Egy ideje dédelgetem ezt a témát. És lassan születik meg ez a legfrissebb blogbejegyzés. Átélek dolgokat vele kapcsolatban és szembe is jönnek esetek. Fájóak, és kevésbé azok.
Nem egyszerű téma.
A szolgálat szavunkhoz nem túl pozitív képek csatolhatóak. Ha csak a szolgálókra gondolunk akik a régebbi korszakokban kemény munkával voltak ellátva napi szinten.

A szolgálat egyik nehéz formáját Londonban egy idős-otthonban tapasztaltam meg ahol 3 évig dolgoztam. Voltak nehéz időszakaim akkor. Pláne mikor az első érzelmi trauma ért ott. Egy kedves nénit segítettem ágyba egyik este. Aztán a műszakom lejárt és én hazamentem a szállásra. Másnap reggel, mikor a szobájába léptem az üres volt. Meglepődtem, nem is értettem a helyzetet hirtelenjében. És kis idő múlva esett le, hogy a néni az éjjel meghalt, azért üres a szoba. Teljesen váratlanul ért a dolog. És érzelmileg is megviselt, hiszen előtte sokszor én gondoskodtam róla.
Aztán meg kellett tanulnom ezt a helyzetet is valahogy kezelni. Hiszen idős emberek lakták az otthont, és sosem lehetett tudni előre, hogy melyik lesz az utolsó nap amikor látni fogom őket.

Volt egy nagyon kedves néni akit nagyon kis aranyos és jó fej volt, Georgie-nak hívták. Nem volt alkalmazott aki nem szerette volna, nagyon jó természete volt a néninek. Viszont sokszor megijesztette az ápolókat, mert volt, hogy rossz állapotba került. Viszont a szeretet teljes gondoskodás újra és újra visszahozta őt hozzánk. És sokszor csak csodálkoztunk ezen, de boldogsággal öleltük és ölelt minket is nap, mint nap. Őt nagyon könnyű volt "szolgálni", a szeretért egyértelmű szeretettel tudott válaszolni.

​És sajnos volt olyan bent lakó is aki ugyan nem volt kedves nagyon, belefáradt már az élet nevű játékba. És bizony láttam egyes kolléganőkön, hogy hogyan beszélnek az ilyen lakókkal és hogy bánnak vele. Nem ugyanúgy, mint Georgie-val. Ott durvaságot és nem-szeretetet, nem elfogadást láttam a szemekben. Furcsa is volt számomra, hogy ápoló létére nem tud egyformán bánni és embernek nézni mindenkit. Ez a fajta szolgálat bizony csak adok volt, hiszen visszafelé már nem tudott semmi sem működni. És sokszor a durvaság, az erőszak, erőszakot szült egyes emberekben. Nem volt jó látni az ilyet. Viszont láttam, hogy miképp létezik az e fajta szolgálat ami csak éppen annyit ad amennyit muszáj.

Az emberek nem egyformák. Sem azok akiket szolgálni kell, és azok sem akik a szolgálatot teszik. Viszont csak akkor tiszta az adás ha szeretet és mélységes együttérzés kíséri. Ez is az önbecsüléshez vezető egyik út.
Lehetséges, hogy gyermekként viszont az ember valami miatt teherként éli meg a szolgálatot a szülei kapcsán. Így számára ez egy kényszeres nyűg lesz a későbbiekben is lehet. Vagy épp ennek kapcsán aztán mégis átalakul benne az érzés, hiszen rájöhet, hogy másoknak segíteni azért jó érzés.

Viszont vannak akik a szolgálatot szintén nem jól értelmezik és egy nagyon súlyos szerepben találhatják magukat. A mártíréba!! Az önfeláldozó szerepébe! És a megfelelési kényszer csapdájába! Nos az ilyen ember ebbe akár bele is betegethet idővel.

Mint az a páciensem aki már mélyreható izom és csontfájdalmakkal keresett fel amelyek a lábait gyötörték, és persze a lelkét szaggatta a fájdalom.
Meséli, hogy "ő mindenki szolgája volt, szerették is érte".  - nos itt látni egyből, hogy egy alárendelt mártír szerepben volt. Szeretetért mindent megtett, akkor is ha kapott, akkor is ha aztán végül is nem. És ő maga sosem hitte el, hogy igazán szerethető.
Tovább hallgatva őt ez a mondata is megüti a fülemet: "Anyám egy gonosz, rossz indulatú nő volt." -  nos az energia amit érzékeltem azt mutatta, hogy félt az anyjától. Viszont mindig meg akart felelni neki. Félve a bántásoktól, és mégis valami anyai szeretetért, morzsáért kuncsorogva.

Ezek a lépések amik rossz irányba vitték őt. A lépések amik most fájdalmakat jelentenek neki. Egy rossz irány... és most már mindez szenvedés számára.
​
Viszont még mindig nem késő másképp gondolkodnia és élnie. Megtenni Önmaga felé a lépést végre. És elhinni, hogy ő a legfontosabb ember, és nem kell senki számára sem megfelelnie. El kellene tudnia fogadni végre önmagát olyannak amilyen. És a szeretetet maga felé irányítania. És a saját igényeinek is eleget tennie, nem csak másokénak. És a legfontosabb, hogy elhiggye, hogy ő is olyan ember aki igazán szerethető!!!!

Szivárványosan csodás napokat kívánva,

Tímea

Szól az autóban a zene.  A pendrive-on sok zene van, és van, hogy ritkán hallok újra egy egy számot.
Ami viszont ma reggel szólt azt akár terápiás zenének is lehetne nevezni.

Karacs Ildikótól a következő:

Úgy nézek magamra mindig,
ahogy csodára nézni illik,
csodára, az ember fiára,
kezeire, nyírott hajára.

Úgy nézek szemedbe mindig,
ahogy csodára nézni illik,
csillagos ég tetejére,
a világnak közepére.

Sajnos a gépen nem találtam meg a zenét, egy alternatív múlt időset viszont igen.
https://youtu.be/6N_uRegGmAo

De sokkal jobbnak találom Ildi jelen idejű megfogalmazását.
“Úgy nézek magamra mindig”
Ha lesz rá módom akkor Ildi verzióját is megosztom veletek.

Sajnos sokan nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak magukra szeretettel, pláne nem csodálattal nézni.
Miért is olyan nehéz ez? Miért olyan nehéz szeretni, elfogadni önmagát az embernek?

Sokkal könnyebb valaki másra, vagy másokra figyelni. Az anya figyel a gyermekére. A feleség a férjre. A fiú a kedvesére.
A barát a barátra. Az előadó a közönségére.
Valahogy fakad ez belűlről, hogy ösztönösen figyelünk kifelé. Szolgálni, óvni, gondoskodni akarunk.
Magunkat csak ösztönből védjük leginkább. De az még mindig nem azt jelenti, hogy szeretjük önmagunkat.

• Szeretni önmagunkat valahol ott kezdődik, hogy hálát adunk a létezésünkért.
• Tudunk úgy tükörbe nézni, hogy nem kritizáljuk magunkat, hanem szeretettel elfogadjuk magunkat annak akik vagyunk és ahogyan kinézünk.
• Nem bántjuk magunkat semmiért! - Talán ez a lefgontosabb.
• Nem rágódunk a múltunk dolgain.
• Tanulunk önmagunk hibáiból és igyekszünk nem elkövetni őket újra.
• Figyelünk magunkra. Akár az étkezés, akár az alvás mennyisége, vagy bármi más téren.
• Apró kis jutalmakat adunk magunknak, mivel megérdemeljük a kényeztetést önmagunktól. (Itt nem a folyamatos csokoládé evésről beszélek)
• Tisztán látod magad, így tisztában vagy az értékeiddel, ezzel növeled az önbecsülésedet, és az önmagadba vetett hitedet is.
• Hallgatsz a megérzéseidre.
• Ha szükséges akkor állj ki önmagadért, védd meg magad. Ha valaki negatívan minősít, bánt, degradál, bármivel rombolja az önbecsülésed, kedvesen figyelmeztesd, hogy nem haragszol, de ezt soha többet ne tegye.
• Pozitívan gondolj magadra. Legyen pozitív énképed.
• Kommunikálj szeretetteljesen. Ne csak kifelé másoknak, hanem magad felé is!
• És szeresd a benned lévő gyermeket is! Hiszen ő a te játékos és kreatív éned. Biztosítsd afelől, hogy szereted és megvéded őt. Biztonságban van.
• És te is biztonságban vagy. Mivel te szereted magadat. Magad által szeretve vagy mindig és mindenkor és minden körülmények között.
• Ha úgy érzed változásra, vagy változtatásra lenne szükséged ahhoz, hogy mégjobban tudd szeretni önmagad, akkor tégy magadért. Ha kell akkor egyél kevesebbet, sportolj többet, járj ki a természetbe, tégy aminek szükségét érzed. Ne másért, csak önmagadért!

Az önszeretet az alap ahhoz, hogy tudd felvállalni önmagad, tudd megbecsülni és értékelni magad. Hogy tudj sikereket elérni, és elég magabiztos legyél az életben.

Szivárványosan csodálatos napokat kívánok!

Tímea

Lélek- és Energiagyógyász

A lételemünk, hogy megtapasztaljuk és újra és újra át akarjuk élni a hozzá tartozó élményt, érzést, eufóriát, az adrenalint.
Az örömöt, a vidámságot, a teljességet, a szeretet és a boldogság érzését.
Kicsit hasonlíthatnám a drog-hoz is. De az nélkül átélve, megélve természetesen, mert úgy az igazi! :)

Valahol belül folyton arra vágyunk, hogy jól érezzük magunkat. Igyekszünk jobb esetben ez irányba haladni és tenni magunkért.
De aztán az élet, és mi magunk is írjuk a forgatókönyvet hozzá. Sokszor önmagunkat is akadályozva a boldogság útján.

Életfeladataink, sorsfeladataink pont arra tanítanak meg minket, hogy tanuljuk meg és tegyünk azért, hogy fejlődjünk, hogy haladjunk előre azon az úgynevezett rögös úton amit magunknak teremtünk. De a cél mindenek felett akkor is a magasabb rezgésű érzések, a magasabb rezgésű és szintű érzések átélése, megélése.

A bölcs én, a megértő, a szerető, a jóindulatu, az ésszerű, a jelentőségteli, a derűs, az áldott, az egy, az áhitatos, a hálás, a teljes, a békés, az örmömködő, a szeretetteljes, a megdicsőült, a felébredett, a megvilágosult, a tiszta tudatu.
Mind olyan belső tulajdonság, mind olyan magasság amit ha elér az ember és tartósan magáénak is tudhat akkor megélheti a legteljesebb, legboldogabb földi életet.

De van azért a Jin és a Jang. A természet is mindig egyensúlyra törekszik. És épp ezért az energiák is. A jó és a rossz. Ahogy a mesékben is megjelenik. A kettősség, a dualitás. A fény és a sötétség. Mind, mind bennünk van, és ugyanakkor kint is vannak. De a sötétséget csak a fény tudja legyőzni. A rosszat csak a jó.
És a negatív gondolatokat csak a pozitívak írhatják felül. A lustaságot csak az akarat győzheti le. És sorolhatnám tovább… de gondolom mindenki tudná folytatni a sort úgy is, hogy akár a saját életére néz.

Amit magadért tehetsz a boldogság felé vezető úton az elég sokminden. Az értékeid belül vannak. És csak te magadtól függ, hogy mit erősítesz magadban. A rosszat vagy a jót.

Az élethez és önmagadhoz való pozitív hozzáállás a legnagyobb adomány önmagad számára, hogy jól élhesd meg az életed!

Szivárványosan szépséges napokat kívánok!

Tímea

Lélek- és Energiagyógyász

Szeret, nem szeret, szeret, nem szeret. Most akkor mi van??? Ebbe bele lehet örülni nem?

Ismered a szeretetet ahogy a másik ezt kifejezi feléd? Lehet, hogy igen és az a számodra a legmegfelelőbb. De lehet, hogy nem, és így folyton bizonytalan vagy afelől, hogy szeret e téged.
És te tudod, hogy számára mi az ami azt jelenti, hogy szeretve van?


Öt fajta szeretetnyelv létezik. Ezek közül az egyik ahogy te szeretsz kapni. A másik pedig ahogy te adod. Van, hogy úgy hiszed, hogy a másik ember nem képes kimutatni sehogy az irántad érzett érzelmeit.
De csupán nem ismered fel, hogy melyik az amin keresztül ő ezt kinyilvánítja.

Az 5 szeret nyelv a következő:

• Minőségi idő
• Szívességek
• Ajándékok
• Érintés
• Elismerő szavak​

Én szeretem a minőségi együtt töltött időt, az érintést és ahogy adok szintén ez. Tehát tisztában vagyok önmagammal.

Ha ajándékokkal halmozna el valaki akkor az az ő szeret nyelve. És ha én elfogadom akkor ő úgy érezheti, hogy ezzel kimutatta az érzelmeit.
Viszont nekem nem ezek a fő szeretet nyelveim amin keresztül azt érzem, hogy szeretve vagyok.
Akkor lehet, hogy nem is érzem jól magam így szeretve? Azért érdemes tudatosítani, hogy igenis szeretve vagyok. De az igény amire magam vágyom akkor hol van?

Nos a szeretet nyelvei tanulhatóak. De ehhez viszont ki kell tudni mondani a másik felé, hogy minek örülnél. Ha ő ebben partner akkor figyelni fog rád, hogy mivel okozhat neked örömöt. És akkor a harmónia máris megvan.

További információkat, útmutatást Gary Chapman a szeretetnyelvekről szóló könyveiben olvashatsz.

Szivárványosan szép napokat kívánok

Tímea

Lélek- és Energiagyógyász

Az egyik vendégem különösen érdekes történetét írom le.  De a történet mégis túlmutat valamin ami megfoghatatlan, szinte számára is hihetetlen. De nagyon is sorsszerű. És ki tudja még hányan élik át hasonló képpen.
​
Szóval van két pár. Az egyik pár házasságban él már régóta. De pár éve megromlott a viszony, és nem sikerül újra éleszteni a régi lángot. A férj (Hívjuk most Áronnak) sajnos többször megcsalta a feleséget (Hívjuk csak Évának - persze nem ez a valódi neve egyiknek sem), és bár belsőleg komolyan feszültté teszi ezek miatt önmagát is, így a kapcsolatot is. Éva elég sok energiát próbált belefektetni, hogy újra jól működjön ez a házasság, de a végeredmény sajnos a férj ellenálása, és bizonyos dolgok feltételhez kötése. Így már nincsenek közös programjaik, közös érdeklődés. Folyamatosan távolodnak egymástól.

A másik párban a férfi érdekes. Szinte tükörképe a másik párnak, csak a másik oldalról. Hívjuk őt most Gábornak. Nem él a párjával házasságban, de időközben született egy kisgyermekük. A hölgy ebben a kapcsolatban az ellenálló, az aki a távolságot tartja, és nem akar már kapcsolódni a férfihez. Itt Gábor szenved. Mindezt egyenlőre csak a gyermek miatt teszi. Hiszen a kapcsolat már itt sem menthető állapotba került. Hiába tesz meg mindent ennek érdekében. A hölgy nincs ott lényegében.

Aztán, hogy, hogy is alakult ki ez a Lélektársi kapcsolódás? Nos egy megfelelő pillanatban Gábor és Éva összetalálkoztak, és mivel nincsenek véletlenek, ez a legmegfelelőbb pillanat volt. Éva akkor valami különöset érzett. Nem elcsábítani akarta a férfit, csak belül tudta, hogy beszélnie kell vele. A telefonszám csere megtörtént. Kiderült, hogy nagyon is jól megértik egymást. Amikor rossz kedvük vagy pillanataik vannak akkor egymást épp jókor keresik és érzelmileg támogatják. Akarva akaratlanul... egyszerűen csak jön az érzés bennük. Ritkán találkoznak, nem ez a maghatározó a kapcsolatukban. Inkább a beszélgetések amik fontosak számukra.
És tudjátok mi az érdekes? Hogy mindegyikük egy rossz kapcsolatban él, de még reménykedve benne, hogy feltámasztható. És épp ebben támogatják egymást.

De a sors és a nem működő párkapcsolataik mégis egyere inkább egy erősebb lelki köteléket képeznek kettejük között. És aminek meg kell történnie az előbb utóbb meg is fog. Erősek a hitükben, de a lelkük mélyén viszont tudják, hogy inkább együtt kellene lenniük, mert az összhang, a harmónia kettejük között már sokkal erősebb, mint bármelyiküknek is valaha volt a párkapcsolatában. A kiváló megérzéseik és a kommunikáció az ő kincsük. 

Türelemesek a párjaikhoz és egymáshoz is, és tisztelettel tudnak egymáshoz fordulni. A józan eszük nem engedi megcsalni azokat akikkel együtt élnek.
​Hogy hogyan is fog alakulni kettejük kapcsolata? Nos... ez egyenlőre talán rejtély, de valahol azért sejthető is, merre lenne érdemes elindulniuk. A szenvedés állapotából egyenlőre a ragaszkodásaik, az egójuk, a félelmeik és az erkölcsi tisztaság nem engedik őket lépni... egymás felé.
Becsülendő példa valahol. Nem akarnak egymás párkapcsolatába akkor sem belerondítani még ha a szívük mélyén inkább egymáséi lennének teljesen, lelkikeg is és testileg is.
Élő példája ez annak, hogy a lélektárs bármikor eljöhet, akár csak egy szelete az életnek, akár a világot jelenti, de az összhang és a harmónia vele jár. És persze a feladat is, ezzel élni, és ebből is tanulni, általa fejlődni.

Mosolygósan csodás napot Mindenkinek!

Tímea

Lélek- és Energiagyógyász.