Esettanulmány:

​Bár már az első beragadt helyzet (értsd olyannak, hogy csak toporog az ember valamiben és nem halad előre a vágyait illetően) is elég idegesítő (tegyük fel, hogy most egy anyagi és munka szempontot vizsgálnunk), és az önostorozás folyamatában van az illető. Elrejtegeti mindenki elől, mert nem büszke rá, viszont lelke mélyén szorong és nagyon kellemetlenül érzi magát, szégyelli és megrázkódtatásként éli meg.

Ezen bennragadt érzések feloldása után a helyzet megoldódik. Hatalmas fellendülés következik, majd ismét egy leszálló ág, amit kliensünk újfent nem ért, és nehezen birkózik meg újra a helyzettel, de már sokkal könnyedébben viseli, és nem rázza meg úgy a hasonló élethelyzet, csak várja a csodát... Ami valami miatt várat magára. Mert elhiszi, hogy képes újra kijönni a szorult helyzetéből, de mégis valahol érzi, hogy ez nem fog egyedül menni. Valami nem stimmel, és persze nem érti, hogy miért van ugyanabba a helyzetben.

Így aztán újra rá kell nézni, hogy mi történt, és miért is teremtett újra magának pénz és munkanélküliséget. Alapvetően tehát a helyzet újra ugyanaz, mint az első Easy Life Method oldás előtt volt. Benne van, hogy a régi munkájával már nem akar foglalkozni, új dolgokra vágyik. Viszont most máshogy éli meg, mert nyugodtabb, békésebb, és elfogadóbb ezen helyet iránt. Viszont alapban pedig elutasítja és szintén rosszul érzi magát benne.
Az oldás során mindez kiderül és felszínre jön. Tehát teljesen kitisztul a kép számára is, hogy miért is teremtette újra a bő fél évvel ezelőtti állapotát.
Kiderül, hogy mennyire kényelmes és nyugodt volt az a helyzet. Nem kellett sokat teljesítenie, de ezzel együtt sajnos a pénze viszont kevesebb is lett, ez viszont egy frusztráltságot is létre hozott. És milyen érdekes, hogy ezzel együtt mégis tökéletesnek érezte a helyzetet, mert már megtanult "tökéletesen" együtt is élni vele. Elfogadóvá is vált az újra létrehozott helyzettel, mert ez volt a könnyebb út. De lelke mélyén tudta, hogy nehézséget állított fel újra magának, és újra falakat húzott a valódi nyugalma és biztonsága elé.

Így aztán az oldások ismét felszabadulttá tették, és tisztán látta a helyzetet ezzel kapcsolatban. Bízva abban, hogy újra már nem teremti meg ezt önmaga számára. És a valódi célja felé is elindul teljes erővel. Mert bizony ez az elmúlt helyzet elvette az erejét az új felé, és leblokkolta annak az előrehaladását.

Ebből az a tanulság, hogy a régi bennragadt érzések feloldása után is képes az ember újra létrehozni ugyanazt az élethelyzetet, de már más okból. A tudatalatti újabb programot kezdett el futtatni, hogy úgy érezze, hogy az élet nyugodt, és nem kell semmiféle plusz megerőltetés, hogy egy alap szinten eléldegéljen, és ez még biztonságos is, mert nincs benne semmi kihívás. Pusztán egy olyan komfort zóna amit jobb ha nem hagy el, mert akkor vége a látszólagos nyugalomnak.

De belátta kliensünk, hogy nem erre a pénz és munka nélküli nyugalomra vágyik igazán. Az igazi nyugalom az lesz ha lesz elég munkája és jövedelme amit hónapról hónapra megteremt magának, korlátozások nélkül.

Feltettem a kérdést neki, hogy ha bárhogy is lehetne akkor hogyan szeretne dolgozni és beosztani az idejét, és mennyi pénzt szeretne ezzel keresni?
És akkor kezdte összeállítani azt amit eddig nem mert. Mert úgymond a sorsra bízta a vállalkozásában azt, hogy kiknek is mikor szolgáltat, átadva ezzel az irányítást és a teremtését is.

Ugye mekkora különbség az első és a második helyzet között amit szintén ő hozott létre? Más más okkal és indokkal a tudatalattijában. A gondolkodásán nem változtatva. Ragaszkodása az új életéhez, létrehozta mégis a régit. Az új életében már nem akart a régi dolgokkal foglalkozni. Ezzel viszont egy energia falat húzott maga elé, meggátolva a normális átmenetet a régiből az újba. Mondhatjuk, hogy két szék közé esett. De ezt is feloldva már megkönnyebbült, és megengedte magának, hogy ez az átmenet még eltartson egy ideig, amíg szükséges, és ameddig el nem terjed az az új dolog amivel foglalkozni kezdett. Nem kizárva a régit, amit a tudatalattija még úgy azonosított, hogy abból képes megélni... És még nem érezte biztosnak az újat. Így hozva létre a falat maga körül, és zárta le az előre haladás lehetőségét.

Milyen csodálatos amikor a tisztán látás elérkezik, és a helyzet megoldódik, a bennragadt érzések kioldódnak. A feladat csupán figyelni a gondolkodásra, és nem beragasztani újabb érzéseket. Vagy ha netán még nem tanult belőle eleget az ember akkor bizony a lecke még nincs elvégezve. :) De természetesen nem ez a cél.
Pont az ilyen feltárások és oldások teszik könnyebbé az ember életét, és adnak új energiát és erőt a továbbhaladáshoz. Ez az igazi szabadság. Amikor választhatod a jobbat.

Kocsis Tímea

Ha megjelenik benned az irigység és a féltékenység, csak egy dolgot mutat.
Hogy te nem érted el ugyanazt amit a másik. És ennek bizony nem a másik az oka, hanem te. Te aki féltél elindulni, te aki féltél megcsinálni azt az utat amin a másik már végigszenvedte magát.
Talán nem volt elég lelki erőd hozzá, lusta voltál, és gyenge.

De hidd el, hogy még nem késő. Mert benned is megvan ugyanaz az erő és energia, mint abban a másikban. És tudom, te is arra vágysz amit már ő elért és büszke rá.

Hát akkor hajrá! Csináld végig te is, lásd, lehet, hogy egyszerű, de lehet, hogy nem, de minden nap meg kell küzdened az eredményekért, minden nap fel kell áldoznod magad a tettek oltárán, és minden nap számot kell adnod magadnak, hogy mennyit haladtál.

Hidd el, hogy megéri. Megéri mindez, és akkor megérted, hogy irigynek és féltékenynek lenni sokkal több energiába kerül, mint végigmenni az úton, vagy elfogadni szeretettel, hogy a másik ember képes volt rá, és akár példaképként nézni rá, tanulni tőle.

Szivárványosan szép napokat:

​Tímea

Vannak akik már megtapasztalták jótékony hatásait a mozgásnak, de akik még nem igazán, nos valószínű inkább nekik szól ez a bejegyzés. Bár a rendszeres sportolóknak is lehet majd benne hasznos információ.

Kicsi gyermek korom óta szinte folyamatosan végigkísér a mozgás valamilyen formája. Elsők között talán az atlétika, a kézilabda játszott szerepet nálam. Aztán a Taekwon-do volt sokáig a főszereplő. És pár sérülés után sajnos egy kisebb szünet következett. De a kedvem mégsem ment el a mozgástól. Igyekeztem sok mindent kipróbálni. A tánc, rúdtánc, walkenergie, aerobic, jóga, pilates, túrázás, mind mind meghatározó volt. Ami meg mindig lábnál van, vagy kéznél az a séta, mert az is mozgás, akár 2, 5 8, vagy 10 km az.

Sok áldásos hatása van a sporotlásnak. Egyrészt amit szinte mindenki tud, hogy nagyon jól le tudja vezetni a feszültségeket, a stresszt. Jót tesz az agynak, a vér és nyirok keringésnek. A bőrnek, a tüdőnek, szívnek, immunrendszernek, és még sorolhatnám.

Egyfajta dinamikus meditációnak is lehet használni. Amikor kikapcsolódik tőle az ember.

Ha kicsit is rá tudsz hangolódni a saját testedre, a saját igényeidre, a ritmusodra, akkor az bizony jelez. Ez egyfajta, önfigyelem, önfegyelem. Fontos, hogy tudjuk magunkra is irányítani és összpontosítani energiáinkat. Mert ahogy bent, úgy kint. Ha te jól érzed magad akkor bizony az is sugárzik kifelé.
És milyen megnyugtató tud lenni, ha épp magadért is tettél valamit a mai nap.

És nem csak az a módszer létezik, hogy na, majd akkor most nekiállok és csinálom. Mert sokak számára ez túl nagy lépés és megijednek tőle. Van akiknél működik, de sokak félnek eleve, félnek, hogy elég kitartóak lesznek -e, félnek, hogy meg tudják -e csinálni, vagyis a kudarctól való félelem is közrejátszhat.
​
Sokszor lehet az, hogy elkezdi az illető… de aztán egy idő után abbahagyja, nem úgy jön az eredmény ahogy elvárja, ellustul. De ilyenkor eleve nincs is tisztában vele, hogy csupán az akaratereje és a kitartása van próbára téve önmaga által.
Létezik viszont a fokozatosság elve, amit akár a japán Kaizen módszer segítségével is igénybe lehet venni. Ilyenkor kikapcsolja az ember a félelmeit, csupán a kitartást kell kicsit bekapcsolni, és örülni az elért legkisebb eredménynek is. Ebből tovább fejlődni már egyre könnyebb és könnyebb.

Ahogy én megfigyeltem a testem, nos az egy idő után jelzi elég rendesen, hogy mozognom kellene. Olyankor sokkal nehezebbnek érzem magam. Nehezebben is mennek a dolgok. Úgy besűrűsödik kissé minden. Ekkor azt érzem, hogy ki kell törnöm ebből a sűrűségből, és le kell ráznom magamról a feszültségeket ami ezt okozza.
Nos ilyenkor bizony nincs mese és amikor nekiállok, hát az egy fél megkönnyebbülés, és a végére már teljes.
És ez az az érzés amiért újra és újra képes vagyok nekiállni és csinálni. És ahogy a test utána képes valóban jól érezni magát. Aztán egyre jobb és jobb állóképesség ahogy kialakul, érzi is az ember, hogy egyre többet és jobban bírja, bármit is csinál. Ez valahol a fittséghez a fiatalság érzéséhez igenis hozzájárul.

Így csak biztatni tudok mindenkit, hogy ne hanyagolja el a teste jelzéseit. Tegyen magáért, még ha keveset is, de azt rendszeresen. Mert az is több, mint a semmi.

Amikor sérült test részeket gyógyítok, tapaszolok akkor bizony érzem rajtuk a felgyülemlett feszültségeket, stresszt, lelki problémákat. Bizony ez is egy jelzés a test részéről. Hahó!!! Figyelj magadra, figyelj!!!

Önbizalom vagy van, vagy egyáltalán nincs. De van egy harmadik formája is. Hol van, hol nincs, vagyis néha elveszik és néha előkerül.


De mi ez? Egy belső FURA-hangocska, egy félelmetes ördögöcske, vagy belső démon is lehetne akár. Ami azt mondja néha, hogy bizony te nem vagy elég szép, elég okos, elég jó, elég bátor… úgyhogy csak félj, aggódj, rémülj! Lehet, hogy elég durván azt is közli, hogy nem vagy semmire sem jó, haszontalan és semmirekellő is vagy. És ennek az ádáz kis ellenségnek lehet, hogy már valaki egyszer megmondta ezeket a cseppet sem kedves szavakat, vagy megjegyzéseket. És te mit is csináltál aztán? Elhitted. Hiszen az a másik biztos okosabb, és szerinted, szebb is, bátrabb is és sokkal jobb is nálad. Elhitted és a kis belső ördögöcskének ez nagyon is jól jött. Mert ő meg benned boldogan szította még ezt a tüzet tovább. Félelmet keltve benned, elég erőteljesen.


Sokszor már azelőtt  elvet mindenfajta okos gondolatot egy a kis benned zúgó kórushang mielőtt te magad meggyőződnél annak igazáról. És egyből félelemmel kezded el táplálni önmagad, és az okos gondolatodat. Bátorságod alábbhagy, vagy teljesen inadba is szállhat. És bizony a kórus hangja lehet a családé, az ismerősöké, munkatársaké, akiktől úgymond már “előre hallod” a negatív és téged becsmérlő szavakat, mondatokat. Annak ellenére, hogy esetleg valóban működne, hasznos lenne az amire te gondolsz. Vagy éppen rólad van szó, a külsődről és a belső tulajdonságaidról amiket nem úgy látnak, éreznek ahogy te legbelül. De nem hagynak. Csak húznak lefelé ameddig csak lehetséges. És újra és újra elhitetik veled, hogy nem vagy elég jó.

A félelemtől ami benned van szeretnél megszabadulni, elmenekülni.
Viszont ez az egyetlen fegyvered is, hogy te nyerj aztán. Mert a félelem segít felismerned az igazi problémákat! Pontosabban neked kell majd különbséget tenned a képzelt és a valós félelmeid között. És aztán ennek a felismerésnek a segítségével te magad tehetsz az ellen, hogy bárki is megállítson az utadon. A kis ördögöcske aztán ilyenkor egyszer csak eltűnik a semmibe, szertefoszlik. Mert te legyőzted őt, legyőzted a belső, legádázabb ellenséged, a félelmedet.


Ez egy igazi bátorságpróba. A kis ördög igazából azt üzeni, hogy állj ki magadért! Az a belső éned akit meg akarsz védeni a kudarctól, a bántástól és akiért képes vagy kiállni is akár, nos éppen ennek a belső énednek van a legtöbb szeretetre szüksége, a TE SZERETETEDRE! Ami arra kér, hogy hallgass a saját belső hangodra, hiszen ő a legbölcsebb, az igazán bölcs ÉNed.


Egyszer valamikor éppen te hívtad életre a démonokat magadban. De nézz szembe velük, hogy igazi áttörést érhess el az életedben. Légy bátor! Kitartónak kell lenned! Az áldozat innentől már nem te vagy!
Hiszen nem véletlen jelent meg benned az a Fura-hangocska.


Meditálj el rajta. Csukd be a szemed, lazítsd el a tested, képzelj magad köré bölcs, szellemi vezetőket, védelmezőket és mond el nekik a félelmeidet. Kérd, hogy alkossanak védelmet közted és az ördög között. Fogadd el a tőlük kapott segítséget, hogy felülkerekedhess a félelmeiden. És lásd ahogy az a FURA-hangú ördög teljesen összezsugorodik és elveszti hangját, erejét.

Szivárványosan csodás napot kívánva,

Tímea

​Lélek-, és Energiagyógyász

Üdvözlök minden kedves Olvasót!
​
Igen, bekopogott a SZEPTEMBER, itt a Dunántúlon jó nagy adag esővel és lehűléssel. Elkezdődik az iskola is, ami sok kis-nagy diák életének csodája vagy éppen megkeserítője lehet. De mitől is függhet, hogy egyik embernek valami tetszik, vagy könnyű, a másiknak pedig nem? - Ebből is látszik, hogy mennyire nem vagyunk egyformák, mennyire mások vagyok, mennyire egyediek és megismételhetetlenek.

Indiai asztrólógia alapján a szüleinknek fizikailag 100 %-ban, érzelmileg 50 %-ban, gondolatilag 25 %-ban egyfajta produktumai vagyunk.
Tehát nagyon is hasonlítunk rájuk, mind érzelmileg, mind gondolati világban is, a fizikai részt nem is említem itt igazán, mert nem azon van a hangsúly.

A lényeg, hogy mivé válik a gyermek a fejlődése során. Mit lát jónak a szülei által és mit lát rossznak? Mit fogad el gondolkodás nélkül? Hogyan hatnak rá az érzelmek? És hogyan kezdi el azonosítani magát, mit hisz, mit gondol önmagáról?

A gyermeknek aztán ott lesz a választási lehetőség. 50-50%-ban. Vagy elfogad minden szülői viselkedést és mintát és azt viszi tovább majd a saját életébe és saját családjába.
Vagy! Úgy dönt, hogy a neki nem tetsző dolgokat nem fogadja el és ő nem fogja úgy élni az életét ahogy a szülei és úgy is cselekszik.

Tehát ott a választás lehetősége. Már csak az a kérdés, hogy erre mennyire “felébredett” a gyermek, hogy dönteni tudjon a helyesebb irányba? Vagy pedig még a rossz minták alapján ő is fut egy kört és viszi a családi mintát tovább. És jobb esetben az ő valamelyik gyermeke már talán “észhez” tér, és változtat.

Létezik sok igaz történet ennek alapján pl. az alkoholista szülők mintájára. Ahol a két gyermek közül az egyik szintén alkoholista lesz és a másik pedig nem. Vajon mitől függ ez a döntés? Lélek és karma szinten máris bogozhatnánk a szálakat. Érdekes ügye? De máris szembe tűnő, hogy valóban így működünk.

Mi az amitől a gomb úgymond benyomódik? És a döntés megtörténik és ezzel együtt az átalakulás is?
Leginkább az érzelmek tudnak hatni és az érzelmek a lelki szintet piszkálják mindig. A karma pedig ott figyel és nézi, hogy, hogy alakul az egyén élete. Mert a karma sem vastörvény. Az is felül és átírható, bár legtöbbször kemény munka és kitartás által.

Tehát ezzel azt akarom mondani, hogy a sors ugyan meg lehet írva valahol. És alá is lehet rendelni magunkat teljes mértékkel. Úszni az árral, elengedni magát az embernek… belelustulni a hétköznapokba és “lesz@rni” az egészet.
DE! Az emberben ott a zabolátlan erő és energia is. Ami képes megváltoztatni a saját nyomorú sorsát és életét akár a semmiből is újra, és újra felállva. Még akkor is ha az már teljesen le van írva, és esélyt sem lát rá se maga, se más.

És sokan bebizonyították már, hogy ez lehetséges. Csupán egy döntés kell, hogy legyen. És a cél iránti kitartás és alázat. És hatalmas hit és bizalom, elsősorban önmagában az emberben. És belül, mélyen tudni, hogy képes rá!

Szivárványosan csodás napokat!

Tímea

Lélek- és Energiagyógyász

Szeretsz álmodozni? Történeteket, sztorikat gyártani?
Ez mikor hasznos és mikor nem?

Hasznos ha egy nemes célodért teszed és pozitív énképpel, valamint pozitív eseményeket tartalmaz a mozivásznad.

És mikor káros?
Nos abban az esetben ha éppen aggódsz valalki vagy valami miatt. És előre RÉMtörténeteket gondolsz. Kész sztorik alakulnak ki a fejedben arról, hogy XY mit és, hogyan és kivel és miért… stb. Vagy jaj, nehogy XY-nal valami történjen, valami baja legyen, ez és ez… stb.
Aggódhatunk persze a gyermekeink, a kedves, a férj, a feleség, nagyszülő, szülő, jóbarát, a munka, a pénz, a dolgozat, a vizsga stb… miatt. Mert így tanultuk, mert így szoktuk meg, mert ezt láttuk másoktól is. És valahol természetesnek is gondoljuk, hogy aggódni kötelező vagy éppen jogos.

Aggódunk és félünk, hogy az általunk gondolt dolgok nehogy bekövetkezzenek. Adjuk nekik a figyelmünket az energiánkat, a sok NEHOGY, VÉLETLEN SE, JAJ NE, és egyéb negatív gondolatainknak. És ha mégis bekövetkezik akkor akár pánik, tehetelenség érzés is eluralja az embert, mert ÜGYE ÉN MEGMONDTAM, vagy LÁTTAM, GONDOLTAM ELŐRE…stb. De már előtte egy folyamatos görcsben leledzik az ember és fél. És az esemény hatására mégjobban eluralkodhatnak rajta a rossz értések. Ahelyett, hogy a negatív energiák helyett a probléma ellenére a nyugodt, higgadt, kreatív probléma megoldó képességét használná (a józan paraszti eszét), és a legjobb megoldást keresné ha már megtörtént aminek nem kellett volna (legalábbis az elképzelése szerint).

Viszont ha nem következik be a negatív esemény, sőt!!!, pont az ellenkezője történik akkor meg jön a megkönnyebbülés, a megnyugvás. De akkor kérdezem, hogy miért is kellett előtte szenvedni? Megéri ez újra és újra? A legtöbb esetben ez azért történik meg, mert az embernek nincs bizalma, önbizalma és hite.
De ha hittel és bizalommal áll az események elé, akkor az is sokkal könnyebb, hogy elérje a célját és mindez ne félelemben, görcsben, tehetetlenségben teljen el az időben, a várakozásban.

Szabad választásunk van, hogy hogyan is döntünk az aggódásaink szempontjából. El tudjuk e engedni a félelmeinket amik fogva tartanak minket?
Viszont ha ez sikerül, akkor máris megkönnyebbül az ember. Megengedi magának és másoknak is a pozitív végkimenetelt, a legjobb dolgot amit ki lehet hozni az eseményekből, az emberből. Ha a jóra, a pozitívra fokuszálsz és annak adsz energiát, akkor azt erősíted.

Szivárványosan csodás napokat!

Tímea

​Lélek- és Energiagyógyász

Kénytelen vagyok ismét egy ilyen érzelmi alapon nyugvó írást közzé tenni. Mivel épp egy gyermek és annak tagjai hozták elő ezt, hogy írjak róla.

Hiszen fontos lenne megérteni, hogy mennyire nehézzé és súlyossá teszi a mindennapi létet, az életet ez a sokszínűen meghatározható negatív érzelem.
​
Mert ügye mennyi mindentől lehet félni? Mennyi minden által kapcsol be ez bennünk? Mennyi mindentől akarjuk megvédeni magunkat a félelmeink által? És kik, vagy mik azok akik/amik bekapcsolják a félelmeink piros nyomogombjait?

Viszont ha ezek a félelem által keltett energiák alaposan beragadnak az energiarendszerünkbe akkor hordozzuk őket folyamatosan. A mindennapok a félelmeink irányítása alatt telnek. És ez igen nehézzé teszik a létezést egy idő után, egy nagy teherként hat.

Úrrá lenni bármilyen félelmen az egy elég nehéz feladat. Magamról is tudom. Hiszen gyermek és még felnőtt koromban is sokat hordoztam belőle. De azt is tudom, hogy nem lehetetlen megszabadulni tőlük. Persze szép sorjában. Hiszen egyszerre mind nem megy.

​A Szivárvány kezelés sokat tud benne segiteni. Én magamon is így tapasztaltam. Viszont a cselekvő, haladni, fejlődni akaró ember is kell hozzá azért.

A félelmekkel való élet melyet hol külső, hol tudati tényezők alkotják egy igazán sötét világ. A benne megrekedő ember nehezen vagy egyáltalán nem látja a fényt. A kivezető út is lehet számára félelmetes és néha még megáljt parancsoló is.

A félelmek is szülhetnek fizikai szintű betegségeket, fájdalmakat. És általuk maga az ember is képes megbetegíteni önmagát, végső menekülési útnak azt találva.

A legáltalánosabb akár már iskolás korban, a hasfájás, hasgörcsök. Fejfájás, fejgörcsök. Herpeszek. Nyugatlan, rossz alvás, fogcsikorgatás éjszaka.
A betegségektől való félelem is keményen harcra kényszeríti az elmét és a testet. Másoktól figyelmet kérlelve, és kapva... törődést igényelve.

Félelmeink sokszor a saját démonaink is. Egy nap nem lenne szinte elég mire mindenféle és típusu érzést ezzel kapcsolatban fel akarnék sorolni, hiszen rengeteg minden kiválthatja kívülről érkezvén is és belülről táplálva is bennünk.  Kezelni pedig nem mindig egyszerű.

Meg kell tanulni felülkerekedni és akár kicserélni ezeket a negatív érzelmeket. Fontos sok esetben a bátorság, a leküzdeni akarás, a kíváncsiság, az önbizalom, bizalom és a HIT!

Szivárványosan csodás napokat kívánva,

Tímea

Lélek- és Energiagyógyász
​

Szeret, nem szeret, szeret, nem szeret. Most akkor mi van??? Ebbe bele lehet örülni nem?

Ismered a szeretetet ahogy a másik ezt kifejezi feléd? Lehet, hogy igen és az a számodra a legmegfelelőbb. De lehet, hogy nem, és így folyton bizonytalan vagy afelől, hogy szeret e téged.
És te tudod, hogy számára mi az ami azt jelenti, hogy szeretve van?


Öt fajta szeretetnyelv létezik. Ezek közül az egyik ahogy te szeretsz kapni. A másik pedig ahogy te adod. Van, hogy úgy hiszed, hogy a másik ember nem képes kimutatni sehogy az irántad érzett érzelmeit.
De csupán nem ismered fel, hogy melyik az amin keresztül ő ezt kinyilvánítja.

Az 5 szeret nyelv a következő:

• Minőségi idő
• Szívességek
• Ajándékok
• Érintés
• Elismerő szavak​

Én szeretem a minőségi együtt töltött időt, az érintést és ahogy adok szintén ez. Tehát tisztában vagyok önmagammal.

Ha ajándékokkal halmozna el valaki akkor az az ő szeret nyelve. És ha én elfogadom akkor ő úgy érezheti, hogy ezzel kimutatta az érzelmeit.
Viszont nekem nem ezek a fő szeretet nyelveim amin keresztül azt érzem, hogy szeretve vagyok.
Akkor lehet, hogy nem is érzem jól magam így szeretve? Azért érdemes tudatosítani, hogy igenis szeretve vagyok. De az igény amire magam vágyom akkor hol van?

Nos a szeretet nyelvei tanulhatóak. De ehhez viszont ki kell tudni mondani a másik felé, hogy minek örülnél. Ha ő ebben partner akkor figyelni fog rád, hogy mivel okozhat neked örömöt. És akkor a harmónia máris megvan.

További információkat, útmutatást Gary Chapman a szeretetnyelvekről szóló könyveiben olvashatsz.

Szivárványosan szép napokat kívánok

Tímea

Lélek- és Energiagyógyász

Sok sok kérdés volt anno bennem, amik aztán szépen folyamatosan elkezdtek megválaszolásra is kerülni.
Hogyan is függhet össze a lélek és az energia? Tényleg képes elhagyni a testet a lélek?
​Mi történik a halál után?
Ja és a bizonyos 3. szem az tényleg létező dolog, és hogy is működhet?
Mire tudja az ember azt használni?
Jesszus mennyi kérdés keringett bennem. Nem is tudtam igazán, hogy kapok e választ rájuk valaha.
Ezek mind olyan…. megfoghatatlanok. Olvashatok esetleg róluk jobb esetben, de el is higgyem azt amit leírnak?

A Mesterem azt mondta, ne higgy el semmit, járj utána, tapasztald meg. Nos ebben egyet értettem vele és kíváncsi voltam.

A folyamat pedig elindult, a kérdéseimre szép egymásutánban a válaszok is megérkeztek.

Az olvasónak is biztos vannak kérdései. Itt talán vagy választ kap rá vagy nem. Lehet nekem hinni is meg nem is. Mindenesetre amiket átéltem, megéltem, megtapasztaltam, nekem azok voltak az igazi leckék, az igazi tanulás. És ezeket nem lehet könyvekben megtalálni, elolvasni, és követni szó szerint, sem munkafüzet nincs rá, hogy így csináld és úgy csináld és akkor majd erre és erre képes leszel (vagyis vannak könyvek, de nálam azok nem működtek, nem azok szerint akartam bármit is elérni). Nekem nem ez volt a tanulás. Nem jártam képzésekre, tanfolyamokra, hogy kinyitogassam a 3. szemem, hogy a képességeimet fejlesszem. Némi segítséget azért kaptam a Mesteremtől hozzá. Feltárt előttem jópár előző életet amikor rendelkeztem a médiumi képességekkel, és megláttatta, hogy milyen csúnya véget is értek azok az életek az akkori felfogást és a korszakokat figyelembe véve. Tehát tudatos szintre került, hogy bennem van minden. Viszont a hogyanra valahogy belülről megérkeztek a válaszok, a gyakorlatok idővel.
​
Mondjuk úgy, hogy aztán innentől fogva el is kezdődött a folyamat, megállíthatatlanul. Mint ahogy a Mátrix című filmben Neo odanyújtja a Kiválaszott elé a kék és a piros kapszulát, hogy eldöntse melyik világot választja. Nos én eldöntöttem, hogy a láthataltan világra is szükségem van.

Őszinte leszek. Onnantól fogva szó szerint megváltozott az életem. Már nem voltam ugyanaz az ember, mint aki előtte. Ahogy kinyílt, aztán elkezdett tágulni a másik világ, ahogy egyre jobban nyílt rá a szemem, a tudatom, az érzékelésem… nos nem volt már visszaút. És nem is akartam visszafordulni. Hiszen ajándékot kaptam! Nem is akármilyet. Aztán a Szivárvány energiagyógyászattal kezdett kitisztulni egyre jobban a kép, hogy milyen varázslatos dolgot is adtak nekem. A mai napig hálás vagyok érte.

Az energia amit érzékelek összefügg a csakrákkal az aurával. A csakrákban eltárolt érzelmek, akár régi, akár mostani, vagy a jövőre néz már.... Az energia, a rezgés az ami megmutatja önmagát. A lélek a legrejtettebb érzelmeit tárja fel előttem. Tudatja ha fáj, ha szenved, és tudatja ha örül, ha boldog. Mondhatnánk azt is, hogy simán empátiával rendelkezem. No de milyen mélységekig? Ezt most nem is igazán tudom kifejteni. Történeteket tudnák mesélni. Hogy és miként vannak ezek a mélységek. Talán egyszer írok is róla.

A lényeg, hogy aztán rá kellett jönnöm, hogy amit mások éreznek, eltemetnek magukba, vagy épp feltárni igyekeznek előttem, az nagyon komoly dolog. Egy másik emberbe így “belelátni” nagy felelősséggel jár. Mint a Kisherceg aki felelősséggel tartozik a rózsájáért. Én is úgy érzem amikor valaki kinyitja a lelkét előttem, feltárja a szenvedéseit, és megoldást vár rá valahonnan.

Mosolygósan csodás napokat kívánok Mindenkinek!

Tímea

​Lélek- és Energiagyógyász

Ez egy olyan téma amit sok hölgy nem lát át igazán. Pláne amikor ő mindenféle tanfolyamokra, önismereti kurzusokra jár. És esetlegesen a párja meg csak otthon legyint az ő efféle "hóbortjaira".

A nálam páciensként megforduló férfiak valamilyen szinten rendelkeznek ezzel a belső, mély szintű spiritualitással. Ők láttatták meg velem előszőr azt, hogy nagyon is komoly lelki munkával és folyamatokkal is irányítják az életüket. Nem csak a felszínt élik a világukban, nagyon is nyitottak és érdeklődőek afelől, hogy mi is zajlik bennük és körülöttük. Észreveszik, felismerik, hogy nem csak egy testből áll az ember. Van fejük a gondolkodásra, a dolgok, a történések átgondolására, és AKARNAK javítani a helyzetükön, és jobbá akarják tenni akár a párkapcsolatukat, akár a magukkal való, vagy az élethez való viszonyukat.