton előre ugyanis csak ő képes menni!


Szivárványosan csodás napokat kívánva:

Tímea

Vannak akik már megtapasztalták jótékony hatásait a mozgásnak, de akik még nem igazán, nos valószínű inkább nekik szól ez a bejegyzés. Bár a rendszeres sportolóknak is lehet majd benne hasznos információ.

Kicsi gyermek korom óta szinte folyamatosan végigkísér a mozgás valamilyen formája. Elsők között talán az atlétika, a kézilabda játszott szerepet nálam. Aztán a Taekwon-do volt sokáig a főszereplő. És pár sérülés után sajnos egy kisebb szünet következett. De a kedvem mégsem ment el a mozgástól. Igyekeztem sok mindent kipróbálni. A tánc, rúdtánc, walkenergie, aerobic, jóga, pilates, túrázás, mind mind meghatározó volt. Ami meg mindig lábnál van, vagy kéznél az a séta, mert az is mozgás, akár 2, 5 8, vagy 10 km az.

Sok áldásos hatása van a sporotlásnak. Egyrészt amit szinte mindenki tud, hogy nagyon jól le tudja vezetni a feszültségeket, a stresszt. Jót tesz az agynak, a vér és nyirok keringésnek. A bőrnek, a tüdőnek, szívnek, immunrendszernek, és még sorolhatnám.

Egyfajta dinamikus meditációnak is lehet használni. Amikor kikapcsolódik tőle az ember.

Ha kicsit is rá tudsz hangolódni a saját testedre, a saját igényeidre, a ritmusodra, akkor az bizony jelez. Ez egyfajta, önfigyelem, önfegyelem. Fontos, hogy tudjuk magunkra is irányítani és összpontosítani energiáinkat. Mert ahogy bent, úgy kint. Ha te jól érzed magad akkor bizony az is sugárzik kifelé.
És milyen megnyugtató tud lenni, ha épp magadért is tettél valamit a mai nap.

És nem csak az a módszer létezik, hogy na, majd akkor most nekiállok és csinálom. Mert sokak számára ez túl nagy lépés és megijednek tőle. Van akiknél működik, de sokak félnek eleve, félnek, hogy elég kitartóak lesznek -e, félnek, hogy meg tudják -e csinálni, vagyis a kudarctól való félelem is közrejátszhat.
​
Sokszor lehet az, hogy elkezdi az illető… de aztán egy idő után abbahagyja, nem úgy jön az eredmény ahogy elvárja, ellustul. De ilyenkor eleve nincs is tisztában vele, hogy csupán az akaratereje és a kitartása van próbára téve önmaga által.
Létezik viszont a fokozatosság elve, amit akár a japán Kaizen módszer segítségével is igénybe lehet venni. Ilyenkor kikapcsolja az ember a félelmeit, csupán a kitartást kell kicsit bekapcsolni, és örülni az elért legkisebb eredménynek is. Ebből tovább fejlődni már egyre könnyebb és könnyebb.

Ahogy én megfigyeltem a testem, nos az egy idő után jelzi elég rendesen, hogy mozognom kellene. Olyankor sokkal nehezebbnek érzem magam. Nehezebben is mennek a dolgok. Úgy besűrűsödik kissé minden. Ekkor azt érzem, hogy ki kell törnöm ebből a sűrűségből, és le kell ráznom magamról a feszültségeket ami ezt okozza.
Nos ilyenkor bizony nincs mese és amikor nekiállok, hát az egy fél megkönnyebbülés, és a végére már teljes.
És ez az az érzés amiért újra és újra képes vagyok nekiállni és csinálni. És ahogy a test utána képes valóban jól érezni magát. Aztán egyre jobb és jobb állóképesség ahogy kialakul, érzi is az ember, hogy egyre többet és jobban bírja, bármit is csinál. Ez valahol a fittséghez a fiatalság érzéséhez igenis hozzájárul.

Így csak biztatni tudok mindenkit, hogy ne hanyagolja el a teste jelzéseit. Tegyen magáért, még ha keveset is, de azt rendszeresen. Mert az is több, mint a semmi.

Amikor sérült test részeket gyógyítok, tapaszolok akkor bizony érzem rajtuk a felgyülemlett feszültségeket, stresszt, lelki problémákat. Bizony ez is egy jelzés a test részéről. Hahó!!! Figyelj magadra, figyelj!!!

Üdvözlök minden kedves Olvasót!
​
Igen, bekopogott a SZEPTEMBER, itt a Dunántúlon jó nagy adag esővel és lehűléssel. Elkezdődik az iskola is, ami sok kis-nagy diák életének csodája vagy éppen megkeserítője lehet. De mitől is függhet, hogy egyik embernek valami tetszik, vagy könnyű, a másiknak pedig nem? - Ebből is látszik, hogy mennyire nem vagyunk egyformák, mennyire mások vagyok, mennyire egyediek és megismételhetetlenek.

Indiai asztrólógia alapján a szüleinknek fizikailag 100 %-ban, érzelmileg 50 %-ban, gondolatilag 25 %-ban egyfajta produktumai vagyunk.
Tehát nagyon is hasonlítunk rájuk, mind érzelmileg, mind gondolati világban is, a fizikai részt nem is említem itt igazán, mert nem azon van a hangsúly.

A lényeg, hogy mivé válik a gyermek a fejlődése során. Mit lát jónak a szülei által és mit lát rossznak? Mit fogad el gondolkodás nélkül? Hogyan hatnak rá az érzelmek? És hogyan kezdi el azonosítani magát, mit hisz, mit gondol önmagáról?

A gyermeknek aztán ott lesz a választási lehetőség. 50-50%-ban. Vagy elfogad minden szülői viselkedést és mintát és azt viszi tovább majd a saját életébe és saját családjába.
Vagy! Úgy dönt, hogy a neki nem tetsző dolgokat nem fogadja el és ő nem fogja úgy élni az életét ahogy a szülei és úgy is cselekszik.

Tehát ott a választás lehetősége. Már csak az a kérdés, hogy erre mennyire “felébredett” a gyermek, hogy dönteni tudjon a helyesebb irányba? Vagy pedig még a rossz minták alapján ő is fut egy kört és viszi a családi mintát tovább. És jobb esetben az ő valamelyik gyermeke már talán “észhez” tér, és változtat.

Létezik sok igaz történet ennek alapján pl. az alkoholista szülők mintájára. Ahol a két gyermek közül az egyik szintén alkoholista lesz és a másik pedig nem. Vajon mitől függ ez a döntés? Lélek és karma szinten máris bogozhatnánk a szálakat. Érdekes ügye? De máris szembe tűnő, hogy valóban így működünk.

Mi az amitől a gomb úgymond benyomódik? És a döntés megtörténik és ezzel együtt az átalakulás is?
Leginkább az érzelmek tudnak hatni és az érzelmek a lelki szintet piszkálják mindig. A karma pedig ott figyel és nézi, hogy, hogy alakul az egyén élete. Mert a karma sem vastörvény. Az is felül és átírható, bár legtöbbször kemény munka és kitartás által.

Tehát ezzel azt akarom mondani, hogy a sors ugyan meg lehet írva valahol. És alá is lehet rendelni magunkat teljes mértékkel. Úszni az árral, elengedni magát az embernek… belelustulni a hétköznapokba és “lesz@rni” az egészet.
DE! Az emberben ott a zabolátlan erő és energia is. Ami képes megváltoztatni a saját nyomorú sorsát és életét akár a semmiből is újra, és újra felállva. Még akkor is ha az már teljesen le van írva, és esélyt sem lát rá se maga, se más.

És sokan bebizonyították már, hogy ez lehetséges. Csupán egy döntés kell, hogy legyen. És a cél iránti kitartás és alázat. És hatalmas hit és bizalom, elsősorban önmagában az emberben. És belül, mélyen tudni, hogy képes rá!

Szivárványosan csodás napokat!

Tímea

Lélek- és Energiagyógyász

Hogy mi ez? A stressz, a feszültség, a belső düh, félelmek. Már megint sajnos. A robbanás határig képes támadni, vagy akár ki is váltja. Szorongások, amiket nem könnyű elengedni vagy megválni tőlük.

Belső félelmek, melyek lenyomnak a víz alá, és fuldoklásra kényszerítenek. De meddig??? Meddig képes elmenni a kór az emberben?
​
Ameddig az ember hagyja. Ameddig a támadó az erősebb, és ameddig a megtámadott azt hiszi, hogy gyenge, és inkább fejet hajt ahelyett, hogy felemelné és szembeszállna.

​De kivel is? Hogy hívják azt a neve-nincs ellenséget? Akinek nem látszik az arca, nem látszik a semmi sem belőle, csak érezhetően nyomást tud gyakorolni az emberre. Aki akár bele is roskadhat.

Hogy hogyan is nevezhetnénk a támadót? Pisti, Márti, Béla, Janka? Igen, valami ilyesmi nevei vannak. Pont úgy ahogy téged hívnak.
Mert minden belülről fakad. Te engedsz neki teret, időt és energiát. Ha hagyod… Ha fogod a kezét és kapaszkodsz belé.

De csak addig amíg te el nem döntöd, hogy véget vetsz neki. Mert képes vagy felismerni, hogy ott van benned. De addig is amíg ott van, hagyd egy kicsit, had dolgozzon… Te meg add ki a mérged, éld meg az érzelmeidet. Sírj bátran. Ne tartsd vissza magadban.

És aztán ahogy felül kerekedtél ÖNMAGADON, kezdj el újra élni. Terveket szőni, álmokat alkotni és TENNI. Újra és újra csak ÖNMAGADÉRT.

Szivárványosan szép napokat!

Tímea

Lélek- és Energiagyógyász

Szól az autóban a zene.  A pendrive-on sok zene van, és van, hogy ritkán hallok újra egy egy számot.
Ami viszont ma reggel szólt azt akár terápiás zenének is lehetne nevezni.

Karacs Ildikótól a következő:

Úgy nézek magamra mindig,
ahogy csodára nézni illik,
csodára, az ember fiára,
kezeire, nyírott hajára.

Úgy nézek szemedbe mindig,
ahogy csodára nézni illik,
csillagos ég tetejére,
a világnak közepére.

Sajnos a gépen nem találtam meg a zenét, egy alternatív múlt időset viszont igen.
https://youtu.be/6N_uRegGmAo

De sokkal jobbnak találom Ildi jelen idejű megfogalmazását.
“Úgy nézek magamra mindig”
Ha lesz rá módom akkor Ildi verzióját is megosztom veletek.

Sajnos sokan nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak magukra szeretettel, pláne nem csodálattal nézni.
Miért is olyan nehéz ez? Miért olyan nehéz szeretni, elfogadni önmagát az embernek?

Sokkal könnyebb valaki másra, vagy másokra figyelni. Az anya figyel a gyermekére. A feleség a férjre. A fiú a kedvesére.
A barát a barátra. Az előadó a közönségére.
Valahogy fakad ez belűlről, hogy ösztönösen figyelünk kifelé. Szolgálni, óvni, gondoskodni akarunk.
Magunkat csak ösztönből védjük leginkább. De az még mindig nem azt jelenti, hogy szeretjük önmagunkat.

• Szeretni önmagunkat valahol ott kezdődik, hogy hálát adunk a létezésünkért.
• Tudunk úgy tükörbe nézni, hogy nem kritizáljuk magunkat, hanem szeretettel elfogadjuk magunkat annak akik vagyunk és ahogyan kinézünk.
• Nem bántjuk magunkat semmiért! - Talán ez a lefgontosabb.
• Nem rágódunk a múltunk dolgain.
• Tanulunk önmagunk hibáiból és igyekszünk nem elkövetni őket újra.
• Figyelünk magunkra. Akár az étkezés, akár az alvás mennyisége, vagy bármi más téren.
• Apró kis jutalmakat adunk magunknak, mivel megérdemeljük a kényeztetést önmagunktól. (Itt nem a folyamatos csokoládé evésről beszélek)
• Tisztán látod magad, így tisztában vagy az értékeiddel, ezzel növeled az önbecsülésedet, és az önmagadba vetett hitedet is.
• Hallgatsz a megérzéseidre.
• Ha szükséges akkor állj ki önmagadért, védd meg magad. Ha valaki negatívan minősít, bánt, degradál, bármivel rombolja az önbecsülésed, kedvesen figyelmeztesd, hogy nem haragszol, de ezt soha többet ne tegye.
• Pozitívan gondolj magadra. Legyen pozitív énképed.
• Kommunikálj szeretetteljesen. Ne csak kifelé másoknak, hanem magad felé is!
• És szeresd a benned lévő gyermeket is! Hiszen ő a te játékos és kreatív éned. Biztosítsd afelől, hogy szereted és megvéded őt. Biztonságban van.
• És te is biztonságban vagy. Mivel te szereted magadat. Magad által szeretve vagy mindig és mindenkor és minden körülmények között.
• Ha úgy érzed változásra, vagy változtatásra lenne szükséged ahhoz, hogy mégjobban tudd szeretni önmagad, akkor tégy magadért. Ha kell akkor egyél kevesebbet, sportolj többet, járj ki a természetbe, tégy aminek szükségét érzed. Ne másért, csak önmagadért!

Az önszeretet az alap ahhoz, hogy tudd felvállalni önmagad, tudd megbecsülni és értékelni magad. Hogy tudj sikereket elérni, és elég magabiztos legyél az életben.

Szivárványosan csodálatos napokat kívánok!

Tímea

Lélek- és Energiagyógyász

A lételemünk, hogy megtapasztaljuk és újra és újra át akarjuk élni a hozzá tartozó élményt, érzést, eufóriát, az adrenalint.
Az örömöt, a vidámságot, a teljességet, a szeretet és a boldogság érzését.
Kicsit hasonlíthatnám a drog-hoz is. De az nélkül átélve, megélve természetesen, mert úgy az igazi! :)

Valahol belül folyton arra vágyunk, hogy jól érezzük magunkat. Igyekszünk jobb esetben ez irányba haladni és tenni magunkért.
De aztán az élet, és mi magunk is írjuk a forgatókönyvet hozzá. Sokszor önmagunkat is akadályozva a boldogság útján.

Életfeladataink, sorsfeladataink pont arra tanítanak meg minket, hogy tanuljuk meg és tegyünk azért, hogy fejlődjünk, hogy haladjunk előre azon az úgynevezett rögös úton amit magunknak teremtünk. De a cél mindenek felett akkor is a magasabb rezgésű érzések, a magasabb rezgésű és szintű érzések átélése, megélése.

A bölcs én, a megértő, a szerető, a jóindulatu, az ésszerű, a jelentőségteli, a derűs, az áldott, az egy, az áhitatos, a hálás, a teljes, a békés, az örmömködő, a szeretetteljes, a megdicsőült, a felébredett, a megvilágosult, a tiszta tudatu.
Mind olyan belső tulajdonság, mind olyan magasság amit ha elér az ember és tartósan magáénak is tudhat akkor megélheti a legteljesebb, legboldogabb földi életet.

De van azért a Jin és a Jang. A természet is mindig egyensúlyra törekszik. És épp ezért az energiák is. A jó és a rossz. Ahogy a mesékben is megjelenik. A kettősség, a dualitás. A fény és a sötétség. Mind, mind bennünk van, és ugyanakkor kint is vannak. De a sötétséget csak a fény tudja legyőzni. A rosszat csak a jó.
És a negatív gondolatokat csak a pozitívak írhatják felül. A lustaságot csak az akarat győzheti le. És sorolhatnám tovább… de gondolom mindenki tudná folytatni a sort úgy is, hogy akár a saját életére néz.

Amit magadért tehetsz a boldogság felé vezető úton az elég sokminden. Az értékeid belül vannak. És csak te magadtól függ, hogy mit erősítesz magadban. A rosszat vagy a jót.

Az élethez és önmagadhoz való pozitív hozzáállás a legnagyobb adomány önmagad számára, hogy jól élhesd meg az életed!

Szivárványosan szépséges napokat kívánok!

Tímea

Lélek- és Energiagyógyász

Kénytelen vagyok ismét egy ilyen érzelmi alapon nyugvó írást közzé tenni. Mivel épp egy gyermek és annak tagjai hozták elő ezt, hogy írjak róla.

Hiszen fontos lenne megérteni, hogy mennyire nehézzé és súlyossá teszi a mindennapi létet, az életet ez a sokszínűen meghatározható negatív érzelem.
​
Mert ügye mennyi mindentől lehet félni? Mennyi minden által kapcsol be ez bennünk? Mennyi mindentől akarjuk megvédeni magunkat a félelmeink által? És kik, vagy mik azok akik/amik bekapcsolják a félelmeink piros nyomogombjait?

Viszont ha ezek a félelem által keltett energiák alaposan beragadnak az energiarendszerünkbe akkor hordozzuk őket folyamatosan. A mindennapok a félelmeink irányítása alatt telnek. És ez igen nehézzé teszik a létezést egy idő után, egy nagy teherként hat.

Úrrá lenni bármilyen félelmen az egy elég nehéz feladat. Magamról is tudom. Hiszen gyermek és még felnőtt koromban is sokat hordoztam belőle. De azt is tudom, hogy nem lehetetlen megszabadulni tőlük. Persze szép sorjában. Hiszen egyszerre mind nem megy.

​A Szivárvány kezelés sokat tud benne segiteni. Én magamon is így tapasztaltam. Viszont a cselekvő, haladni, fejlődni akaró ember is kell hozzá azért.

A félelmekkel való élet melyet hol külső, hol tudati tényezők alkotják egy igazán sötét világ. A benne megrekedő ember nehezen vagy egyáltalán nem látja a fényt. A kivezető út is lehet számára félelmetes és néha még megáljt parancsoló is.

A félelmek is szülhetnek fizikai szintű betegségeket, fájdalmakat. És általuk maga az ember is képes megbetegíteni önmagát, végső menekülési útnak azt találva.

A legáltalánosabb akár már iskolás korban, a hasfájás, hasgörcsök. Fejfájás, fejgörcsök. Herpeszek. Nyugatlan, rossz alvás, fogcsikorgatás éjszaka.
A betegségektől való félelem is keményen harcra kényszeríti az elmét és a testet. Másoktól figyelmet kérlelve, és kapva... törődést igényelve.

Félelmeink sokszor a saját démonaink is. Egy nap nem lenne szinte elég mire mindenféle és típusu érzést ezzel kapcsolatban fel akarnék sorolni, hiszen rengeteg minden kiválthatja kívülről érkezvén is és belülről táplálva is bennünk.  Kezelni pedig nem mindig egyszerű.

Meg kell tanulni felülkerekedni és akár kicserélni ezeket a negatív érzelmeket. Fontos sok esetben a bátorság, a leküzdeni akarás, a kíváncsiság, az önbizalom, bizalom és a HIT!

Szivárványosan csodás napokat kívánva,

Tímea

Lélek- és Energiagyógyász
​

Érezted már úgy, hogy a legjobb lenne ha semmit nem kellene csinálnod? Hogy már annyi mindent megtettél de még messze a cél, nagyon is távolinak érzed?
És csak nyomod, nyomod, csinálod és még nem látszik a vége… Pedig valamikor épp te magad tűzted ki a célt, hogy küzdesz, ha fene fenét eszik is, és megcsinálod, mert el akarod érni amit szeretnél.

Aztán telnek a napok, a hetek, lassan a hónapok is… és még úgy érzed, hogy szinte sehol sem vagy. Levegő kellene, mégtöbb erő és energia a továbbhaladáshoz.
Akár el is gondolkozol, hogy érdemes még tovább küzdeni? Felteheted a kérdést, hogy valóban eljutok e odáig?

És még ki tudja mi minden nem kavarog benned. Kicsit mintha elvesztetted volna a hitded, az önbizalmad is. Borús a kép egy pillanatra, nem hiszed, hogy az amit csinálsz abból valóban lesz is valami.

Aztán mire mindent átgondolsz szép lassan, csak rájössz, hogy nem adhatod fel. Semmiképpen sem. Hiszen a cél nem változott. Talán már sokkal közelebb is vagy hozzá, mint hinnéd. Hiszen eddig olyan klasszul ment. Igen! Szedd össze magad, menni fog! Higgyél benne, csak bízz magadban, hogy képes vagy rá!
Tovább! Tovább! Tovább! Most ne azt nézd, hogy mennyire fáradt vagy, most ne azt nézd, hogy még mennyi lehet az útból a célig. Majd szépen kopik, telik az idő és beérik a gyümölcs. A fa sem egy nap alatt hoz termést.

Úgyhogy csak gyerünk. Igen, bíztasd Önmagad. Hiszen most nem teszi meg helyetted más. Csak magadra számíthatsz. Te vagy az aki egy pillanattal akár lerombolja, vagy felépíti a saját önbizalmát. Úgyhogy most fel a fejjel! A cél ott van, ott ahova kitűzted. És hidd el, hogy megvár. De Neked kell elmenned odáig, és neked kell megtenni a lépéseket. Sorban, egyiket a másik után. És neked kell elhinned, hogy el is jutsz odáig. Lehet, hogy áll melletted valaki aki segít. De az is lehet, hogy totálisan egyedül vagy a feladatoddal.

Egy dologba lehetséges még kapaszkodnod. Bár úgy érzed baromi nagy a feladat. De most állj meg. És nézd meg, hogy már mennyi mindenre képes voltál, elérted, megcsináltad. Igen TE! TE bizony! És most is itt állsz Te, aki be fogja bizonyítani Önmagának, hogy képes ezt a feladatot is véghez vinni, és eléri a célját.

Hát ennyi, elhiszed és kész! Ne hezitálj! Csak tedd amit eddig. Napról napra egy újabb téglát építs csak a házhoz. Az alap már megvan. Erős, és stabil. És ma is egy tégla hozzá, meg holnap is. És most nem az számít, hogy mennyi idő mire felépül az a ház. Csak lásd a házat minden nap, hogy már készen van. És gyönyörű, mert te magad építetted fel. A célt elérni sok munka és kitartás. De hidd el, hogy megéri. Megéri minden áldott nap tenni érte valamit.
​
Bárhogy is látod a célodat. Bármi is lehet az. Te leszel a megalkotója, a megteremtője, az Anyja és az Atyja is egyben. Csak minden nap lásd a képet róla amiért érdemes tenned!

Mosolygósan csodás napokat kívánok!

Tímea

Lélek- és Energiagyógyász

A címet ma kölcsön vettem Yoda Mestertől. Pusztán azért mert most az Ő mondata szemlélteti a legjobban azt amiről írni szeretnék.
Yoda Mester a létező egyik legnagyobb titkot fedi fel ebben az egy mondatában azzal kapcsolatban, hogy mi mindent tehetünk a saját életünkben azért, hogy előrébb haladjunk benne. Megjártam ezt az utat magam is. És sok sok ember aki már megfordult nálam, tökéletesen szemléltette valamilyen módon, hogy micsoda hatalma van a tevésnek, vagyis a cselekvésnek, akkor ha valaki igazán változtatni akar az életén.
​
Néha eljön az idő amikor bizony cselekedni kell. A helyzet megkívánná. De ehelyett sokan egyfajta biztonságra törekedve inkább komprommisszumot kötve a szenvedéssel benne maradnak egy olyan helyzetben amiben igazából nem is érzik jól magukat. Eckhart Tolle volt az aki rávilágított számomra, hogy a szenvedés állapotától hogyan is lehet megválni. Erre Ő három módot nevez meg.

1. Lépj ki az adott helyzetből,
2. Változtass rajta,
3. Fogadd el.

Bármelyiket is tudja az ember választani ahhoz, hogy valami történjék, és az pozitív irányba tudja fordítani az életét, ahhoz viszont cselekednie kell. Legfőképp elöszőr is a gondolataiban. Ugyanis az az első ami megszületik az elmében. Az elme az ami cselekvésre tudja ösztönözni a testet, az embert magát.
Van, hogy megfelelően elő is kell készülni a cselekvés bármely szintjére. Át kell gondolni (GONDolni?). De a legfontosabb az, hogy az akinek tennie kell, azt amit tesz azt elsősorban önmagáért tegye. Hiszen ő az első a saját életében. Az egyén lelki békéje mindennél a legfontosabb.

Ha TE jól érzed magad, akkor azt a környezeted kellemes, pozitív energiával kap meg téged, és az energiát ami benned, és körülötted van. Ha gyermekeid vannak akkor azt ők is fantasztikus mód megérzik.

És szeretnék mégegy általam mélyen tisztelt mestert említeni és az ő mondatait idézni a megértés kedvéért.
Ő az indiai Sai Baba. Aki azt mondta, hogy “Minden visszahatás, visszhang és visszatükrőződés. Ahogy bent, úgy kint. Ahogy én bánok magammal úgy bánik velem a külvilág.”

Azért sajnos vannak olyan esetek is amikor úgymond az ember nem mer kockáztatni a biztonsága érdekében. A félelmei oly mértékben megbénítják, hogy bármit is választ az akkor sem fogja örömmel eltölteni a gondolataiban. Eleve fél cselekedni, bármerre is lépni. Viszont a helyzetet sem tudja elfogadni amiben éppen van. Ez úgy tűnhet, hogy sakk-matt önmagának. Igen az. Kiütéssel győzött a félelem. A kockázat csúnya kétélű fegyver az agy számára aki csakis a biztonságra törekszik, és védi a testet. Zakatol a fejben, hogy nincs megoldás… vagy nem tehetem meg magammal, a másikkal… mert ez és ez a rossz történik, amit talán senki nem bocsájt meg. Vajon mi ilyen helyzetben a jó tanács? Van, hogy nincs is jó tanács. Az aggodalom, a félelem, a tehetetlenség érzése úgy is bezár. Nincs energia bármit is tenni, bármin is változtatni. Viszont a lélek szenved, hiába tudja szellemi szinten, hogy mi lenne a legjobb megoldás számára. Kész… bénaságra ítéli önmagát. Tettek helyett.

Viszont ha le tudod küzdeni a félelmet, a saját GONDolataidat és a legrosszabbra is felkészülsz, de ha lehet akkor inkább pozitívan állj a dologhoz. Olyan pozitívan amennyire csak lehet. És fuss neki, és csináld, és változtass… magadon… a gondolataidon, a tetteiden. Képes rá mindenki. Még ha nehéznek is tűnik a feladat néha.
Csak azok nem képesek rá akik nem tudnak hinni. Vagy hisznek, de csak rosszat, negatívat, sőtét jövőt festve ez által. Erős falak ezek, de csak az képes lerombolni aki építette.

Ne a GONDolatok kössenek le, ne a gond, az elme vezéreljen. Ne az agyalás vigyen a mélybe. Az energia kifelé száll, elfáradsz, és legkevésbé sem marad erőd bármit is csinálni. Viszont ha pár kérdést felteszel azzal kapcsolatban, hogy mi az amit magadért tehetsz? Nem a gond-fókusz elvét követed hanem magadra fókuszálsz. Nézőpontot váltva, kérdésekkel lehet jó megoldásokat találni. Légy kíváncsi magadra, a világra a megoldásokra. Irányítsd MAGADRA a figyelmedet. A nap 24 órájában magaddal vagy a legtöbbet, az életedet leginkább magaddal éled le. Tedd magad fontossá magad számára. 

A depresszíó tátongó mély kútja beszippanthat ha hagyod. Ha kell persze éld meg a mélységeket, hogy aztán a magasságba emelhesd magad. Vedd át az irányítást a gondolataid felett. Légy cselekvő, kiváncsi a jóra a megoldásra. Vezesd most magad ebbe az irányba ha szükséges.

​Mosolygósan csodás napokat kívánok Mindenkinek!

Tímea

​Lélek- és Energiagyógyász