Elég ha folyamatosan aggódunk bármi miatt is. Bekapcsol a félelem központ is. Mást szidunk, vagy éppen sajnos magunkat. Elégedetlenkedünk, dühöngünk, haragszunk. Hitünket, önbizalmunkat vesztjük. Túl hajszoljuk magunkat fizikailag. Stresszelünk amin csak lehet.  Stb.
De a legrosszabb ha önmagunkat bántjuk!!!!!!!!!!! - és itt nem véletlen a sok felkiáltójel.
Az ember ugyanis itt tudja elkövetni a lehető legrosszabb dolgot önmaga iránt. Így ennek tudatában, még tudatosabban kellene figyelnie magára.

Amikor az energiarendszert tisztítom akkor minden érezhető ami éppen zajlik, vagy zajlott a múltban és hatással volt a kezelendő személyre. Nagy részük tudat alatt rejtőzhet, vagy már rég elnyomva ott lapul. És a felszínen csak a rossz lelki és/vagy fizikai állapot, van meg maximum valamilyen szinten.

Ezek a negatív reakciók nagyon le tudják meríteni az embert lelkileg, érzelmileg, szellemileg, fizikailag és energetikailag is.

Minden apró kis negatív és pozitív gondolatunkra és érzésünkre azonnal reagálnak a csakráink. (a forgó energia központok) És az aura is megtelik szennyeződéssel vagy sérült és lyukas lesz ahol könnyedén szökik el tőlünk az energiánk.

Ilyenkor már fáradékonyak, lehangoltak, kedvetlenek és akár depressziósak is lehetnek az emberek. A fizikai szinten megjelenő betegségek, fájdalmak pedig már abszolút biztos jelei annak, hogy probléma van az életében és valamin változtatnia kellene.

Ha úgy érzed téged is érintenek a leírtak akkor vedd fel velem a kapcsolatot. Beszélgessünk, és akár már egy energia kezelés  is sokat lendíthet előre. Növelheti az energia szinted és jobbá teheti a lelki állapotodat.

Várlak szeretettel.

Szivárványosan szép napokat kívánva.
Tímea.

Átalakítva sokkal jobb. Hátráltat vagy hajt és segít? Legyőzött vagy győzedelmeskedett.
Te mit engedsz meg neki? Mit tehet meg veled?
​
Én a győzelmet választom. A feladat megoldását. Lehet, hogy nem megy harc és küzdelem nélkül. De nem baj. Erős vagyok és kitartó. Mert akarom a célt elérni. Fel akarok érni a hegyre, és onnan nézni végre szét. Onnan nézni le. A csúcsról! Ott a helyem.
És ez egy olyan csúcs ahol mindenki elfér aki így gondolja.
Mindenki!!!

Jártam pár országban. Éltem pár évet külföldön. De igazán nagy utazásokat nem volt módomban tenni. Talán majd, most már egyre többet, mert megadatik… mert a Lelkem vágyik utazni, megismerni új helyeket, tájakat. Ha nem is nagyon messze, de csodás "kis" országunkat mindenképp.

A lélekgyógyászat sok sok ember élet-, és lélek útjába engedett belelátni. Sorsok, megoldandó feladatok felszínére és mélységébe tekinthettem bele. Mindegyik más és más. Különböző nehézségű terhek, gondok. De egyben mégis mindegyik hasonlít. Egy dologért megy és küzd az ember. A saját jól létéért, boldogságáért. Mert ha belül elszakad valami fonál akkor kell a segítség, akármilyen formában is. Ariadné fonalát újra fel kell venni és menni a lélek megmentésére. A boldogulásért,  tisztulásért, szabadságért, örömért, lelki békéért.

Szivárványosan csodás napokat kívánva,

Tímea

​Lélek-, és Energiagyógyász

Részemről nem para, de a jeleneség amit ma érzékeltem mindenesetre meglepő volt, és érdekes is.

Épp a helyi kórház épületén mentem keresztül. Egy rutinvizsgálati eredmény miatt kértem időpontot. Épp távozóban voltam, közel a sürgősségi osztályhoz.
A nyakamban az általam készített orgonit medál lógott, amelyben rózsakvarc van. A lényeg, hogy így egyben nagyon erőteljes szív-szeretet energiát állít elő, és óv a negatív energiáktól amit pozitív életenergiává alakít át.

A jelenség ami történt és elsőre még engem is meglepett, pláne mikor megvizsgáltam a medálon a karikát ami a zsinóron való függeszkedést biztosítja. Az történt ugyanis, hogy a medál szó szerint lelőtte "magát" a földre. Úgy értem, hogy akkora energiával csapódott a burkolatra, hogy a koppanásra lettem figyelmes, és látom, hogy az az én medálom.

A medál karikája nem volt kinyílva és a zsinór sem a legvékonyabb darab. Szóval normál esetben értetlenül álltam volna a dologhoz. Viszont érdekelt, hogy mi vagy ki váltotta ki ezt a dolgot. A vizsgálódás eredménye az lett, hogy azt érzékeltem, hogy olyan lélek energiája távolította el a medált aki dühös volt és szomorú, valamint szeretetre vágyott amit nem kapott meg.

Meglepő igaz? És egyben valahol mégsem. Számtalan érdekes történetet hallottam már ismerősöktől, ismeretlenektől, és én magam is átéltem és érzékeltem párat.

A földi, fizikai magyarázata ezeknek a jelenségeknek elég nehéz. Nem is kísérelem meg. Ha van hasonló történeted és szívesen megosztanád velem vagy másokkal is akkor tedd bátran.

Néha elfáradunk. Nem csak fizikai értelemben.
Hanem lelkileg is. Ilyenkor az ember legszívesebben elutazna valahova, vagy nagyon is “haza” menne.
Jön a hagyjon mindenki békén érzés.
A lényeg amire törekszünk ilyenkor, hogy végre rendeződjenek már a dolgok körülöttünk, de legfőképp bennünk. Ahhoz, hogy új erőre kapjon test és lélek is, leginkább erre van szükség ilyenkor.

De hagyni kell neki időt. Hagyni kell megpihenni. Kell valami ami lelkileg feltölt. Lehet ez bármi. Akár a teljes magány, a nyugalom. Akár egy kirándulás, egy jó társaság. Csak kilépni az adott probléma teréből, eltávolodni tőle, és csak hagyni, hogy ellegyen most ott ahol van, tőlünk függetlenül.

Néha muszáj és nagyon jó dolog, hogyha mindez tud teljesülni.
​
Egy fáradt lélek képes ellustulni, energiája fizikailag is lecsökken, kedve lecsökken, hangulata nem a legjobb. Vagy nagyon is robot üzemmódban folytatja a tevékenységeit.

Aztán rádöbben egy idő után, hogy nem lehet csak “aludni” vagy "robotolni".
Csak kell a pihenés.
Egy újabb töltet az újabb nekifutás, az újabb “harc” előtt.

Kell, hogy szeresd magad. Tápláld a lelkedet, testedet. Adj időt magadnak is. Foglalkozz csak magaddal egy ideig. Tedd magad újra egyensúlyba. Ne hagyd, hogy lesüllyedj a fáradtság, a fásultság mély és sötét bugyrába. Neked ott fent a fényes napsütésben a helyed. Ott ahol elérheted minden vágyad. De ahhoz rendet kell teremtened bent is és kint is.

Szivárványosan csodás napokat!

Tímea

Lélek- és Energiagyógyász

Kénytelen vagyok ismét egy ilyen érzelmi alapon nyugvó írást közzé tenni. Mivel épp egy gyermek és annak tagjai hozták elő ezt, hogy írjak róla.

Hiszen fontos lenne megérteni, hogy mennyire nehézzé és súlyossá teszi a mindennapi létet, az életet ez a sokszínűen meghatározható negatív érzelem.
​
Mert ügye mennyi mindentől lehet félni? Mennyi minden által kapcsol be ez bennünk? Mennyi mindentől akarjuk megvédeni magunkat a félelmeink által? És kik, vagy mik azok akik/amik bekapcsolják a félelmeink piros nyomogombjait?

Viszont ha ezek a félelem által keltett energiák alaposan beragadnak az energiarendszerünkbe akkor hordozzuk őket folyamatosan. A mindennapok a félelmeink irányítása alatt telnek. És ez igen nehézzé teszik a létezést egy idő után, egy nagy teherként hat.

Úrrá lenni bármilyen félelmen az egy elég nehéz feladat. Magamról is tudom. Hiszen gyermek és még felnőtt koromban is sokat hordoztam belőle. De azt is tudom, hogy nem lehetetlen megszabadulni tőlük. Persze szép sorjában. Hiszen egyszerre mind nem megy.

​A Szivárvány kezelés sokat tud benne segiteni. Én magamon is így tapasztaltam. Viszont a cselekvő, haladni, fejlődni akaró ember is kell hozzá azért.

A félelmekkel való élet melyet hol külső, hol tudati tényezők alkotják egy igazán sötét világ. A benne megrekedő ember nehezen vagy egyáltalán nem látja a fényt. A kivezető út is lehet számára félelmetes és néha még megáljt parancsoló is.

A félelmek is szülhetnek fizikai szintű betegségeket, fájdalmakat. És általuk maga az ember is képes megbetegíteni önmagát, végső menekülési útnak azt találva.

A legáltalánosabb akár már iskolás korban, a hasfájás, hasgörcsök. Fejfájás, fejgörcsök. Herpeszek. Nyugatlan, rossz alvás, fogcsikorgatás éjszaka.
A betegségektől való félelem is keményen harcra kényszeríti az elmét és a testet. Másoktól figyelmet kérlelve, és kapva... törődést igényelve.

Félelmeink sokszor a saját démonaink is. Egy nap nem lenne szinte elég mire mindenféle és típusu érzést ezzel kapcsolatban fel akarnék sorolni, hiszen rengeteg minden kiválthatja kívülről érkezvén is és belülről táplálva is bennünk.  Kezelni pedig nem mindig egyszerű.

Meg kell tanulni felülkerekedni és akár kicserélni ezeket a negatív érzelmeket. Fontos sok esetben a bátorság, a leküzdeni akarás, a kíváncsiság, az önbizalom, bizalom és a HIT!

Szivárványosan csodás napokat kívánva,

Tímea

Lélek- és Energiagyógyász
​

Jönnek, megfoghatatlanok, fájnak, szépek, nyomnak, szorítanak, feszítenek, csodálkoznak, töprengenek, jönnek-mennek, néha maradnak egy ideig… néha elengedődnek, megkönnyebbülés, ellazulás, kitárulkozás… vágyódik, álmodik, eltemetődik…. Ezernyi dologogra képes, és megfoghataltan.

Honnan jönek, miért? Miért van rájuk szükség? Mire jók?
​
“Gondolkodom, tehát vagyok” -
A cogito ergo sum (ejtsd: kogito ergo szum) René Descartes francia filozófustól származó latin kifejezés, aminek jelentése „gondolkodom, tehát vagyok”. Descartes a „cogito ergo sum”-tételt tette meg filozófiája alapelvének – ennek segítségével kívánta biztos módszertani alapokra helyezni filozófiáját, és annak kiindulópontját. Descartes a módszeres kétely által jut el a „cogito ergo sum” tételéig: felteszi, hogy az érzékszervei becsapják, körülötte minden csak illúzió, nincs semmiféle bizonyosság. Ebben az esetben egy dologban még mindig biztos lehet: hogy ő, aki mindezt gondolta, létezik. (Forrás: wikipedia)
​
Én ezt most ki is egészítené René Descartes után. Gondolkodom, érzek, tehát vagyok.

Valóban becsapnak az érzékszervek? Minden csak illúzió? Nincs mibe kapaszkodni? Nincs biztonság?

De vajon mi az ami ragaszkodik, mi az ami a biztonságot keresi? - Ez az elme, az ego, a szellem.
​
És mi az ami érez, mi az ami miatt szükség van az érzékszervekre, az érzésekre? - Ez a lélek, a szív, a test.
És máris összeállt az egység, az ember. Aki nem csak mint gondolkodó agy létezik. Mert akkor elég lenne egy fej amiben benne van az agy és kész. JÉ, LÉTEZEM!!
DE! Itt a test, a szív, a lélek. Képzeld el anélkül magad. Csak egy agy? Furcsa lenne nem?

De miért kaptunk érzékeket, érzéseket?
Hogy igazán megtapasztaljuk a létet, a földi életet. Azt amit magunk teremtünk magunknak. Viszont van, hogy az illúzió az úr, az elme pedig gyenge és beteg. Bármilyen történetet képesek vagyunk létrehozni, bármilyen betegséget előidézni önmagunkban, önmagunk által.

Nos, kezdjünk csak érezni. Kívülről befelé.
Látunk, hallunk, szagolunk, ízlelünk, tapintunk. Ezeket az ingereket kívülről kapjuk, azokra reagálunk.

Aztán ha már reagáltunk akkor haladjunk befelé. Valamit érzünk, ahogy megérintjük, a kezünk alatt puha kellemes érzés, halljuk a lágy hangot is a tárgy végigtapintásával, jó az illata, édes, gyümölcsös… kellemes emlékeket, gondolatokat ébreszt, aztán előtörnek ezzel kapcsolatos érzések is. Mosoly lesz a szájon, ellazul vele a test, az elme már pörgeti is a filmet, vagy adja a képeket hozzá. Igen, ez jó volt! Ez máris egy inger, idegi kapcsolat. Ami most kintről indult el befelé.

Aztán most haladjunk belülről kifelé. Ülsz egy széken, vársz valakire. (Hopp máris mennyi külső inger ér!)
Eszedbe jut, hogy akire vársz azzal megbeszélni valód van. Dühös vagy rá, kissé ingerült is. Nem érted őt, hogy mit miért tett. De tisztázni akarod vele. Szeretnél megnyugodni, hogy minden redben van. Aggódsz is kicsit, hogy hogyan fog reagálni a beszélgetésre, és talán kicsit félsz is, hogy rosszúl sül el a dolog. Nem akarod őt elveszíteni. Az érzések kavarognak benned.

Most mindent kapcsoljunk ki. Nincsenek érzések, nincsenek gondolatok. Ekkor talán már csak egy robotról van szó, aki utasításokat követ. Érzelmek nélkül. Nincs is saját döntési lehetősége.

Neked viszont van. Eldöntheted, hogy mire gondolsz. Miről akarsz “álmodni”.
Akarsz érezni is? Igen. Bár sokszor ha fáj akkor inkább kikapcsolnád, leválasztanád az érzékeidet, az érzéseidet. Néha még sikerül is. De aztán megint ott vannak.

Mindenki a boldogságot keresi, a jó érzéseket, az lelki békét. Csak az éremnek két oldala van. A Jinhez tartozik egy Jang is. Egyik nincs a másik nélkül.
Bár egy megvilágosodott elme számára már csak a lelki béke, az egyensúly létezik. Rájöhet, hogy a negatív érzés, a negatív gondolat elveszi az energiát. Így aztán már nem ad neki figyelem energiát. Ugyanazt az energiát a jóra fordítja, az alkotásba, a teremtésbe rakja.

Néha elfáradunk, nem csak fizikailag, lelkileg is. Sok a megterhelő gondolat és érzés. Muszáj megpihenni. Erőt, energiát meríteni valahonnan.
Kell a friss, pozitív gondolat, érzés, kell, hogy legyen egy jó cél. Akkor jó ÉLNI, létezni, érezni, lenni, tudni.

Kell az energia az élethez. A gondolati, az érzelmi, testi, lelki.

Mosolygósan csodás napokat Mindenkinek!

Tímea

Lélek- és Energiagyógyász

Sok sok kérdés volt anno bennem, amik aztán szépen folyamatosan elkezdtek megválaszolásra is kerülni.
Hogyan is függhet össze a lélek és az energia? Tényleg képes elhagyni a testet a lélek?
​Mi történik a halál után?
Ja és a bizonyos 3. szem az tényleg létező dolog, és hogy is működhet?
Mire tudja az ember azt használni?
Jesszus mennyi kérdés keringett bennem. Nem is tudtam igazán, hogy kapok e választ rájuk valaha.
Ezek mind olyan…. megfoghatatlanok. Olvashatok esetleg róluk jobb esetben, de el is higgyem azt amit leírnak?

A Mesterem azt mondta, ne higgy el semmit, járj utána, tapasztald meg. Nos ebben egyet értettem vele és kíváncsi voltam.

A folyamat pedig elindult, a kérdéseimre szép egymásutánban a válaszok is megérkeztek.

Az olvasónak is biztos vannak kérdései. Itt talán vagy választ kap rá vagy nem. Lehet nekem hinni is meg nem is. Mindenesetre amiket átéltem, megéltem, megtapasztaltam, nekem azok voltak az igazi leckék, az igazi tanulás. És ezeket nem lehet könyvekben megtalálni, elolvasni, és követni szó szerint, sem munkafüzet nincs rá, hogy így csináld és úgy csináld és akkor majd erre és erre képes leszel (vagyis vannak könyvek, de nálam azok nem működtek, nem azok szerint akartam bármit is elérni). Nekem nem ez volt a tanulás. Nem jártam képzésekre, tanfolyamokra, hogy kinyitogassam a 3. szemem, hogy a képességeimet fejlesszem. Némi segítséget azért kaptam a Mesteremtől hozzá. Feltárt előttem jópár előző életet amikor rendelkeztem a médiumi képességekkel, és megláttatta, hogy milyen csúnya véget is értek azok az életek az akkori felfogást és a korszakokat figyelembe véve. Tehát tudatos szintre került, hogy bennem van minden. Viszont a hogyanra valahogy belülről megérkeztek a válaszok, a gyakorlatok idővel.
​
Mondjuk úgy, hogy aztán innentől fogva el is kezdődött a folyamat, megállíthatatlanul. Mint ahogy a Mátrix című filmben Neo odanyújtja a Kiválaszott elé a kék és a piros kapszulát, hogy eldöntse melyik világot választja. Nos én eldöntöttem, hogy a láthataltan világra is szükségem van.

Őszinte leszek. Onnantól fogva szó szerint megváltozott az életem. Már nem voltam ugyanaz az ember, mint aki előtte. Ahogy kinyílt, aztán elkezdett tágulni a másik világ, ahogy egyre jobban nyílt rá a szemem, a tudatom, az érzékelésem… nos nem volt már visszaút. És nem is akartam visszafordulni. Hiszen ajándékot kaptam! Nem is akármilyet. Aztán a Szivárvány energiagyógyászattal kezdett kitisztulni egyre jobban a kép, hogy milyen varázslatos dolgot is adtak nekem. A mai napig hálás vagyok érte.

Az energia amit érzékelek összefügg a csakrákkal az aurával. A csakrákban eltárolt érzelmek, akár régi, akár mostani, vagy a jövőre néz már.... Az energia, a rezgés az ami megmutatja önmagát. A lélek a legrejtettebb érzelmeit tárja fel előttem. Tudatja ha fáj, ha szenved, és tudatja ha örül, ha boldog. Mondhatnánk azt is, hogy simán empátiával rendelkezem. No de milyen mélységekig? Ezt most nem is igazán tudom kifejteni. Történeteket tudnák mesélni. Hogy és miként vannak ezek a mélységek. Talán egyszer írok is róla.

A lényeg, hogy aztán rá kellett jönnöm, hogy amit mások éreznek, eltemetnek magukba, vagy épp feltárni igyekeznek előttem, az nagyon komoly dolog. Egy másik emberbe így “belelátni” nagy felelősséggel jár. Mint a Kisherceg aki felelősséggel tartozik a rózsájáért. Én is úgy érzem amikor valaki kinyitja a lelkét előttem, feltárja a szenvedéseit, és megoldást vár rá valahonnan.

Mosolygósan csodás napokat kívánok Mindenkinek!

Tímea

​Lélek- és Energiagyógyász

Ez egy olyan téma amit sok hölgy nem lát át igazán. Pláne amikor ő mindenféle tanfolyamokra, önismereti kurzusokra jár. És esetlegesen a párja meg csak otthon legyint az ő efféle "hóbortjaira".

A nálam páciensként megforduló férfiak valamilyen szinten rendelkeznek ezzel a belső, mély szintű spiritualitással. Ők láttatták meg velem előszőr azt, hogy nagyon is komoly lelki munkával és folyamatokkal is irányítják az életüket. Nem csak a felszínt élik a világukban, nagyon is nyitottak és érdeklődőek afelől, hogy mi is zajlik bennük és körülöttük. Észreveszik, felismerik, hogy nem csak egy testből áll az ember. Van fejük a gondolkodásra, a dolgok, a történések átgondolására, és AKARNAK javítani a helyzetükön, és jobbá akarják tenni akár a párkapcsolatukat, akár a magukkal való, vagy az élethez való viszonyukat.