A bejelentkezés:
A kisfiam tegnap úgy kelt fel, hogy mikor megyünk a gyógyító nénihez. Először azt hittem, fáj valamije, orvoshoz akar menni. 
Felvilágosított: "Nem anya, arra a nénire gondolok, akinél ágyra kellett felfeküdni, és kiszedte belőlem a rosszat. Azt hiszem megint szükségem lenne Rá."
Szóval időpontot szeretnék kérni.

Az első Szív-EnergyOn kezelés után a kisfiú válasza a kérdésre, hogy hogy érzi magát:
“olyan érzés, mintha szétrobbantották volna az elemeket és újat kaptam volna”

A második kezelés után csak ennyit mutatott: 👍👍

Tavaly nyáron amikor előszőr nálam járt akkor három kezelést kapott. Rengeteg félelemmel volt teli és ezek voltak azok a rosszak amiket az ő szavaival élve "kiszedtem belőle". Azóta elkezdődött az iskola és eltelt jópár hónap, talán fél év is mire eszébe jutottam, hogy a kezelések amiket tőlem kapott azok milyen jók voltak és mennyire segítettek neki megkönnyebbülni.

Úgyhogy most még vár rá egy Senses fejmasszázs és energia kezelés is, hogy teljes legyen a jól-léte az elkövetkezendő időszakra.

Várlak téged is szeretettel ha hasonlóan jól szeretnéd érezni magad, mint a kisfiú a kezelések után.
Az energetikai kezelések segítenek kezelni a negatív érzelmeket, segítenek túljutni a nehéz, stresszes, lelkileg megterhelő időszakokon.

Szivárványosan szép napokat kívánva:

Tímea

"Az érzelmekkel kapcsolatos igazság az, hogy a boldogság az ember természetes állapota. A negatív érzelmeknek csak annyi erejük van, amennyit adunk neki. Azzal adunk nekik erőt, hogy ragaszkodunk hozzájuk. Azért ragaszkodunk hozzájuk, mert szükségesnek érezzük őket a létezéshez, vagy a szeretethez.

Az érzelmek azoknak a gondolatoknak a testi kifejezése, amelyektől félünk. Az érzelmek szolgálják a gondolatok közegét. Ez olyan illúzió, amelyet az érzelmek pillanatnyi hatása okoz. Ez gátolja az agyat abban, hogy meglássa azt a gondolatot, amely eredetileg kiváltotta az érzelmet.

Az ember természetes állapota erős, intelligens lényként maga a boldogság. A boldogság olyan huzamosabb érzés amelynek nincs különösebb oka. Más szavakkal is körül lehet írni: békesség, elégedettség, beleegyezés, nyugalom, pihenés, samadhi, szeretet, erő - mindez szeretetet eredményez.

A negatív érzelmek okozzák a szeretetlenséget. A negatív érzelmeket kíséri  az a kitartó érzés, hogy nem tudunk változtatni rajta. Pontosabban az a küzdelem, hogy szabályozzuk és megváltoztassuk azokat az érzelmeket, (és szerintem a gondolatokat is), amelyek a negatív érzelmeket (gondolatokat) életben tartják."

Phil Laut

Gondolatok és érzelmek. A tyúk vagy a tojás volt előbb? A gondolat vagy az érzelem van előbb?

A saját gondolat vagy egy mástól kapott gondolat elindít érzéseket. Az érzések pedig felerősödnek, és képesek átvenni az irányítást és aztán minél többet foglalkozol vele és adsz neki energiát annál jobban a magadénak érzed és hiszed.
A negatívon sokkal nehezebb változtatni hosszabb idő után. A berögzült dolog mélyen beül a tudatalattiba, a hitrendszerbe és ott nyom, irányíthat és uralkodhat. És vagy észre veszi az ember, hogy változtatni, nézőpontot kellene változtatni vagy nem? A beragadás az érzelmekbe súlyos is lehet. Depresszióval, önbizalomhiánnyal, járhat.
Viszont kijönni belőle vagy nehéz, vagy könnyű. Esettől függ.

A boldogság felé akarunk haladni alap természetünknél fogva. Elérni azt az állapotot ahol jól érezzük magunkat, megtartani ameddig csak lehet. Ennek kulcsa egy mély lelki és érzés világból a nézőpont és a gondolatok tudatos megváltoztatása. Viszont ennek a megváltoztatása néha nem egyszerű. És energiatestünkbe beragadt régi gondolati és érzelmi energiák elengedése nélkül még nehezebb.

Szeretnék kulcsokat adni hozzá és tisztább energiarendszert.
Várlak szeretettel beszélgetésekre, energiakezelésekre.
Néha egy alkalom kevés, a régi beragadt, rögzült dolgok feloldására, ezt kérlek értsd meg. Te magadért magad által tehetsz csak. Segítőként viszont itt vagyok hozzá ha egyedül már nem boldogulsz.

Szivárványosan szép napokat kívánva:

​Tímea

Valahol minden ezzel kezdődik. Egy gondolattal, egy vággyal, egy álommal. Aztán mi is lehet belőle?
A lehető legjobb ami ebből kisül, hogy valóra válik a nagy álom, vagyis megteremted. Egy apró pici gondolattal indítva, és esetleg utána már cselekedetek sokaságával hozzájárulva. És teremted folyamatosan, napról napra, kisebb-nagyobb lépésekben.

De mi a legrosszabb egy álom számára? Ha örökké csak az marad, és egyre fogy, már esetleg csak egy emlékkép valahol az életed történetében. Mert alig kapott figyelmet és energiát tőled. Lehet, hogy nagy vágy volt, de messzinek tűnt már amikor kigondoltad abban a pillanatban is. És a pillanat úgy ahogy jött, aztán tova is szállt, ki tudja hová…

Viszont ha megragadod azt a pillanatot a gondolattal amely megjelent benned akkor nagyon is jó esélye van szárnyakat kapni és a repülés irányítója már te lehetsz teljes mértékben. Bármiről is van szó. A kis apró valamiből létre jöhet az óriás. A gondolat energiájából a tárgy, az esemény, az élmény és vele együtt egy út is.

Már csak az a kérdés, hogy mersz e ezen az úton végig haladni? Tudod e dédelgetni az álmodat minden nap és tenni is érte? Mert az álom egyetlen és végső halála az ha sosem teszel meg érte egyetlen lépést sem.

És a második legrosszabb az álom számára, ha nem mersz igazán nagyot álmodni. Ha félsz mindentől ami közbe jöhet, ha félsz önmagadtól, a kudarcodtól és mások véleményétől.

Az Égiek azt mondják, hogy merjünk nagyot álmodni. És merjünk segítséget is kérni ehhez az álomhoz. És aztán induljunk el a megvalósítás útján.

Szivárványosan szép napokat kívánva:

​Tímea

Ha megjelenik benned az irigység és a féltékenység, csak egy dolgot mutat.
Hogy te nem érted el ugyanazt amit a másik. És ennek bizony nem a másik az oka, hanem te. Te aki féltél elindulni, te aki féltél megcsinálni azt az utat amin a másik már végigszenvedte magát.
Talán nem volt elég lelki erőd hozzá, lusta voltál, és gyenge.

De hidd el, hogy még nem késő. Mert benned is megvan ugyanaz az erő és energia, mint abban a másikban. És tudom, te is arra vágysz amit már ő elért és büszke rá.

Hát akkor hajrá! Csináld végig te is, lásd, lehet, hogy egyszerű, de lehet, hogy nem, de minden nap meg kell küzdened az eredményekért, minden nap fel kell áldoznod magad a tettek oltárán, és minden nap számot kell adnod magadnak, hogy mennyit haladtál.

Hidd el, hogy megéri. Megéri mindez, és akkor megérted, hogy irigynek és féltékenynek lenni sokkal több energiába kerül, mint végigmenni az úton, vagy elfogadni szeretettel, hogy a másik ember képes volt rá, és akár példaképként nézni rá, tanulni tőle.

Szivárványosan szép napokat:

​Tímea

Eltelt a 2018-as év. Az újabb évet mindig újabb lehetőségnek tekintjük. Amolyan tiszta lapnak kicsit az életünkben.
Talán el is hangzik hangosan vagy gondolatban az előző év végén, hogy na majd akkor jövőre…!
De mit is? És sikerül vajon megvalósítani azt a gondolatot, vagy tervet? Lehet, hogy az elején még aktív és célratörő az ember. Sportban, fogyásban, dohányzás leszokás, stb. Aztán lehet, hogy elfogy a lendület, elfogy a motiváció is talán. Kinek, hogy…

De azért biztos sokan akadnak olyanok is akik igenis csinálják, és bebizonyítják, elsősorban maguknak, hogy képesek rá. Felülmúlják félelmeiket és aggodalmaikat. És pozitívan állnak a sikerhez.

És mi van azzal a kategóriával aki nem képes mégsem. Aki nem képes mégsem változtatni a hozzáállásán, a gondolkodásán, és valóban elfogy idő előtt az a lendület, az az energia ami elindította mégis kicsit a változás útján. Nos, ők idővel aztán beletörődnek, hogy na ez most sem jött össze. Hát ez van… Feladják. És újra és újra… futják ugyanazt a kört.

Ebbe a hibába én is beleestem már párszor. Azzal a különbséggel, hogy ha akadt is szünet, vagy megállás de egy kis idő múlva azért újra összeszedtem magam, és igyekeztem felelősséget vállalni magamért. Az elhatározásomért, a célomért.

Viszont tényleg előfordulhat, hogy elfogy minden létező energia és lendület. Akkor annyi? Vége? Feladás? És lelkileg meg mi? Kudarc sajnos. Keményen az. Értékvesztés önmagával szemben, amit lehet, hogy be sem vall magának az ember. Eltusolja, hogy á, csak lusta vagyok. Nem is érdekes annyira.
No de akkor minek is jutott eszébe? Persze, hogy egészségesebb akart lenni, fittebb akart lenni és még sorolhatnám… A vágy végül is megvolt. Csak aztán átalakult, kudarcba fulladt.

Kérdés, hogy hogyan is lehet ilyen helyzetben mégis segíteni az embernek magán. Hogy mégse adja fel, hogy mégis meg tudja csinálni.
Nos, elég nagy erő kell hozzá azért. Honnan is, ha már annyiszor elfogyott, miért is épp most sikerülhetne?
Ez néha már csak tényleg akkor következhet be az ilyen típusú embernél amikor minden pohár betelt. És elsősorban önmagával kapcsolatban az embernek. És előjön az az úgynevezett felelősségvállalás is végre. És sokszor még ilyen esetben is szükség van plusz valamire.

Számomra ez úgy nézhetne ki, hogy vagyok az én aki segíteni akar már magán. Mert egyedül már nem megy az énemnek. Ilyenkor jól jön az aki ellenőrzi, felügyeli, de mégis segíti azt a kis elveszett, félős énemet ebben a munkában. Magam vagyok aki képes erre. Senki más. Viszont jól jöhet egy külső segítség is néha. Aki pluszban megerősít és támogat ebben a fizikai és lelki munkában. Akinek jó beszámolni arról, hogy igen!!! ma is megcsináltam!!! És ő meg megdicsér, mint egy kisgyereket, és bíztat, hogy ügyes vagyok, csak így tovább. Magamon kívül néha jó ha van ilyen ember is a nehéz feladatoknál. Nagy energia löketet tud adni a terv megvalósításához. És nagyon hálás is tudok lenni érte.

Mindenesetre mindehhez én kellek akkor is elsősorban. A komoly változások csak így jöhetnek létre. Az akadályok persze mindig jöhetnek szembe. De ki más tudná legyőzni ha nem én magam. Érdekes ügye, hogy itt újra egyben vagyok. Nincs külön a kis félénk, szenvedő énem, és nincs külön a támogató, biztató magamat segítő.
Így áll össze aztán a belső csapat. A küzdő szellemmel együtt. Csak, hogy pontot tehessek a dolog végére. És akkor, a végén látom, hogy megérte. A félelmeken túl lépni és egyben önmagamon is. Egységbe került a cél, a megoldandó feladat és én magam is.

Szivárványosan szép napokat kívánva:

​Tímea