Ha megjelenik benned az irigység és a féltékenység, csak egy dolgot mutat.
Hogy te nem érted el ugyanazt amit a másik. És ennek bizony nem a másik az oka, hanem te. Te aki féltél elindulni, te aki féltél megcsinálni azt az utat amin a másik már végigszenvedte magát.
Talán nem volt elég lelki erőd hozzá, lusta voltál, és gyenge.

De hidd el, hogy még nem késő. Mert benned is megvan ugyanaz az erő és energia, mint abban a másikban. És tudom, te is arra vágysz amit már ő elért és büszke rá.

Hát akkor hajrá! Csináld végig te is, lásd, lehet, hogy egyszerű, de lehet, hogy nem, de minden nap meg kell küzdened az eredményekért, minden nap fel kell áldoznod magad a tettek oltárán, és minden nap számot kell adnod magadnak, hogy mennyit haladtál.

Hidd el, hogy megéri. Megéri mindez, és akkor megérted, hogy irigynek és féltékenynek lenni sokkal több energiába kerül, mint végigmenni az úton, vagy elfogadni szeretettel, hogy a másik ember képes volt rá, és akár példaképként nézni rá, tanulni tőle.

Szivárványosan szép napokat:

​Tímea

Mindannyian rendelkezünk az önbecsülés adományával, de amikor másokat igyekszünk felelőssé tenni azért, mert alábecsülik ezt az adottságunkat, elveszítjük az érzelmi szabadságunkat.

Néha el kell felejteni, hogy az álmaid megvalósításához szükséged van másoknak a jóváhagyására.
Ne forgácsold szét az energiádat azzal, hogy másokat igyekszel meggyőzni arról, hogy mi a te utad, és mik a te álmaid. Sokan lesznek akik egyáltalán nem kíváncsiak rá, vagy nem is tudnak mit kezdeni vele, így természetes módon nem fognak vele foglalkozni, vagy előfordulhat, hogy lebeszélnek, hátráltatnak.

Viszont ha a te álmod, vágyad fontos a te számodra akkor az önbecsülésed a te fegyvered ahhoz, hogy megvédd magad. Viszont néha fontos lehet számunkra, hogy mások elismerését megkaphassuk. Amolyan motivációs morzsaként, vagy löketként. Ehhez a legjobb ha olyan embereket tudsz választani akik értenek téged, akik melletted állnak a történetedben és nem lenéznek, vagy nem látják az értéket abban amit csinálsz.

Van egy kínai mondás ami elég jól kifejezi ezt: “Még ha azt mondod is, lehetetlen, ne akadályozd azt, aki éppen csinálja.”

Annak idején amikor elkezdtem az energiagyógyászattal foglalkozni akkor még kevés volt körülöttem az az ember aki engem megértett ebben az ügyben. És még én magam számára is furcsa volt az egész mindaddig amíg el nem kezdtem egyre jobban érezni az energiákat. Aztán már egyre több és több bizonyosság tárult a szemem elé, hogy ez valóban létező dolog. A tapasztalatok azok amik aztán újabb és újabb erőt adtak az utamon amin a mai napig lépdelek.

Aztán azt is megtapasztaltam, hogy akik mellettem voltak az eltávolodtak tőlem, vagy nekem kellett eltávolítani őket, mert valami furcsa módon már nem rezonáltak az én vágyaimmal, azzal amit ezzel el akartam érni. És mindez arra ösztönzött, hogy megtegyem a lépést abban, hogy ő, vagy ők ne hátráltassanak tovább ebben. Nehéz döntések voltak ezek, de az önbecsülésem ezt kívánta meg.
És most is csak olyan emberek vannak mellettem és körülöttem akik támogatnak és segítenek, és építő véleményüket adják ha kérdésem van.

Ha az ember meri felvállalni azt aki valójában, és nem ijed meg a feladatától, akkor bár akármilyen nehéz is legyen az az út amelyre álmai megvalósítása miatt rálépett… mégis megjelenhetnek az igazi segítők az életében, hogy ne, és semmiképpen ne kelljen feladnia azt amit valaha is elképzelt és a magáénak érez. De az önbecsülése mindehhez akkor is belülről kell, hogy fakadjon. Az úton előre ugyanis csak ő képes menni!


Szivárványosan csodás napokat kívánva:

Tímea

Vannak akik már megtapasztalták jótékony hatásait a mozgásnak, de akik még nem igazán, nos valószínű inkább nekik szól ez a bejegyzés. Bár a rendszeres sportolóknak is lehet majd benne hasznos információ.

Kicsi gyermek korom óta szinte folyamatosan végigkísér a mozgás valamilyen formája. Elsők között talán az atlétika, a kézilabda játszott szerepet nálam. Aztán a Taekwon-do volt sokáig a főszereplő. És pár sérülés után sajnos egy kisebb szünet következett. De a kedvem mégsem ment el a mozgástól. Igyekeztem sok mindent kipróbálni. A tánc, rúdtánc, walkenergie, aerobic, jóga, pilates, túrázás, mind mind meghatározó volt. Ami meg mindig lábnál van, vagy kéznél az a séta, mert az is mozgás, akár 2, 5 8, vagy 10 km az.

Sok áldásos hatása van a sporotlásnak. Egyrészt amit szinte mindenki tud, hogy nagyon jól le tudja vezetni a feszültségeket, a stresszt. Jót tesz az agynak, a vér és nyirok keringésnek. A bőrnek, a tüdőnek, szívnek, immunrendszernek, és még sorolhatnám.

Egyfajta dinamikus meditációnak is lehet használni. Amikor kikapcsolódik tőle az ember.

Ha kicsit is rá tudsz hangolódni a saját testedre, a saját igényeidre, a ritmusodra, akkor az bizony jelez. Ez egyfajta, önfigyelem, önfegyelem. Fontos, hogy tudjuk magunkra is irányítani és összpontosítani energiáinkat. Mert ahogy bent, úgy kint. Ha te jól érzed magad akkor bizony az is sugárzik kifelé.
És milyen megnyugtató tud lenni, ha épp magadért is tettél valamit a mai nap.

És nem csak az a módszer létezik, hogy na, majd akkor most nekiállok és csinálom. Mert sokak számára ez túl nagy lépés és megijednek tőle. Van akiknél működik, de sokak félnek eleve, félnek, hogy elég kitartóak lesznek -e, félnek, hogy meg tudják -e csinálni, vagyis a kudarctól való félelem is közrejátszhat.
​
Sokszor lehet az, hogy elkezdi az illető… de aztán egy idő után abbahagyja, nem úgy jön az eredmény ahogy elvárja, ellustul. De ilyenkor eleve nincs is tisztában vele, hogy csupán az akaratereje és a kitartása van próbára téve önmaga által.
Létezik viszont a fokozatosság elve, amit akár a japán Kaizen módszer segítségével is igénybe lehet venni. Ilyenkor kikapcsolja az ember a félelmeit, csupán a kitartást kell kicsit bekapcsolni, és örülni az elért legkisebb eredménynek is. Ebből tovább fejlődni már egyre könnyebb és könnyebb.

Ahogy én megfigyeltem a testem, nos az egy idő után jelzi elég rendesen, hogy mozognom kellene. Olyankor sokkal nehezebbnek érzem magam. Nehezebben is mennek a dolgok. Úgy besűrűsödik kissé minden. Ekkor azt érzem, hogy ki kell törnöm ebből a sűrűségből, és le kell ráznom magamról a feszültségeket ami ezt okozza.
Nos ilyenkor bizony nincs mese és amikor nekiállok, hát az egy fél megkönnyebbülés, és a végére már teljes.
És ez az az érzés amiért újra és újra képes vagyok nekiállni és csinálni. És ahogy a test utána képes valóban jól érezni magát. Aztán egyre jobb és jobb állóképesség ahogy kialakul, érzi is az ember, hogy egyre többet és jobban bírja, bármit is csinál. Ez valahol a fittséghez a fiatalság érzéséhez igenis hozzájárul.

Így csak biztatni tudok mindenkit, hogy ne hanyagolja el a teste jelzéseit. Tegyen magáért, még ha keveset is, de azt rendszeresen. Mert az is több, mint a semmi.

Amikor sérült test részeket gyógyítok, tapaszolok akkor bizony érzem rajtuk a felgyülemlett feszültségeket, stresszt, lelki problémákat. Bizony ez is egy jelzés a test részéről. Hahó!!! Figyelj magadra, figyelj!!!

Átalakítva sokkal jobb. Hátráltat vagy hajt és segít? Legyőzött vagy győzedelmeskedett.
Te mit engedsz meg neki? Mit tehet meg veled?
​
Én a győzelmet választom. A feladat megoldását. Lehet, hogy nem megy harc és küzdelem nélkül. De nem baj. Erős vagyok és kitartó. Mert akarom a célt elérni. Fel akarok érni a hegyre, és onnan nézni végre szét. Onnan nézni le. A csúcsról! Ott a helyem.
És ez egy olyan csúcs ahol mindenki elfér aki így gondolja.
Mindenki!!!

Jártam pár országban. Éltem pár évet külföldön. De igazán nagy utazásokat nem volt módomban tenni. Talán majd, most már egyre többet, mert megadatik… mert a Lelkem vágyik utazni, megismerni új helyeket, tájakat. Ha nem is nagyon messze, de csodás "kis" országunkat mindenképp.

A lélekgyógyászat sok sok ember élet-, és lélek útjába engedett belelátni. Sorsok, megoldandó feladatok felszínére és mélységébe tekinthettem bele. Mindegyik más és más. Különböző nehézségű terhek, gondok. De egyben mégis mindegyik hasonlít. Egy dologért megy és küzd az ember. A saját jól létéért, boldogságáért. Mert ha belül elszakad valami fonál akkor kell a segítség, akármilyen formában is. Ariadné fonalát újra fel kell venni és menni a lélek megmentésére. A boldogulásért,  tisztulásért, szabadságért, örömért, lelki békéért.

Szivárványosan csodás napokat kívánva,

Tímea

​Lélek-, és Energiagyógyász

A lételemünk, hogy megtapasztaljuk és újra és újra át akarjuk élni a hozzá tartozó élményt, érzést, eufóriát, az adrenalint.
Az örömöt, a vidámságot, a teljességet, a szeretet és a boldogság érzését.
Kicsit hasonlíthatnám a drog-hoz is. De az nélkül átélve, megélve természetesen, mert úgy az igazi! :)

Valahol belül folyton arra vágyunk, hogy jól érezzük magunkat. Igyekszünk jobb esetben ez irányba haladni és tenni magunkért.
De aztán az élet, és mi magunk is írjuk a forgatókönyvet hozzá. Sokszor önmagunkat is akadályozva a boldogság útján.

Életfeladataink, sorsfeladataink pont arra tanítanak meg minket, hogy tanuljuk meg és tegyünk azért, hogy fejlődjünk, hogy haladjunk előre azon az úgynevezett rögös úton amit magunknak teremtünk. De a cél mindenek felett akkor is a magasabb rezgésű érzések, a magasabb rezgésű és szintű érzések átélése, megélése.

A bölcs én, a megértő, a szerető, a jóindulatu, az ésszerű, a jelentőségteli, a derűs, az áldott, az egy, az áhitatos, a hálás, a teljes, a békés, az örmömködő, a szeretetteljes, a megdicsőült, a felébredett, a megvilágosult, a tiszta tudatu.
Mind olyan belső tulajdonság, mind olyan magasság amit ha elér az ember és tartósan magáénak is tudhat akkor megélheti a legteljesebb, legboldogabb földi életet.

De van azért a Jin és a Jang. A természet is mindig egyensúlyra törekszik. És épp ezért az energiák is. A jó és a rossz. Ahogy a mesékben is megjelenik. A kettősség, a dualitás. A fény és a sötétség. Mind, mind bennünk van, és ugyanakkor kint is vannak. De a sötétséget csak a fény tudja legyőzni. A rosszat csak a jó.
És a negatív gondolatokat csak a pozitívak írhatják felül. A lustaságot csak az akarat győzheti le. És sorolhatnám tovább… de gondolom mindenki tudná folytatni a sort úgy is, hogy akár a saját életére néz.

Amit magadért tehetsz a boldogság felé vezető úton az elég sokminden. Az értékeid belül vannak. És csak te magadtól függ, hogy mit erősítesz magadban. A rosszat vagy a jót.

Az élethez és önmagadhoz való pozitív hozzáállás a legnagyobb adomány önmagad számára, hogy jól élhesd meg az életed!

Szivárványosan szépséges napokat kívánok!

Tímea

Lélek- és Energiagyógyász

Érezted már úgy, hogy a legjobb lenne ha semmit nem kellene csinálnod? Hogy már annyi mindent megtettél de még messze a cél, nagyon is távolinak érzed?
És csak nyomod, nyomod, csinálod és még nem látszik a vége… Pedig valamikor épp te magad tűzted ki a célt, hogy küzdesz, ha fene fenét eszik is, és megcsinálod, mert el akarod érni amit szeretnél.

Aztán telnek a napok, a hetek, lassan a hónapok is… és még úgy érzed, hogy szinte sehol sem vagy. Levegő kellene, mégtöbb erő és energia a továbbhaladáshoz.
Akár el is gondolkozol, hogy érdemes még tovább küzdeni? Felteheted a kérdést, hogy valóban eljutok e odáig?

És még ki tudja mi minden nem kavarog benned. Kicsit mintha elvesztetted volna a hitded, az önbizalmad is. Borús a kép egy pillanatra, nem hiszed, hogy az amit csinálsz abból valóban lesz is valami.

Aztán mire mindent átgondolsz szép lassan, csak rájössz, hogy nem adhatod fel. Semmiképpen sem. Hiszen a cél nem változott. Talán már sokkal közelebb is vagy hozzá, mint hinnéd. Hiszen eddig olyan klasszul ment. Igen! Szedd össze magad, menni fog! Higgyél benne, csak bízz magadban, hogy képes vagy rá!
Tovább! Tovább! Tovább! Most ne azt nézd, hogy mennyire fáradt vagy, most ne azt nézd, hogy még mennyi lehet az útból a célig. Majd szépen kopik, telik az idő és beérik a gyümölcs. A fa sem egy nap alatt hoz termést.

Úgyhogy csak gyerünk. Igen, bíztasd Önmagad. Hiszen most nem teszi meg helyetted más. Csak magadra számíthatsz. Te vagy az aki egy pillanattal akár lerombolja, vagy felépíti a saját önbizalmát. Úgyhogy most fel a fejjel! A cél ott van, ott ahova kitűzted. És hidd el, hogy megvár. De Neked kell elmenned odáig, és neked kell megtenni a lépéseket. Sorban, egyiket a másik után. És neked kell elhinned, hogy el is jutsz odáig. Lehet, hogy áll melletted valaki aki segít. De az is lehet, hogy totálisan egyedül vagy a feladatoddal.

Egy dologba lehetséges még kapaszkodnod. Bár úgy érzed baromi nagy a feladat. De most állj meg. És nézd meg, hogy már mennyi mindenre képes voltál, elérted, megcsináltad. Igen TE! TE bizony! És most is itt állsz Te, aki be fogja bizonyítani Önmagának, hogy képes ezt a feladatot is véghez vinni, és eléri a célját.

Hát ennyi, elhiszed és kész! Ne hezitálj! Csak tedd amit eddig. Napról napra egy újabb téglát építs csak a házhoz. Az alap már megvan. Erős, és stabil. És ma is egy tégla hozzá, meg holnap is. És most nem az számít, hogy mennyi idő mire felépül az a ház. Csak lásd a házat minden nap, hogy már készen van. És gyönyörű, mert te magad építetted fel. A célt elérni sok munka és kitartás. De hidd el, hogy megéri. Megéri minden áldott nap tenni érte valamit.
​
Bárhogy is látod a célodat. Bármi is lehet az. Te leszel a megalkotója, a megteremtője, az Anyja és az Atyja is egyben. Csak minden nap lásd a képet róla amiért érdemes tenned!

Mosolygósan csodás napokat kívánok!

Tímea

Lélek- és Energiagyógyász