Elég ha folyamatosan aggódunk bármi miatt is. Bekapcsol a félelem központ is. Mást szidunk, vagy éppen sajnos magunkat. Elégedetlenkedünk, dühöngünk, haragszunk. Hitünket, önbizalmunkat vesztjük. Túl hajszoljuk magunkat fizikailag. Stresszelünk amin csak lehet.  Stb.
De a legrosszabb ha önmagunkat bántjuk!!!!!!!!!!! - és itt nem véletlen a sok felkiáltójel.
Az ember ugyanis itt tudja elkövetni a lehető legrosszabb dolgot önmaga iránt. Így ennek tudatában, még tudatosabban kellene figyelnie magára.

Amikor az energiarendszert tisztítom akkor minden érezhető ami éppen zajlik, vagy zajlott a múltban és hatással volt a kezelendő személyre. Nagy részük tudat alatt rejtőzhet, vagy már rég elnyomva ott lapul. És a felszínen csak a rossz lelki és/vagy fizikai állapot, van meg maximum valamilyen szinten.

Ezek a negatív reakciók nagyon le tudják meríteni az embert lelkileg, érzelmileg, szellemileg, fizikailag és energetikailag is.

Minden apró kis negatív és pozitív gondolatunkra és érzésünkre azonnal reagálnak a csakráink. (a forgó energia központok) És az aura is megtelik szennyeződéssel vagy sérült és lyukas lesz ahol könnyedén szökik el tőlünk az energiánk.

Ilyenkor már fáradékonyak, lehangoltak, kedvetlenek és akár depressziósak is lehetnek az emberek. A fizikai szinten megjelenő betegségek, fájdalmak pedig már abszolút biztos jelei annak, hogy probléma van az életében és valamin változtatnia kellene.

Ha úgy érzed téged is érintenek a leírtak akkor vedd fel velem a kapcsolatot. Beszélgessünk, és akár már egy energia kezelés  is sokat lendíthet előre. Növelheti az energia szinted és jobbá teheti a lelki állapotodat.

Várlak szeretettel.

Szivárványosan szép napokat kívánva.
Tímea.

Önbizalom vagy van, vagy egyáltalán nincs. De van egy harmadik formája is. Hol van, hol nincs, vagyis néha elveszik és néha előkerül.


De mi ez? Egy belső FURA-hangocska, egy félelmetes ördögöcske, vagy belső démon is lehetne akár. Ami azt mondja néha, hogy bizony te nem vagy elég szép, elég okos, elég jó, elég bátor… úgyhogy csak félj, aggódj, rémülj! Lehet, hogy elég durván azt is közli, hogy nem vagy semmire sem jó, haszontalan és semmirekellő is vagy. És ennek az ádáz kis ellenségnek lehet, hogy már valaki egyszer megmondta ezeket a cseppet sem kedves szavakat, vagy megjegyzéseket. És te mit is csináltál aztán? Elhitted. Hiszen az a másik biztos okosabb, és szerinted, szebb is, bátrabb is és sokkal jobb is nálad. Elhitted és a kis belső ördögöcskének ez nagyon is jól jött. Mert ő meg benned boldogan szította még ezt a tüzet tovább. Félelmet keltve benned, elég erőteljesen.


Sokszor már azelőtt  elvet mindenfajta okos gondolatot egy a kis benned zúgó kórushang mielőtt te magad meggyőződnél annak igazáról. És egyből félelemmel kezded el táplálni önmagad, és az okos gondolatodat. Bátorságod alábbhagy, vagy teljesen inadba is szállhat. És bizony a kórus hangja lehet a családé, az ismerősöké, munkatársaké, akiktől úgymond már “előre hallod” a negatív és téged becsmérlő szavakat, mondatokat. Annak ellenére, hogy esetleg valóban működne, hasznos lenne az amire te gondolsz. Vagy éppen rólad van szó, a külsődről és a belső tulajdonságaidról amiket nem úgy látnak, éreznek ahogy te legbelül. De nem hagynak. Csak húznak lefelé ameddig csak lehetséges. És újra és újra elhitetik veled, hogy nem vagy elég jó.

A félelemtől ami benned van szeretnél megszabadulni, elmenekülni.
Viszont ez az egyetlen fegyvered is, hogy te nyerj aztán. Mert a félelem segít felismerned az igazi problémákat! Pontosabban neked kell majd különbséget tenned a képzelt és a valós félelmeid között. És aztán ennek a felismerésnek a segítségével te magad tehetsz az ellen, hogy bárki is megállítson az utadon. A kis ördögöcske aztán ilyenkor egyszer csak eltűnik a semmibe, szertefoszlik. Mert te legyőzted őt, legyőzted a belső, legádázabb ellenséged, a félelmedet.


Ez egy igazi bátorságpróba. A kis ördög igazából azt üzeni, hogy állj ki magadért! Az a belső éned akit meg akarsz védeni a kudarctól, a bántástól és akiért képes vagy kiállni is akár, nos éppen ennek a belső énednek van a legtöbb szeretetre szüksége, a TE SZERETETEDRE! Ami arra kér, hogy hallgass a saját belső hangodra, hiszen ő a legbölcsebb, az igazán bölcs ÉNed.


Egyszer valamikor éppen te hívtad életre a démonokat magadban. De nézz szembe velük, hogy igazi áttörést érhess el az életedben. Légy bátor! Kitartónak kell lenned! Az áldozat innentől már nem te vagy!
Hiszen nem véletlen jelent meg benned az a Fura-hangocska.


Meditálj el rajta. Csukd be a szemed, lazítsd el a tested, képzelj magad köré bölcs, szellemi vezetőket, védelmezőket és mond el nekik a félelmeidet. Kérd, hogy alkossanak védelmet közted és az ördög között. Fogadd el a tőlük kapott segítséget, hogy felülkerekedhess a félelmeiden. És lásd ahogy az a FURA-hangú ördög teljesen összezsugorodik és elveszti hangját, erejét.

Szivárványosan csodás napot kívánva,

Tímea

​Lélek-, és Energiagyógyász

Elvárások, elvárásaink tengerében vagyunk képesek fürdeni nap, mint nap.
Ez bizony kényszerű dolgokat is képes szülni bennünk.
Egyvalamiért hadakozunk, és küzdünk ezeknek a teljesítésében. Egyfajta elismerésért, vagy szeretet morzsáért.

Megfelelni a szülőknek, a munkahelyen a főnöknek, a tanárnak, osztálytársaknak, kollégáknak, a társnak, és még ki tudja mennyien követelik ki ezt a környezetünkben tőlünk.
Ez a program nagyon erőteljesen tud futni. Főleg ha már gyermek korban sok volt a követelmény. És a jó teljesítményért jutalom, a rosszért pedig bünti járt.
Keményen bevésődhetnek ezek a dolgok. És aztán indul a hajsza, nap, mint nap.

Megfelelési kényszer alakul ki. A megfelelni akarás, annak a hajszolása, hogy mindenben tökéletesnek kell lenni… mert csak akkor jár érte elismerés, vagy éppen szeretet, egy kis simogatás, vagy ajándék csoki. Valamit valamiért magyarán szólva.
Olyasfajta kényszerű szolgálattá alakul át (az amit amúgy is tudnánk esetleg szívesen adni másnak, másoknak), hogy aztán már a stressz, a szorongás is erőteljesen úrrá lehet, gyermeken is és felnőttön is.

A gyomor is görcsbe tud rándulni ha komoly a feladat. Vagy ha csak annak éli meg az egyén.

És tényleg mindig tökéletesnek kell lenni? Nem hiszem, hogy létezik tökéletes ember. Mindenki hibázhat, de attól még nem kell, hogy összedőljön a világ, és nem kell, hogy önmagát, vagy más által hibáztatva legyen.

És mi van ha csak önmagamnak akarok megfelelni? Nos, egy bizonyos szintig rendben is van. Ha célod van, akkor egyértelmű, hogy dolgozol érte. És sikereket akarsz elérni. A végén viszont ott a jutalom egyértelműen. Tehát persze, akarj megfelelni magadnak. Akarj célokat elérni. És tégy is érte minden nap. De ha netán nem sikerül valami az úton. Akkor se bántsad önmagad! Nem ér annyit. Viszont nézd a pozitív oldalát, és lásd, hogy akkor nem az volt a megfelelő megoldás. Ötletelés és tovább haladás a cél felé. Az extrém görcsös kényszerűség nem vezet túl jó úton.

Lehet lazán venni ezeket a dolgokat?
Miért ne?
Mi lenne ha nem akarnál senkinek sem megfelelni?
Csak pusztán önmagadat adni, és annyit amennyi kényelmesen belefér.

Persze, de egy munkahely az munkahely pl., és a suli is… ott illik teljesíteni. Nos az a kérdés, hogy ahol a teljesítményedet adod, azt mennyire szívesen és lelkesen tudod adni. Jól érzed e magad a bőrödben amikor csak úgy lazán adod. Elfogadva, hogy neked ott dolgod van. Elfogadva, hogy amit te nyújtasz, azért fizetséget kapsz valahol valakitől. Még ha néha elismerést nem is.
Kérdezhetem, hogy kinek dolgozol? Kinek tanulsz?
A főnöknek, a szüleidnek?
Csak magadnak!

Csodásan szép szivárványos napokat!

Tímea

Lélek- és Energiagyógyász

Szeretsz álmodozni? Történeteket, sztorikat gyártani?
Ez mikor hasznos és mikor nem?

Hasznos ha egy nemes célodért teszed és pozitív énképpel, valamint pozitív eseményeket tartalmaz a mozivásznad.

És mikor káros?
Nos abban az esetben ha éppen aggódsz valalki vagy valami miatt. És előre RÉMtörténeteket gondolsz. Kész sztorik alakulnak ki a fejedben arról, hogy XY mit és, hogyan és kivel és miért… stb. Vagy jaj, nehogy XY-nal valami történjen, valami baja legyen, ez és ez… stb.
Aggódhatunk persze a gyermekeink, a kedves, a férj, a feleség, nagyszülő, szülő, jóbarát, a munka, a pénz, a dolgozat, a vizsga stb… miatt. Mert így tanultuk, mert így szoktuk meg, mert ezt láttuk másoktól is. És valahol természetesnek is gondoljuk, hogy aggódni kötelező vagy éppen jogos.

Aggódunk és félünk, hogy az általunk gondolt dolgok nehogy bekövetkezzenek. Adjuk nekik a figyelmünket az energiánkat, a sok NEHOGY, VÉLETLEN SE, JAJ NE, és egyéb negatív gondolatainknak. És ha mégis bekövetkezik akkor akár pánik, tehetelenség érzés is eluralja az embert, mert ÜGYE ÉN MEGMONDTAM, vagy LÁTTAM, GONDOLTAM ELŐRE…stb. De már előtte egy folyamatos görcsben leledzik az ember és fél. És az esemény hatására mégjobban eluralkodhatnak rajta a rossz értések. Ahelyett, hogy a negatív energiák helyett a probléma ellenére a nyugodt, higgadt, kreatív probléma megoldó képességét használná (a józan paraszti eszét), és a legjobb megoldást keresné ha már megtörtént aminek nem kellett volna (legalábbis az elképzelése szerint).

Viszont ha nem következik be a negatív esemény, sőt!!!, pont az ellenkezője történik akkor meg jön a megkönnyebbülés, a megnyugvás. De akkor kérdezem, hogy miért is kellett előtte szenvedni? Megéri ez újra és újra? A legtöbb esetben ez azért történik meg, mert az embernek nincs bizalma, önbizalma és hite.
De ha hittel és bizalommal áll az események elé, akkor az is sokkal könnyebb, hogy elérje a célját és mindez ne félelemben, görcsben, tehetetlenségben teljen el az időben, a várakozásban.

Szabad választásunk van, hogy hogyan is döntünk az aggódásaink szempontjából. El tudjuk e engedni a félelmeinket amik fogva tartanak minket?
Viszont ha ez sikerül, akkor máris megkönnyebbül az ember. Megengedi magának és másoknak is a pozitív végkimenetelt, a legjobb dolgot amit ki lehet hozni az eseményekből, az emberből. Ha a jóra, a pozitívra fokuszálsz és annak adsz energiát, akkor azt erősíted.

Szivárványosan csodás napokat!

Tímea

​Lélek- és Energiagyógyász

Kénytelen vagyok ismét egy ilyen érzelmi alapon nyugvó írást közzé tenni. Mivel épp egy gyermek és annak tagjai hozták elő ezt, hogy írjak róla.

Hiszen fontos lenne megérteni, hogy mennyire nehézzé és súlyossá teszi a mindennapi létet, az életet ez a sokszínűen meghatározható negatív érzelem.
​
Mert ügye mennyi mindentől lehet félni? Mennyi minden által kapcsol be ez bennünk? Mennyi mindentől akarjuk megvédeni magunkat a félelmeink által? És kik, vagy mik azok akik/amik bekapcsolják a félelmeink piros nyomogombjait?

Viszont ha ezek a félelem által keltett energiák alaposan beragadnak az energiarendszerünkbe akkor hordozzuk őket folyamatosan. A mindennapok a félelmeink irányítása alatt telnek. És ez igen nehézzé teszik a létezést egy idő után, egy nagy teherként hat.

Úrrá lenni bármilyen félelmen az egy elég nehéz feladat. Magamról is tudom. Hiszen gyermek és még felnőtt koromban is sokat hordoztam belőle. De azt is tudom, hogy nem lehetetlen megszabadulni tőlük. Persze szép sorjában. Hiszen egyszerre mind nem megy.

​A Szivárvány kezelés sokat tud benne segiteni. Én magamon is így tapasztaltam. Viszont a cselekvő, haladni, fejlődni akaró ember is kell hozzá azért.

A félelmekkel való élet melyet hol külső, hol tudati tényezők alkotják egy igazán sötét világ. A benne megrekedő ember nehezen vagy egyáltalán nem látja a fényt. A kivezető út is lehet számára félelmetes és néha még megáljt parancsoló is.

A félelmek is szülhetnek fizikai szintű betegségeket, fájdalmakat. És általuk maga az ember is képes megbetegíteni önmagát, végső menekülési útnak azt találva.

A legáltalánosabb akár már iskolás korban, a hasfájás, hasgörcsök. Fejfájás, fejgörcsök. Herpeszek. Nyugatlan, rossz alvás, fogcsikorgatás éjszaka.
A betegségektől való félelem is keményen harcra kényszeríti az elmét és a testet. Másoktól figyelmet kérlelve, és kapva... törődést igényelve.

Félelmeink sokszor a saját démonaink is. Egy nap nem lenne szinte elég mire mindenféle és típusu érzést ezzel kapcsolatban fel akarnék sorolni, hiszen rengeteg minden kiválthatja kívülről érkezvén is és belülről táplálva is bennünk.  Kezelni pedig nem mindig egyszerű.

Meg kell tanulni felülkerekedni és akár kicserélni ezeket a negatív érzelmeket. Fontos sok esetben a bátorság, a leküzdeni akarás, a kíváncsiság, az önbizalom, bizalom és a HIT!

Szivárványosan csodás napokat kívánva,

Tímea

Lélek- és Energiagyógyász
​

A címből elég gyorsan kiderül, hogy a gondból és a terhekből elég gyorsan készít az ember gondot, aggodalmat vagy lelki terhet magának.
Az energiarendszert ezek a negatív energiák elég gyorsan szó szerint megterhelik. Tényleg képes mázsás súlyként nehezedni akárkire.
Hatásuk a szívcsakrában is erőteljesen érezhető.

Megjelenhetnek fizikai szinten a következő helyeken:

• a mellkas nyomása,
• enyhe szívkörnyéki fájdalom vagy nyomás érzés,
• a szívvel azonos részén a hátnak fájdalom formályában,
• csukjás izom és akár nyaktájéki izomgörcsök, fájdalmak
• fejfájás vagy akár migrén

Az utóbbi kettő amikor már jól rá is görcsöltünk a dologra.

A fizikai szintű fájdalmak persze már elég jelzés értékűenk. És alapjába véve bárhol terhelhetik a testünket, de a fentiek a legjellemzőebbek.

Ha sokat agyalunk egy problémán és úgy érezzük, hogy nem leljük a legjobb megoldást akkor az hatással van a 3. szem, azaz a tisztán látásunk elhomályosítására.

Ilyenkor leginkább egy elengedő, elcsendesedett állapot az amikor váratlanul bevillanhat a megoldás. Amolyan aha élményként is.

Ez az az állapot amikor már nem terheljük magunkat a gonddal hanem inkább nyitottak vagyunk a megoldás felé.

Elengedni a gondot és a kudarctól való félelmet nem mindig olyan egyszerű. Az elengedés leginkább a kíváncsiság, a gyermeki kíváncsiság felébresztésével a legkönnyebb. Inkább pár kérdésre egy jó, mint ezernyi rossz válasz amit kreálhat az agy feleslegesen.
​
A kreatív elme könnyebben rátalál a megoldásra. Csak tudni kell neki megengedi, hogy ezt lazán megtegye.

Szivárványosan csodás napokat kívánva,

Tímea

​Lélek- és Energiagyógyász