Önbizalom vagy van, vagy egyáltalán nincs. De van egy harmadik formája is. Hol van, hol nincs, vagyis néha elveszik és néha előkerül.


De mi ez? Egy belső FURA-hangocska, egy félelmetes ördögöcske, vagy belső démon is lehetne akár. Ami azt mondja néha, hogy bizony te nem vagy elég szép, elég okos, elég jó, elég bátor… úgyhogy csak félj, aggódj, rémülj! Lehet, hogy elég durván azt is közli, hogy nem vagy semmire sem jó, haszontalan és semmirekellő is vagy. És ennek az ádáz kis ellenségnek lehet, hogy már valaki egyszer megmondta ezeket a cseppet sem kedves szavakat, vagy megjegyzéseket. És te mit is csináltál aztán? Elhitted. Hiszen az a másik biztos okosabb, és szerinted, szebb is, bátrabb is és sokkal jobb is nálad. Elhitted és a kis belső ördögöcskének ez nagyon is jól jött. Mert ő meg benned boldogan szította még ezt a tüzet tovább. Félelmet keltve benned, elég erőteljesen.


Sokszor már azelőtt  elvet mindenfajta okos gondolatot egy a kis benned zúgó kórushang mielőtt te magad meggyőződnél annak igazáról. És egyből félelemmel kezded el táplálni önmagad, és az okos gondolatodat. Bátorságod alábbhagy, vagy teljesen inadba is szállhat. És bizony a kórus hangja lehet a családé, az ismerősöké, munkatársaké, akiktől úgymond már “előre hallod” a negatív és téged becsmérlő szavakat, mondatokat. Annak ellenére, hogy esetleg valóban működne, hasznos lenne az amire te gondolsz. Vagy éppen rólad van szó, a külsődről és a belső tulajdonságaidról amiket nem úgy látnak, éreznek ahogy te legbelül. De nem hagynak. Csak húznak lefelé ameddig csak lehetséges. És újra és újra elhitetik veled, hogy nem vagy elég jó.

A félelemtől ami benned van szeretnél megszabadulni, elmenekülni.
Viszont ez az egyetlen fegyvered is, hogy te nyerj aztán. Mert a félelem segít felismerned az igazi problémákat! Pontosabban neked kell majd különbséget tenned a képzelt és a valós félelmeid között. És aztán ennek a felismerésnek a segítségével te magad tehetsz az ellen, hogy bárki is megállítson az utadon. A kis ördögöcske aztán ilyenkor egyszer csak eltűnik a semmibe, szertefoszlik. Mert te legyőzted őt, legyőzted a belső, legádázabb ellenséged, a félelmedet.


Ez egy igazi bátorságpróba. A kis ördög igazából azt üzeni, hogy állj ki magadért! Az a belső éned akit meg akarsz védeni a kudarctól, a bántástól és akiért képes vagy kiállni is akár, nos éppen ennek a belső énednek van a legtöbb szeretetre szüksége, a TE SZERETETEDRE! Ami arra kér, hogy hallgass a saját belső hangodra, hiszen ő a legbölcsebb, az igazán bölcs ÉNed.


Egyszer valamikor éppen te hívtad életre a démonokat magadban. De nézz szembe velük, hogy igazi áttörést érhess el az életedben. Légy bátor! Kitartónak kell lenned! Az áldozat innentől már nem te vagy!
Hiszen nem véletlen jelent meg benned az a Fura-hangocska.


Meditálj el rajta. Csukd be a szemed, lazítsd el a tested, képzelj magad köré bölcs, szellemi vezetőket, védelmezőket és mond el nekik a félelmeidet. Kérd, hogy alkossanak védelmet közted és az ördög között. Fogadd el a tőlük kapott segítséget, hogy felülkerekedhess a félelmeiden. És lásd ahogy az a FURA-hangú ördög teljesen összezsugorodik és elveszti hangját, erejét.

Szivárványosan csodás napot kívánva,

Tímea

​Lélek-, és Energiagyógyász

Szeretsz álmodozni? Történeteket, sztorikat gyártani?
Ez mikor hasznos és mikor nem?

Hasznos ha egy nemes célodért teszed és pozitív énképpel, valamint pozitív eseményeket tartalmaz a mozivásznad.

És mikor káros?
Nos abban az esetben ha éppen aggódsz valalki vagy valami miatt. És előre RÉMtörténeteket gondolsz. Kész sztorik alakulnak ki a fejedben arról, hogy XY mit és, hogyan és kivel és miért… stb. Vagy jaj, nehogy XY-nal valami történjen, valami baja legyen, ez és ez… stb.
Aggódhatunk persze a gyermekeink, a kedves, a férj, a feleség, nagyszülő, szülő, jóbarát, a munka, a pénz, a dolgozat, a vizsga stb… miatt. Mert így tanultuk, mert így szoktuk meg, mert ezt láttuk másoktól is. És valahol természetesnek is gondoljuk, hogy aggódni kötelező vagy éppen jogos.

Aggódunk és félünk, hogy az általunk gondolt dolgok nehogy bekövetkezzenek. Adjuk nekik a figyelmünket az energiánkat, a sok NEHOGY, VÉLETLEN SE, JAJ NE, és egyéb negatív gondolatainknak. És ha mégis bekövetkezik akkor akár pánik, tehetelenség érzés is eluralja az embert, mert ÜGYE ÉN MEGMONDTAM, vagy LÁTTAM, GONDOLTAM ELŐRE…stb. De már előtte egy folyamatos görcsben leledzik az ember és fél. És az esemény hatására mégjobban eluralkodhatnak rajta a rossz értések. Ahelyett, hogy a negatív energiák helyett a probléma ellenére a nyugodt, higgadt, kreatív probléma megoldó képességét használná (a józan paraszti eszét), és a legjobb megoldást keresné ha már megtörtént aminek nem kellett volna (legalábbis az elképzelése szerint).

Viszont ha nem következik be a negatív esemény, sőt!!!, pont az ellenkezője történik akkor meg jön a megkönnyebbülés, a megnyugvás. De akkor kérdezem, hogy miért is kellett előtte szenvedni? Megéri ez újra és újra? A legtöbb esetben ez azért történik meg, mert az embernek nincs bizalma, önbizalma és hite.
De ha hittel és bizalommal áll az események elé, akkor az is sokkal könnyebb, hogy elérje a célját és mindez ne félelemben, görcsben, tehetetlenségben teljen el az időben, a várakozásban.

Szabad választásunk van, hogy hogyan is döntünk az aggódásaink szempontjából. El tudjuk e engedni a félelmeinket amik fogva tartanak minket?
Viszont ha ez sikerül, akkor máris megkönnyebbül az ember. Megengedi magának és másoknak is a pozitív végkimenetelt, a legjobb dolgot amit ki lehet hozni az eseményekből, az emberből. Ha a jóra, a pozitívra fokuszálsz és annak adsz energiát, akkor azt erősíted.

Szivárványosan csodás napokat!

Tímea

​Lélek- és Energiagyógyász

Fáradt voltam, és még időben is sikerült is lefeküdnöm. Aztán valami történt úgy éjjel 2 óra körül.
Megébredtem, furcsa érzéseim támadtak.




​Tegnap kétfajta kezelést is végeztem. Az egyik egy Metamorf-Szivárvány volt, a másik pedig egy Reflaxációs talpmasszázs.
És egy valami ötlött fel bennem.
​
Ezek az emberek akik kezelésekre jöttek, némileg tisztában voltak a kezelésekkel kapcsolatos információkkal, vagyis ami a honlapomon olvashattak. De akár más weblapján is hasonlóan szerepelhetnek, mint alap tájékoztatás.

Viszont ezek az emberek akik tegnap (és az elmúlt években oly sokan) hozzám jöttek nem csak a kezelésre és az azzal átélhető élményre, vagy az utána való dolgok megtapasztalása miatt jöttek.
Vagyis konkrétan nem is tudhatták, hogy mi fog történni és hogyan is zajlik majd a velem való találkozás. Egyszerűen kiváncsiak voltak, hogy, mi a lélekgyógyászat, vagy mert már hallottak ezt azt rólam, ezért kérdés volt, hogy mit érzékelek, mit látok velük kapcsolatban. Lelki és egészségügyi szempontból is. És ez bizony hozzá tartozik a találkozások legtöbbségéhez.
​
Az éjjeli fentlétemet erre használtam ki, hogy ezt az úgynevezett hiányosságomat pótloljam. Mert rájöttem, hogy sokan nem lehetnek tisztába vele, hogy mire is számítsanak egy velem való találkozás alkalmával. Így ennek az ihletnek adtam fizikai értelemben is formát. Vagyis leírtam a Szivárványhoz, a Metamorfhoz is, és a Reflaxációhoz is, hogy hogy is zajlik, mi az amit a kezelésen felül nyújtok. Mi az amit kaphat az aki hozzám fordul.

És még valamit kénytelen voltam eldönteni. Amit a régi vendégeim akik masszázsra jelentkeztek azok szinte automatikusan megkaptak, és úgy is vélik, hogy az természetesen jár nekik. Hogy a masszázs közben (Amikor is sajnos nem tudnak úgy ellazulni, mert teli a fejük kérdésekkel), tulajdonképpen kihasználják azt, hogy elmesélik a történeteiket, és lelkileg is megkönnyebbülnek, valamint a kérdéseikre válaszokat kaphatnak általam. Viszont akkor én extra munkát végzek. Azon kívül, hogy masszírozok, egy másik munkát is végzek. Érzékelek, csatornázok, kérdésekre igyekszek választ adni. Ami sokkal több energiát is igényel.

Most ennek sajnos véget kell vetnem, és ketté választani a lelki-, segítségadást, gyógyítást és a fizikai masszázsokat. Bár jószívvel tettem eddig és senkitől nem kértem érte pluszt. És ezután is jószívvel teszem, csak annak a plusz energiának az árát bízom benne hogy ők is jószívvel megfizetik.
A masszázs lehetőség szerint sokkal kellemesebb és hatásosabb ha a vendég el tud csendesülni, és el tudja lazítani valóban a testét, az izmait, és tud is önmagára figyelni közben, és az sem baj ha belealszik. Részben ez a dolog is motivált ebben a döntésemben. Szeretném minden szempontból a legjobbat nyújtani. Ha masszírozok akkor abból a szempontból. Ha médiumi munkát végzek akkor abból a szempontból.

Mosolygósan szép napokat!

Tímea

​Lélek- és Energiagyógyász

Jönnek, megfoghatatlanok, fájnak, szépek, nyomnak, szorítanak, feszítenek, csodálkoznak, töprengenek, jönnek-mennek, néha maradnak egy ideig… néha elengedődnek, megkönnyebbülés, ellazulás, kitárulkozás… vágyódik, álmodik, eltemetődik…. Ezernyi dologogra képes, és megfoghataltan.

Honnan jönek, miért? Miért van rájuk szükség? Mire jók?
​
“Gondolkodom, tehát vagyok” -
A cogito ergo sum (ejtsd: kogito ergo szum) René Descartes francia filozófustól származó latin kifejezés, aminek jelentése „gondolkodom, tehát vagyok”. Descartes a „cogito ergo sum”-tételt tette meg filozófiája alapelvének – ennek segítségével kívánta biztos módszertani alapokra helyezni filozófiáját, és annak kiindulópontját. Descartes a módszeres kétely által jut el a „cogito ergo sum” tételéig: felteszi, hogy az érzékszervei becsapják, körülötte minden csak illúzió, nincs semmiféle bizonyosság. Ebben az esetben egy dologban még mindig biztos lehet: hogy ő, aki mindezt gondolta, létezik. (Forrás: wikipedia)
​
Én ezt most ki is egészítené René Descartes után. Gondolkodom, érzek, tehát vagyok.

Valóban becsapnak az érzékszervek? Minden csak illúzió? Nincs mibe kapaszkodni? Nincs biztonság?

De vajon mi az ami ragaszkodik, mi az ami a biztonságot keresi? - Ez az elme, az ego, a szellem.
​
És mi az ami érez, mi az ami miatt szükség van az érzékszervekre, az érzésekre? - Ez a lélek, a szív, a test.
És máris összeállt az egység, az ember. Aki nem csak mint gondolkodó agy létezik. Mert akkor elég lenne egy fej amiben benne van az agy és kész. JÉ, LÉTEZEM!!
DE! Itt a test, a szív, a lélek. Képzeld el anélkül magad. Csak egy agy? Furcsa lenne nem?

De miért kaptunk érzékeket, érzéseket?
Hogy igazán megtapasztaljuk a létet, a földi életet. Azt amit magunk teremtünk magunknak. Viszont van, hogy az illúzió az úr, az elme pedig gyenge és beteg. Bármilyen történetet képesek vagyunk létrehozni, bármilyen betegséget előidézni önmagunkban, önmagunk által.

Nos, kezdjünk csak érezni. Kívülről befelé.
Látunk, hallunk, szagolunk, ízlelünk, tapintunk. Ezeket az ingereket kívülről kapjuk, azokra reagálunk.

Aztán ha már reagáltunk akkor haladjunk befelé. Valamit érzünk, ahogy megérintjük, a kezünk alatt puha kellemes érzés, halljuk a lágy hangot is a tárgy végigtapintásával, jó az illata, édes, gyümölcsös… kellemes emlékeket, gondolatokat ébreszt, aztán előtörnek ezzel kapcsolatos érzések is. Mosoly lesz a szájon, ellazul vele a test, az elme már pörgeti is a filmet, vagy adja a képeket hozzá. Igen, ez jó volt! Ez máris egy inger, idegi kapcsolat. Ami most kintről indult el befelé.

Aztán most haladjunk belülről kifelé. Ülsz egy széken, vársz valakire. (Hopp máris mennyi külső inger ér!)
Eszedbe jut, hogy akire vársz azzal megbeszélni valód van. Dühös vagy rá, kissé ingerült is. Nem érted őt, hogy mit miért tett. De tisztázni akarod vele. Szeretnél megnyugodni, hogy minden redben van. Aggódsz is kicsit, hogy hogyan fog reagálni a beszélgetésre, és talán kicsit félsz is, hogy rosszúl sül el a dolog. Nem akarod őt elveszíteni. Az érzések kavarognak benned.

Most mindent kapcsoljunk ki. Nincsenek érzések, nincsenek gondolatok. Ekkor talán már csak egy robotról van szó, aki utasításokat követ. Érzelmek nélkül. Nincs is saját döntési lehetősége.

Neked viszont van. Eldöntheted, hogy mire gondolsz. Miről akarsz “álmodni”.
Akarsz érezni is? Igen. Bár sokszor ha fáj akkor inkább kikapcsolnád, leválasztanád az érzékeidet, az érzéseidet. Néha még sikerül is. De aztán megint ott vannak.

Mindenki a boldogságot keresi, a jó érzéseket, az lelki békét. Csak az éremnek két oldala van. A Jinhez tartozik egy Jang is. Egyik nincs a másik nélkül.
Bár egy megvilágosodott elme számára már csak a lelki béke, az egyensúly létezik. Rájöhet, hogy a negatív érzés, a negatív gondolat elveszi az energiát. Így aztán már nem ad neki figyelem energiát. Ugyanazt az energiát a jóra fordítja, az alkotásba, a teremtésbe rakja.

Néha elfáradunk, nem csak fizikailag, lelkileg is. Sok a megterhelő gondolat és érzés. Muszáj megpihenni. Erőt, energiát meríteni valahonnan.
Kell a friss, pozitív gondolat, érzés, kell, hogy legyen egy jó cél. Akkor jó ÉLNI, létezni, érezni, lenni, tudni.

Kell az energia az élethez. A gondolati, az érzelmi, testi, lelki.

Mosolygósan csodás napokat Mindenkinek!

Tímea

Lélek- és Energiagyógyász

A címet ma kölcsön vettem Yoda Mestertől. Pusztán azért mert most az Ő mondata szemlélteti a legjobban azt amiről írni szeretnék.
Yoda Mester a létező egyik legnagyobb titkot fedi fel ebben az egy mondatában azzal kapcsolatban, hogy mi mindent tehetünk a saját életünkben azért, hogy előrébb haladjunk benne. Megjártam ezt az utat magam is. És sok sok ember aki már megfordult nálam, tökéletesen szemléltette valamilyen módon, hogy micsoda hatalma van a tevésnek, vagyis a cselekvésnek, akkor ha valaki igazán változtatni akar az életén.
​
Néha eljön az idő amikor bizony cselekedni kell. A helyzet megkívánná. De ehelyett sokan egyfajta biztonságra törekedve inkább komprommisszumot kötve a szenvedéssel benne maradnak egy olyan helyzetben amiben igazából nem is érzik jól magukat. Eckhart Tolle volt az aki rávilágított számomra, hogy a szenvedés állapotától hogyan is lehet megválni. Erre Ő három módot nevez meg.

1. Lépj ki az adott helyzetből,
2. Változtass rajta,
3. Fogadd el.

Bármelyiket is tudja az ember választani ahhoz, hogy valami történjék, és az pozitív irányba tudja fordítani az életét, ahhoz viszont cselekednie kell. Legfőképp elöszőr is a gondolataiban. Ugyanis az az első ami megszületik az elmében. Az elme az ami cselekvésre tudja ösztönözni a testet, az embert magát.
Van, hogy megfelelően elő is kell készülni a cselekvés bármely szintjére. Át kell gondolni (GONDolni?). De a legfontosabb az, hogy az akinek tennie kell, azt amit tesz azt elsősorban önmagáért tegye. Hiszen ő az első a saját életében. Az egyén lelki békéje mindennél a legfontosabb.

Ha TE jól érzed magad, akkor azt a környezeted kellemes, pozitív energiával kap meg téged, és az energiát ami benned, és körülötted van. Ha gyermekeid vannak akkor azt ők is fantasztikus mód megérzik.

És szeretnék mégegy általam mélyen tisztelt mestert említeni és az ő mondatait idézni a megértés kedvéért.
Ő az indiai Sai Baba. Aki azt mondta, hogy “Minden visszahatás, visszhang és visszatükrőződés. Ahogy bent, úgy kint. Ahogy én bánok magammal úgy bánik velem a külvilág.”

Azért sajnos vannak olyan esetek is amikor úgymond az ember nem mer kockáztatni a biztonsága érdekében. A félelmei oly mértékben megbénítják, hogy bármit is választ az akkor sem fogja örömmel eltölteni a gondolataiban. Eleve fél cselekedni, bármerre is lépni. Viszont a helyzetet sem tudja elfogadni amiben éppen van. Ez úgy tűnhet, hogy sakk-matt önmagának. Igen az. Kiütéssel győzött a félelem. A kockázat csúnya kétélű fegyver az agy számára aki csakis a biztonságra törekszik, és védi a testet. Zakatol a fejben, hogy nincs megoldás… vagy nem tehetem meg magammal, a másikkal… mert ez és ez a rossz történik, amit talán senki nem bocsájt meg. Vajon mi ilyen helyzetben a jó tanács? Van, hogy nincs is jó tanács. Az aggodalom, a félelem, a tehetetlenség érzése úgy is bezár. Nincs energia bármit is tenni, bármin is változtatni. Viszont a lélek szenved, hiába tudja szellemi szinten, hogy mi lenne a legjobb megoldás számára. Kész… bénaságra ítéli önmagát. Tettek helyett.

Viszont ha le tudod küzdeni a félelmet, a saját GONDolataidat és a legrosszabbra is felkészülsz, de ha lehet akkor inkább pozitívan állj a dologhoz. Olyan pozitívan amennyire csak lehet. És fuss neki, és csináld, és változtass… magadon… a gondolataidon, a tetteiden. Képes rá mindenki. Még ha nehéznek is tűnik a feladat néha.
Csak azok nem képesek rá akik nem tudnak hinni. Vagy hisznek, de csak rosszat, negatívat, sőtét jövőt festve ez által. Erős falak ezek, de csak az képes lerombolni aki építette.

Ne a GONDolatok kössenek le, ne a gond, az elme vezéreljen. Ne az agyalás vigyen a mélybe. Az energia kifelé száll, elfáradsz, és legkevésbé sem marad erőd bármit is csinálni. Viszont ha pár kérdést felteszel azzal kapcsolatban, hogy mi az amit magadért tehetsz? Nem a gond-fókusz elvét követed hanem magadra fókuszálsz. Nézőpontot váltva, kérdésekkel lehet jó megoldásokat találni. Légy kíváncsi magadra, a világra a megoldásokra. Irányítsd MAGADRA a figyelmedet. A nap 24 órájában magaddal vagy a legtöbbet, az életedet leginkább magaddal éled le. Tedd magad fontossá magad számára. 

A depresszíó tátongó mély kútja beszippanthat ha hagyod. Ha kell persze éld meg a mélységeket, hogy aztán a magasságba emelhesd magad. Vedd át az irányítást a gondolataid felett. Légy cselekvő, kiváncsi a jóra a megoldásra. Vezesd most magad ebbe az irányba ha szükséges.

​Mosolygósan csodás napokat kívánok Mindenkinek!

Tímea

​Lélek- és Energiagyógyász

Az élet pereg... Tényleg képes folyton változni, megújúlni. Nézzük csak a természetet, az évszakok változását.
Bár sokszor az ember képes beleszürkülni a hétköznapokba. Elfelejteni, hogy egy milyen csodás bolygón él. Valóban él?
Azt teszi amit szeret? Feltölti önmagát bármivel is? Legfőkép szeretettel?

Nos a válasz mindenkiben benne van. Élsz színesben, vagy fekete-fehérben?
A TE választásod. A Te döntésed.
Bár erre lehet, hogy páran felhördülnek és azt mondják, hogy nem, ez nem igaz. Hiszen az élet ilyen, meg olyan, meg ezt és ezt kényszerített rá.
Ez könnyen lehet. Néha valóban meg kell élni dolgokat, karmikusan is akár.
Mert születhettél ilyen, vagy olyan családba, aki épp nem a legjobbakat tudta megadni neked. 
De a döntés hidd el, hogy akkor is a te fejedben születik meg. Tanulsz e a mintákból amiket eléd raknak? 50-50% az esélyed, hogy jól döntesz e? De mindig van esély.
A jobb felé haladni.

Ha úgy érzed segítség kell akkor lépj velem kapcsolatban, segíthetek.

Csodásan mosolygós szép napot Mindenkinek!!!

​Tímea