BlogMIRŐL OLVASHATSZ?
A tapasztalataimról, a munkámról, az életről, a nőről, a férfiról, kapcsolatokról, az energiáról, ami éppen aktuális, ami bennem van és nem utolsósorban a LÉLEKRŐL, és az életről. |
 Néha elfáradunk. Nem csak fizikai értelemben. Hanem lelkileg is. Ilyenkor az ember legszívesebben elutazna valahova, vagy nagyon is “haza” menne. Jön a hagyjon mindenki békén érzés. A lényeg amire törekszünk ilyenkor, hogy végre rendeződjenek már a dolgok körülöttünk, de legfőképp bennünk. Ahhoz, hogy új erőre kapjon test és lélek is, leginkább erre van szükség ilyenkor. De hagyni kell neki időt. Hagyni kell megpihenni. Kell valami ami lelkileg feltölt. Lehet ez bármi. Akár a teljes magány, a nyugalom. Akár egy kirándulás, egy jó társaság. Csak kilépni az adott probléma teréből, eltávolodni tőle, és csak hagyni, hogy ellegyen most ott ahol van, tőlünk függetlenül.  Néha muszáj és nagyon jó dolog, hogyha mindez tud teljesülni. Egy fáradt lélek képes ellustulni, energiája fizikailag is lecsökken, kedve lecsökken, hangulata nem a legjobb. Vagy nagyon is robot üzemmódban folytatja a tevékenységeit. Aztán rádöbben egy idő után, hogy nem lehet csak “aludni” vagy "robotolni". Csak kell a pihenés. Egy újabb töltet az újabb nekifutás, az újabb “harc” előtt. Kell, hogy szeresd magad. Tápláld a lelkedet, testedet. Adj időt magadnak is. Foglalkozz csak magaddal egy ideig. Tedd magad újra egyensúlyba. Ne hagyd, hogy lesüllyedj a fáradtság, a fásultság mély és sötét bugyrába. Neked ott fent a fényes napsütésben a helyed. Ott ahol elérheted minden vágyad. De ahhoz rendet kell teremtened bent is és kint is. Szivárványosan csodás napokat! Tímea Lélek- és Energiagyógyász
0 Comments
Szól az autóban a zene. A pendrive-on sok zene van, és van, hogy ritkán hallok újra egy egy számot.
Ami viszont ma reggel szólt azt akár terápiás zenének is lehetne nevezni.
Karacs Ildikótól a következő:
Úgy nézek magamra mindig, ahogy csodára nézni illik, csodára, az ember fiára, kezeire, nyírott hajára. Úgy nézek szemedbe mindig, ahogy csodára nézni illik, csillagos ég tetejére, a világnak közepére.
Sajnos a gépen nem találtam meg a zenét, egy alternatív múlt időset viszont igen.
https://youtu.be/6N_uRegGmAo De sokkal jobbnak találom Ildi jelen idejű megfogalmazását. “Úgy nézek magamra mindig” Ha lesz rá módom akkor Ildi verzióját is megosztom veletek. Sajnos sokan nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak magukra szeretettel, pláne nem csodálattal nézni. Miért is olyan nehéz ez? Miért olyan nehéz szeretni, elfogadni önmagát az embernek? 
Sokkal könnyebb valaki másra, vagy másokra figyelni. Az anya figyel a gyermekére. A feleség a férjre. A fiú a kedvesére.
A barát a barátra. Az előadó a közönségére. Valahogy fakad ez belűlről, hogy ösztönösen figyelünk kifelé. Szolgálni, óvni, gondoskodni akarunk. Magunkat csak ösztönből védjük leginkább. De az még mindig nem azt jelenti, hogy szeretjük önmagunkat.
Az önszeretet az alap ahhoz, hogy tudd felvállalni önmagad, tudd megbecsülni és értékelni magad. Hogy tudj sikereket elérni, és elég magabiztos legyél az életben. Szivárványosan csodálatos napokat kívánok! Tímea Lélek- és Energiagyógyász  Elvárások, elvárásaink tengerében vagyunk képesek fürdeni nap, mint nap. Ez bizony kényszerű dolgokat is képes szülni bennünk. Egyvalamiért hadakozunk, és küzdünk ezeknek a teljesítésében. Egyfajta elismerésért, vagy szeretet morzsáért. Megfelelni a szülőknek, a munkahelyen a főnöknek, a tanárnak, osztálytársaknak, kollégáknak, a társnak, és még ki tudja mennyien követelik ki ezt a környezetünkben tőlünk. Ez a program nagyon erőteljesen tud futni. Főleg ha már gyermek korban sok volt a követelmény. És a jó teljesítményért jutalom, a rosszért pedig bünti járt. Keményen bevésődhetnek ezek a dolgok. És aztán indul a hajsza, nap, mint nap. Megfelelési kényszer alakul ki. A megfelelni akarás, annak a hajszolása, hogy mindenben tökéletesnek kell lenni… mert csak akkor jár érte elismerés, vagy éppen szeretet, egy kis simogatás, vagy ajándék csoki. Valamit valamiért magyarán szólva. Olyasfajta kényszerű szolgálattá alakul át (az amit amúgy is tudnánk esetleg szívesen adni másnak, másoknak), hogy aztán már a stressz, a szorongás is erőteljesen úrrá lehet, gyermeken is és felnőttön is. A gyomor is görcsbe tud rándulni ha komoly a feladat. Vagy ha csak annak éli meg az egyén.  És tényleg mindig tökéletesnek kell lenni? Nem hiszem, hogy létezik tökéletes ember. Mindenki hibázhat, de attól még nem kell, hogy összedőljön a világ, és nem kell, hogy önmagát, vagy más által hibáztatva legyen. És mi van ha csak önmagamnak akarok megfelelni? Nos, egy bizonyos szintig rendben is van. Ha célod van, akkor egyértelmű, hogy dolgozol érte. És sikereket akarsz elérni. A végén viszont ott a jutalom egyértelműen. Tehát persze, akarj megfelelni magadnak. Akarj célokat elérni. És tégy is érte minden nap. De ha netán nem sikerül valami az úton. Akkor se bántsad önmagad! Nem ér annyit. Viszont nézd a pozitív oldalát, és lásd, hogy akkor nem az volt a megfelelő megoldás. Ötletelés és tovább haladás a cél felé. Az extrém görcsös kényszerűség nem vezet túl jó úton. Lehet lazán venni ezeket a dolgokat? Miért ne? Mi lenne ha nem akarnál senkinek sem megfelelni? Csak pusztán önmagadat adni, és annyit amennyi kényelmesen belefér. Persze, de egy munkahely az munkahely pl., és a suli is… ott illik teljesíteni. Nos az a kérdés, hogy ahol a teljesítményedet adod, azt mennyire szívesen és lelkesen tudod adni. Jól érzed e magad a bőrödben amikor csak úgy lazán adod. Elfogadva, hogy neked ott dolgod van. Elfogadva, hogy amit te nyújtasz, azért fizetséget kapsz valahol valakitől. Még ha néha elismerést nem is. Kérdezhetem, hogy kinek dolgozol? Kinek tanulsz? A főnöknek, a szüleidnek? Csak magadnak! Csodásan szép szivárványos napokat! Tímea Lélek- és Energiagyógyász  Szeretsz álmodozni? Történeteket, sztorikat gyártani? Ez mikor hasznos és mikor nem? Hasznos ha egy nemes célodért teszed és pozitív énképpel, valamint pozitív eseményeket tartalmaz a mozivásznad. És mikor káros? Nos abban az esetben ha éppen aggódsz valalki vagy valami miatt. És előre RÉMtörténeteket gondolsz. Kész sztorik alakulnak ki a fejedben arról, hogy XY mit és, hogyan és kivel és miért… stb. Vagy jaj, nehogy XY-nal valami történjen, valami baja legyen, ez és ez… stb. Aggódhatunk persze a gyermekeink, a kedves, a férj, a feleség, nagyszülő, szülő, jóbarát, a munka, a pénz, a dolgozat, a vizsga stb… miatt. Mert így tanultuk, mert így szoktuk meg, mert ezt láttuk másoktól is. És valahol természetesnek is gondoljuk, hogy aggódni kötelező vagy éppen jogos. Aggódunk és félünk, hogy az általunk gondolt dolgok nehogy bekövetkezzenek. Adjuk nekik a figyelmünket az energiánkat, a sok NEHOGY, VÉLETLEN SE, JAJ NE, és egyéb negatív gondolatainknak. És ha mégis bekövetkezik akkor akár pánik, tehetelenség érzés is eluralja az embert, mert ÜGYE ÉN MEGMONDTAM, vagy LÁTTAM, GONDOLTAM ELŐRE…stb. De már előtte egy folyamatos görcsben leledzik az ember és fél. És az esemény hatására mégjobban eluralkodhatnak rajta a rossz értések. Ahelyett, hogy a negatív energiák helyett a probléma ellenére a nyugodt, higgadt, kreatív probléma megoldó képességét használná (a józan paraszti eszét), és a legjobb megoldást keresné ha már megtörtént aminek nem kellett volna (legalábbis az elképzelése szerint).  Viszont ha nem következik be a negatív esemény, sőt!!!, pont az ellenkezője történik akkor meg jön a megkönnyebbülés, a megnyugvás. De akkor kérdezem, hogy miért is kellett előtte szenvedni? Megéri ez újra és újra? A legtöbb esetben ez azért történik meg, mert az embernek nincs bizalma, önbizalma és hite. De ha hittel és bizalommal áll az események elé, akkor az is sokkal könnyebb, hogy elérje a célját és mindez ne félelemben, görcsben, tehetetlenségben teljen el az időben, a várakozásban. Szabad választásunk van, hogy hogyan is döntünk az aggódásaink szempontjából. El tudjuk e engedni a félelmeinket amik fogva tartanak minket? Viszont ha ez sikerül, akkor máris megkönnyebbül az ember. Megengedi magának és másoknak is a pozitív végkimenetelt, a legjobb dolgot amit ki lehet hozni az eseményekből, az emberből. Ha a jóra, a pozitívra fokuszálsz és annak adsz energiát, akkor azt erősíted. Szivárványosan csodás napokat! Tímea Lélek- és Energiagyógyász  A lételemünk, hogy megtapasztaljuk és újra és újra át akarjuk élni a hozzá tartozó élményt, érzést, eufóriát, az adrenalint. Az örömöt, a vidámságot, a teljességet, a szeretet és a boldogság érzését. Kicsit hasonlíthatnám a drog-hoz is. De az nélkül átélve, megélve természetesen, mert úgy az igazi! :) Valahol belül folyton arra vágyunk, hogy jól érezzük magunkat. Igyekszünk jobb esetben ez irányba haladni és tenni magunkért. De aztán az élet, és mi magunk is írjuk a forgatókönyvet hozzá. Sokszor önmagunkat is akadályozva a boldogság útján. Életfeladataink, sorsfeladataink pont arra tanítanak meg minket, hogy tanuljuk meg és tegyünk azért, hogy fejlődjünk, hogy haladjunk előre azon az úgynevezett rögös úton amit magunknak teremtünk. De a cél mindenek felett akkor is a magasabb rezgésű érzések, a magasabb rezgésű és szintű érzések átélése, megélése.  A bölcs én, a megértő, a szerető, a jóindulatu, az ésszerű, a jelentőségteli, a derűs, az áldott, az egy, az áhitatos, a hálás, a teljes, a békés, az örmömködő, a szeretetteljes, a megdicsőült, a felébredett, a megvilágosult, a tiszta tudatu. Mind olyan belső tulajdonság, mind olyan magasság amit ha elér az ember és tartósan magáénak is tudhat akkor megélheti a legteljesebb, legboldogabb földi életet. De van azért a Jin és a Jang. A természet is mindig egyensúlyra törekszik. És épp ezért az energiák is. A jó és a rossz. Ahogy a mesékben is megjelenik. A kettősség, a dualitás. A fény és a sötétség. Mind, mind bennünk van, és ugyanakkor kint is vannak. De a sötétséget csak a fény tudja legyőzni. A rosszat csak a jó. És a negatív gondolatokat csak a pozitívak írhatják felül. A lustaságot csak az akarat győzheti le. És sorolhatnám tovább… de gondolom mindenki tudná folytatni a sort úgy is, hogy akár a saját életére néz. Amit magadért tehetsz a boldogság felé vezető úton az elég sokminden. Az értékeid belül vannak. És csak te magadtól függ, hogy mit erősítesz magadban. A rosszat vagy a jót. Az élethez és önmagadhoz való pozitív hozzáállás a legnagyobb adomány önmagad számára, hogy jól élhesd meg az életed! Szivárványosan szépséges napokat kívánok! Tímea Lélek- és Energiagyógyász Kénytelen vagyok ismét egy ilyen érzelmi alapon nyugvó írást közzé tenni. Mivel épp egy gyermek és annak tagjai hozták elő ezt, hogy írjak róla. Hiszen fontos lenne megérteni, hogy mennyire nehézzé és súlyossá teszi a mindennapi létet, az életet ez a sokszínűen meghatározható negatív érzelem. Mert ügye mennyi mindentől lehet félni? Mennyi minden által kapcsol be ez bennünk? Mennyi mindentől akarjuk megvédeni magunkat a félelmeink által? És kik, vagy mik azok akik/amik bekapcsolják a félelmeink piros nyomogombjait?  Viszont ha ezek a félelem által keltett energiák alaposan beragadnak az energiarendszerünkbe akkor hordozzuk őket folyamatosan. A mindennapok a félelmeink irányítása alatt telnek. És ez igen nehézzé teszik a létezést egy idő után, egy nagy teherként hat. Úrrá lenni bármilyen félelmen az egy elég nehéz feladat. Magamról is tudom. Hiszen gyermek és még felnőtt koromban is sokat hordoztam belőle. De azt is tudom, hogy nem lehetetlen megszabadulni tőlük. Persze szép sorjában. Hiszen egyszerre mind nem megy. A Szivárvány kezelés sokat tud benne segiteni. Én magamon is így tapasztaltam. Viszont a cselekvő, haladni, fejlődni akaró ember is kell hozzá azért. A félelmekkel való élet melyet hol külső, hol tudati tényezők alkotják egy igazán sötét világ. A benne megrekedő ember nehezen vagy egyáltalán nem látja a fényt. A kivezető út is lehet számára félelmetes és néha még megáljt parancsoló is.  A félelmek is szülhetnek fizikai szintű betegségeket, fájdalmakat. És általuk maga az ember is képes megbetegíteni önmagát, végső menekülési útnak azt találva.
A legáltalánosabb akár már iskolás korban, a hasfájás, hasgörcsök. Fejfájás, fejgörcsök. Herpeszek. Nyugatlan, rossz alvás, fogcsikorgatás éjszaka. A betegségektől való félelem is keményen harcra kényszeríti az elmét és a testet. Másoktól figyelmet kérlelve, és kapva... törődést igényelve. Félelmeink sokszor a saját démonaink is. Egy nap nem lenne szinte elég mire mindenféle és típusu érzést ezzel kapcsolatban fel akarnék sorolni, hiszen rengeteg minden kiválthatja kívülről érkezvén is és belülről táplálva is bennünk. Kezelni pedig nem mindig egyszerű. Meg kell tanulni felülkerekedni és akár kicserélni ezeket a negatív érzelmeket. Fontos sok esetben a bátorság, a leküzdeni akarás, a kíváncsiság, az önbizalom, bizalom és a HIT! Szivárványosan csodás napokat kívánva, Tímea Lélek- és Energiagyógyász  A címből elég gyorsan kiderül, hogy a gondból és a terhekből elég gyorsan készít az ember gondot, aggodalmat vagy lelki terhet magának. Az energiarendszert ezek a negatív energiák elég gyorsan szó szerint megterhelik. Tényleg képes mázsás súlyként nehezedni akárkire. Hatásuk a szívcsakrában is erőteljesen érezhető. Megjelenhetnek fizikai szinten a következő helyeken:
A fizikai szintű fájdalmak persze már elég jelzés értékűenk. És alapjába véve bárhol terhelhetik a testünket, de a fentiek a legjellemzőebbek.  Ha sokat agyalunk egy problémán és úgy érezzük, hogy nem leljük a legjobb megoldást akkor az hatással van a 3. szem, azaz a tisztán látásunk elhomályosítására.
Ilyenkor leginkább egy elengedő, elcsendesedett állapot az amikor váratlanul bevillanhat a megoldás. Amolyan aha élményként is. Ez az az állapot amikor már nem terheljük magunkat a gonddal hanem inkább nyitottak vagyunk a megoldás felé. Elengedni a gondot és a kudarctól való félelmet nem mindig olyan egyszerű. Az elengedés leginkább a kíváncsiság, a gyermeki kíváncsiság felébresztésével a legkönnyebb. Inkább pár kérdésre egy jó, mint ezernyi rossz válasz amit kreálhat az agy feleslegesen. A kreatív elme könnyebben rátalál a megoldásra. Csak tudni kell neki megengedi, hogy ezt lazán megtegye. Szivárványosan csodás napokat kívánva, Tímea Lélek- és Energiagyógyász  Szeret, nem szeret, szeret, nem szeret. Most akkor mi van??? Ebbe bele lehet örülni nem? Ismered a szeretetet ahogy a másik ezt kifejezi feléd? Lehet, hogy igen és az a számodra a legmegfelelőbb. De lehet, hogy nem, és így folyton bizonytalan vagy afelől, hogy szeret e téged. És te tudod, hogy számára mi az ami azt jelenti, hogy szeretve van? Öt fajta szeretetnyelv létezik. Ezek közül az egyik ahogy te szeretsz kapni. A másik pedig ahogy te adod. Van, hogy úgy hiszed, hogy a másik ember nem képes kimutatni sehogy az irántad érzett érzelmeit. De csupán nem ismered fel, hogy melyik az amin keresztül ő ezt kinyilvánítja. Az 5 szeret nyelv a következő:
 Én szeretem a minőségi együtt töltött időt, az érintést és ahogy adok szintén ez. Tehát tisztában vagyok önmagammal.
Ha ajándékokkal halmozna el valaki akkor az az ő szeret nyelve. És ha én elfogadom akkor ő úgy érezheti, hogy ezzel kimutatta az érzelmeit. Viszont nekem nem ezek a fő szeretet nyelveim amin keresztül azt érzem, hogy szeretve vagyok. Akkor lehet, hogy nem is érzem jól magam így szeretve? Azért érdemes tudatosítani, hogy igenis szeretve vagyok. De az igény amire magam vágyom akkor hol van? Nos a szeretet nyelvei tanulhatóak. De ehhez viszont ki kell tudni mondani a másik felé, hogy minek örülnél. Ha ő ebben partner akkor figyelni fog rád, hogy mivel okozhat neked örömöt. És akkor a harmónia máris megvan. További információkat, útmutatást Gary Chapman a szeretetnyelvekről szóló könyveiben olvashatsz. Szivárványosan szép napokat kívánok Tímea Lélek- és Energiagyógyász  Van egy kedves régi ismerősöm, aki néha így köszön a telefonba. “Szia! Hogy vagyok?” Első ránézésre vicces is és érdekes is, igaz? Bevallom még én is mindig elmosolyodok rajta. Aztán csupán arra kiváncsi, hogy mit érzékelek vele kapcsolatban. És aztán jobb esetben csak nevetünk, mert szerencsére jól van. De ha mégis nyomja valami a lelkét akkor a hogy vagyok kérdés már érthetőbb. Egyfajta segítség kérés is az ő részéről. De ezt tőle így elfogadtam már. Aztán persze megkérdezi azt is, hogy én, hogy vagyok. ☺️  Mindenesetre az életem és a munkám jó része erről szól. És ez rendben is van.
Érdekes és hosszú út vezetett idáig. De nem bánom egy percét sem. Rengeteget tanultam az emberekről. A lelkek világáról. Az érzelmek sokaságából és azok bizonyos szintű kezeléséről. Az érzelmi és a gondolati energia ereje hatalmas. Bármerre is és bármeddig kiterjedő lehet. Elképzelni is nehéz ezeknek az energiáknak a valódi hatalmát mind magunk és mind mások felett nézve. A csikung tanított meg rá igazán, hogy micsoda hihetetlen dolgokra képes az emberi elme. A képzelet milyen erős energiát tud létrehozni belül is és kívül is. Addig amíg nem próbálja ki akár ezt a módszert rá az ember, talán tisztába sem lehet a valódi következményeivel. Egy gondolat hatása az energiarendszerre nagyon gyors. Egy pillanat a létrejötte, és egy pillanat alatt meg is jelenik magában az emberben. Mind a negatív, mind a pozitív hatása. És ez miatt nagyon fontos, hogy milyen gondolatokkal töltjük a mindennapjainkat. Szivárványosan csodás szép napokat kívánok! Tímea Lélek- és Energiagyógyász |
Arhívum
December 2024
Cimkék
All
|
RSS Feed
