Vannak akik már megtapasztalták jótékony hatásait a mozgásnak, de akik még nem igazán, nos valószínű inkább nekik szól ez a bejegyzés. Bár a rendszeres sportolóknak is lehet majd benne hasznos információ.

Kicsi gyermek korom óta szinte folyamatosan végigkísér a mozgás valamilyen formája. Elsők között talán az atlétika, a kézilabda játszott szerepet nálam. Aztán a Taekwon-do volt sokáig a főszereplő. És pár sérülés után sajnos egy kisebb szünet következett. De a kedvem mégsem ment el a mozgástól. Igyekeztem sok mindent kipróbálni. A tánc, rúdtánc, walkenergie, aerobic, jóga, pilates, túrázás, mind mind meghatározó volt. Ami meg mindig lábnál van, vagy kéznél az a séta, mert az is mozgás, akár 2, 5 8, vagy 10 km az.

Sok áldásos hatása van a sporotlásnak. Egyrészt amit szinte mindenki tud, hogy nagyon jól le tudja vezetni a feszültségeket, a stresszt. Jót tesz az agynak, a vér és nyirok keringésnek. A bőrnek, a tüdőnek, szívnek, immunrendszernek, és még sorolhatnám.

Egyfajta dinamikus meditációnak is lehet használni. Amikor kikapcsolódik tőle az ember.

Ha kicsit is rá tudsz hangolódni a saját testedre, a saját igényeidre, a ritmusodra, akkor az bizony jelez. Ez egyfajta, önfigyelem, önfegyelem. Fontos, hogy tudjuk magunkra is irányítani és összpontosítani energiáinkat. Mert ahogy bent, úgy kint. Ha te jól érzed magad akkor bizony az is sugárzik kifelé.
És milyen megnyugtató tud lenni, ha épp magadért is tettél valamit a mai nap.

És nem csak az a módszer létezik, hogy na, majd akkor most nekiállok és csinálom. Mert sokak számára ez túl nagy lépés és megijednek tőle. Van akiknél működik, de sokak félnek eleve, félnek, hogy elég kitartóak lesznek -e, félnek, hogy meg tudják -e csinálni, vagyis a kudarctól való félelem is közrejátszhat.
​
Sokszor lehet az, hogy elkezdi az illető… de aztán egy idő után abbahagyja, nem úgy jön az eredmény ahogy elvárja, ellustul. De ilyenkor eleve nincs is tisztában vele, hogy csupán az akaratereje és a kitartása van próbára téve önmaga által.
Létezik viszont a fokozatosság elve, amit akár a japán Kaizen módszer segítségével is igénybe lehet venni. Ilyenkor kikapcsolja az ember a félelmeit, csupán a kitartást kell kicsit bekapcsolni, és örülni az elért legkisebb eredménynek is. Ebből tovább fejlődni már egyre könnyebb és könnyebb.

Ahogy én megfigyeltem a testem, nos az egy idő után jelzi elég rendesen, hogy mozognom kellene. Olyankor sokkal nehezebbnek érzem magam. Nehezebben is mennek a dolgok. Úgy besűrűsödik kissé minden. Ekkor azt érzem, hogy ki kell törnöm ebből a sűrűségből, és le kell ráznom magamról a feszültségeket ami ezt okozza.
Nos ilyenkor bizony nincs mese és amikor nekiállok, hát az egy fél megkönnyebbülés, és a végére már teljes.
És ez az az érzés amiért újra és újra képes vagyok nekiállni és csinálni. És ahogy a test utána képes valóban jól érezni magát. Aztán egyre jobb és jobb állóképesség ahogy kialakul, érzi is az ember, hogy egyre többet és jobban bírja, bármit is csinál. Ez valahol a fittséghez a fiatalság érzéséhez igenis hozzájárul.

Így csak biztatni tudok mindenkit, hogy ne hanyagolja el a teste jelzéseit. Tegyen magáért, még ha keveset is, de azt rendszeresen. Mert az is több, mint a semmi.

Amikor sérült test részeket gyógyítok, tapaszolok akkor bizony érzem rajtuk a felgyülemlett feszültségeket, stresszt, lelki problémákat. Bizony ez is egy jelzés a test részéről. Hahó!!! Figyelj magadra, figyelj!!!

Átalakítva sokkal jobb. Hátráltat vagy hajt és segít? Legyőzött vagy győzedelmeskedett.
Te mit engedsz meg neki? Mit tehet meg veled?
​
Én a győzelmet választom. A feladat megoldását. Lehet, hogy nem megy harc és küzdelem nélkül. De nem baj. Erős vagyok és kitartó. Mert akarom a célt elérni. Fel akarok érni a hegyre, és onnan nézni végre szét. Onnan nézni le. A csúcsról! Ott a helyem.
És ez egy olyan csúcs ahol mindenki elfér aki így gondolja.
Mindenki!!!

Önbizalom vagy van, vagy egyáltalán nincs. De van egy harmadik formája is. Hol van, hol nincs, vagyis néha elveszik és néha előkerül.


De mi ez? Egy belső FURA-hangocska, egy félelmetes ördögöcske, vagy belső démon is lehetne akár. Ami azt mondja néha, hogy bizony te nem vagy elég szép, elég okos, elég jó, elég bátor… úgyhogy csak félj, aggódj, rémülj! Lehet, hogy elég durván azt is közli, hogy nem vagy semmire sem jó, haszontalan és semmirekellő is vagy. És ennek az ádáz kis ellenségnek lehet, hogy már valaki egyszer megmondta ezeket a cseppet sem kedves szavakat, vagy megjegyzéseket. És te mit is csináltál aztán? Elhitted. Hiszen az a másik biztos okosabb, és szerinted, szebb is, bátrabb is és sokkal jobb is nálad. Elhitted és a kis belső ördögöcskének ez nagyon is jól jött. Mert ő meg benned boldogan szította még ezt a tüzet tovább. Félelmet keltve benned, elég erőteljesen.


Sokszor már azelőtt  elvet mindenfajta okos gondolatot egy a kis benned zúgó kórushang mielőtt te magad meggyőződnél annak igazáról. És egyből félelemmel kezded el táplálni önmagad, és az okos gondolatodat. Bátorságod alábbhagy, vagy teljesen inadba is szállhat. És bizony a kórus hangja lehet a családé, az ismerősöké, munkatársaké, akiktől úgymond már “előre hallod” a negatív és téged becsmérlő szavakat, mondatokat. Annak ellenére, hogy esetleg valóban működne, hasznos lenne az amire te gondolsz. Vagy éppen rólad van szó, a külsődről és a belső tulajdonságaidról amiket nem úgy látnak, éreznek ahogy te legbelül. De nem hagynak. Csak húznak lefelé ameddig csak lehetséges. És újra és újra elhitetik veled, hogy nem vagy elég jó.

A félelemtől ami benned van szeretnél megszabadulni, elmenekülni.
Viszont ez az egyetlen fegyvered is, hogy te nyerj aztán. Mert a félelem segít felismerned az igazi problémákat! Pontosabban neked kell majd különbséget tenned a képzelt és a valós félelmeid között. És aztán ennek a felismerésnek a segítségével te magad tehetsz az ellen, hogy bárki is megállítson az utadon. A kis ördögöcske aztán ilyenkor egyszer csak eltűnik a semmibe, szertefoszlik. Mert te legyőzted őt, legyőzted a belső, legádázabb ellenséged, a félelmedet.


Ez egy igazi bátorságpróba. A kis ördög igazából azt üzeni, hogy állj ki magadért! Az a belső éned akit meg akarsz védeni a kudarctól, a bántástól és akiért képes vagy kiállni is akár, nos éppen ennek a belső énednek van a legtöbb szeretetre szüksége, a TE SZERETETEDRE! Ami arra kér, hogy hallgass a saját belső hangodra, hiszen ő a legbölcsebb, az igazán bölcs ÉNed.


Egyszer valamikor éppen te hívtad életre a démonokat magadban. De nézz szembe velük, hogy igazi áttörést érhess el az életedben. Légy bátor! Kitartónak kell lenned! Az áldozat innentől már nem te vagy!
Hiszen nem véletlen jelent meg benned az a Fura-hangocska.


Meditálj el rajta. Csukd be a szemed, lazítsd el a tested, képzelj magad köré bölcs, szellemi vezetőket, védelmezőket és mond el nekik a félelmeidet. Kérd, hogy alkossanak védelmet közted és az ördög között. Fogadd el a tőlük kapott segítséget, hogy felülkerekedhess a félelmeiden. És lásd ahogy az a FURA-hangú ördög teljesen összezsugorodik és elveszti hangját, erejét.

Szivárványosan csodás napot kívánva,

Tímea

​Lélek-, és Energiagyógyász

Hogy mi ez? A stressz, a feszültség, a belső düh, félelmek. Már megint sajnos. A robbanás határig képes támadni, vagy akár ki is váltja. Szorongások, amiket nem könnyű elengedni vagy megválni tőlük.

Belső félelmek, melyek lenyomnak a víz alá, és fuldoklásra kényszerítenek. De meddig??? Meddig képes elmenni a kór az emberben?
​
Ameddig az ember hagyja. Ameddig a támadó az erősebb, és ameddig a megtámadott azt hiszi, hogy gyenge, és inkább fejet hajt ahelyett, hogy felemelné és szembeszállna.

​De kivel is? Hogy hívják azt a neve-nincs ellenséget? Akinek nem látszik az arca, nem látszik a semmi sem belőle, csak érezhetően nyomást tud gyakorolni az emberre. Aki akár bele is roskadhat.

Hogy hogyan is nevezhetnénk a támadót? Pisti, Márti, Béla, Janka? Igen, valami ilyesmi nevei vannak. Pont úgy ahogy téged hívnak.
Mert minden belülről fakad. Te engedsz neki teret, időt és energiát. Ha hagyod… Ha fogod a kezét és kapaszkodsz belé.

De csak addig amíg te el nem döntöd, hogy véget vetsz neki. Mert képes vagy felismerni, hogy ott van benned. De addig is amíg ott van, hagyd egy kicsit, had dolgozzon… Te meg add ki a mérged, éld meg az érzelmeidet. Sírj bátran. Ne tartsd vissza magadban.

És aztán ahogy felül kerekedtél ÖNMAGADON, kezdj el újra élni. Terveket szőni, álmokat alkotni és TENNI. Újra és újra csak ÖNMAGADÉRT.

Szivárványosan szép napokat!

Tímea

Lélek- és Energiagyógyász

A nő nem csak testében az. Mert ugyan szépek és csábítóak a gömbölyded formák. 
De... Sokan csak azzal azonosítják nőiségüket. És a mai fiatal lányok egy része (tisztelet mindíg a kivételeknek!) sajnos csak azt hiszik, hogy egyre jók a fiúknál mindezzel, a szexre. És ebből áll az ő nőiségük. Közben meg elfeledkeznek, vagy sosem hallottak, láttak egy csomó mindenről ami igazán nővé tenné őket.

Klienseim között is akadnak akik ezzel küzdenek. Magával a nőiséggel, a nőiességgel.
Bár kívülről úgy tűnik minden rendben. Közben belül meg inkább küzdelem. Nem érzik magukat jól egyetlen párkapcsolatban sem. Sok a harc. Önmagukkal is és a férfival is. Felborult az egyensúly. Az irányító szerep. Elférfiasodás jelei láthatóak. És ügye nem arról a fajta identitás zavarról beszélek ami miatt nem érzi magát nőnek a nő. Hanem arról, hogy ő hordja a nadrágot inkább a kapcsolatban. Mert szentül hiszi, hogy úgy a helyes, és vagy úgy látta már eleve otthon is. Vagy egyszerűen meg akarja élni a harcos énjét, és folyton versenyzik, és felül akar kerekedni mindenkinek, és mindent jobban tudni. Tehát nincs helyes példa a szeme előtt. És a legrosszabb amikor ezt fel sem ismeri. Csak szenved, lealázza a férfit, és várja a csodát, hogy a férfiből valóban férfi legyen... és itt a csattanó... no, azt bizony várhatja! Így, ebben az állapotában sosem fog megérkezni. És a nő, futja ugyanazokat a köröket... és szenved, újra és újra. És nem érti.

A követkető bejegyzésemben tovább fejtegetem a témát. A megoldás felé vezető lépéseket, utat is. Addig is mindez legyen elgondokodtató azoknak akik felismerik kicsit is magukat benne.

Addig is mindenkinek mosolygósan csodás szép napot!

Tímea