Érzelmek…

Jönnek, megfoghatatlanok, fájnak, szépek, nyomnak, szorítanak, feszítenek, csodálkoznak, töprengenek, jönnek-mennek, néha maradnak egy ideig… néha elengedődnek, megkönnyebbülés, ellazulás, kitárulkozás… vágyódik, álmodik, eltemetődik…. Ezernyi dologogra képes, és megfoghataltan.

Honnan jönek, miért? Miért van rájuk szükség? Mire jók?
​
“Gondolkodom, tehát vagyok” -
A cogito ergo sum (ejtsd: kogito ergo szum) René Descartes francia filozófustól származó latin kifejezés, aminek jelentése „gondolkodom, tehát vagyok”. Descartes a „cogito ergo sum”-tételt tette meg filozófiája alapelvének – ennek segítségével kívánta biztos módszertani alapokra helyezni filozófiáját, és annak kiindulópontját. Descartes a módszeres kétely által jut el a „cogito ergo sum” tételéig: felteszi, hogy az érzékszervei becsapják, körülötte minden csak illúzió, nincs semmiféle bizonyosság. Ebben az esetben egy dologban még mindig biztos lehet: hogy ő, aki mindezt gondolta, létezik. (Forrás: wikipedia)
​
Én ezt most ki is egészítené René Descartes után. Gondolkodom, érzek, tehát vagyok.

Valóban becsapnak az érzékszervek? Minden csak illúzió? Nincs mibe kapaszkodni? Nincs biztonság?

De vajon mi az ami ragaszkodik, mi az ami a biztonságot keresi? - Ez az elme, az ego, a szellem.
​
És mi az ami érez, mi az ami miatt szükség van az érzékszervekre, az érzésekre? - Ez a lélek, a szív, a test.
És máris összeállt az egység, az ember. Aki nem csak mint gondolkodó agy létezik. Mert akkor elég lenne egy fej amiben benne van az agy és kész. JÉ, LÉTEZEM!!
DE! Itt a test, a szív, a lélek. Képzeld el anélkül magad. Csak egy agy? Furcsa lenne nem?

---

De miért kaptunk érzékeket, érzéseket?
Hogy igazán megtapasztaljuk a létet, a földi életet. Azt amit magunk teremtünk magunknak. Viszont van, hogy az illúzió az úr, az elme pedig gyenge és beteg. Bármilyen történetet képesek vagyunk létrehozni, bármilyen betegséget előidézni önmagunkban, önmagunk által.

Nos, kezdjünk csak érezni. Kívülről befelé.
Látunk, hallunk, szagolunk, ízlelünk, tapintunk. Ezeket az ingereket kívülről kapjuk, azokra reagálunk.

Aztán ha már reagáltunk akkor haladjunk befelé. Valamit érzünk, ahogy megérintjük, a kezünk alatt puha kellemes érzés, halljuk a lágy hangot is a tárgy végigtapintásával, jó az illata, édes, gyümölcsös… kellemes emlékeket, gondolatokat ébreszt, aztán előtörnek ezzel kapcsolatos érzések is. Mosoly lesz a szájon, ellazul vele a test, az elme már pörgeti is a filmet, vagy adja a képeket hozzá. Igen, ez jó volt! Ez máris egy inger, idegi kapcsolat. Ami most kintről indult el befelé.

Aztán most haladjunk belülről kifelé. Ülsz egy széken, vársz valakire. (Hopp máris mennyi külső inger ér!)
Eszedbe jut, hogy akire vársz azzal megbeszélni valód van. Dühös vagy rá, kissé ingerült is. Nem érted őt, hogy mit miért tett. De tisztázni akarod vele. Szeretnél megnyugodni, hogy minden redben van. Aggódsz is kicsit, hogy hogyan fog reagálni a beszélgetésre, és talán kicsit félsz is, hogy rosszúl sül el a dolog. Nem akarod őt elveszíteni. Az érzések kavarognak benned.

Most mindent kapcsoljunk ki. Nincsenek érzések, nincsenek gondolatok. Ekkor talán már csak egy robotról van szó, aki utasításokat követ. Érzelmek nélkül. Nincs is saját döntési lehetősége.

Neked viszont van. Eldöntheted, hogy mire gondolsz. Miről akarsz “álmodni”.
Akarsz érezni is? Igen. Bár sokszor ha fáj akkor inkább kikapcsolnád, leválasztanád az érzékeidet, az érzéseidet. Néha még sikerül is. De aztán megint ott vannak.

Mindenki a boldogságot keresi, a jó érzéseket, az lelki békét. Csak az éremnek két oldala van. A Jinhez tartozik egy Jang is. Egyik nincs a másik nélkül.
Bár egy megvilágosodott elme számára már csak a lelki béke, az egyensúly létezik. Rájöhet, hogy a negatív érzés, a negatív gondolat elveszi az energiát. Így aztán már nem ad neki figyelem energiát. Ugyanazt az energiát a jóra fordítja, az alkotásba, a teremtésbe rakja.

Néha elfáradunk, nem csak fizikailag, lelkileg is. Sok a megterhelő gondolat és érzés. Muszáj megpihenni. Erőt, energiát meríteni valahonnan.
Kell a friss, pozitív gondolat, érzés, kell, hogy legyen egy jó cél. Akkor jó ÉLNI, létezni, érezni, lenni, tudni.

Kell az energia az élethez. A gondolati, az érzelmi, testi, lelki.

Mosolygósan csodás napokat Mindenkinek!

Tímea

Lélek- és Energiagyógyász

---

RSS Feed