Akadályok. Akadályok!! Akadályok???

Aggodalmak, félelmek a kudarctól. A legnagyobb ellenségeink. Saját akadályozó hiedelmeink. A megálljt parancsoló fékeink. A titkos tudatalatti programok. Megannyi buktató egy feladat során.
Belső harcok tömkelege. Tegyem, ne tegyem... menjek, ne menjek...
Tanácstalanság. Belső békétlenség.  Félelmek...
kegyetlen, ádász belső harc. Öngyilkosság vagy győzelem?
Már megint itt tartunk? Már megint lenyom a feladat?

NEM!!! Ebből is fel kell, fel lehet állni. Erősnek kell lenni. Meg kell szabadulni a félelmektől. És el kell kezdeni hinni, hinni és csakis hinni.
Hinni, hogy mindig van előre. Hinni, hogy a győzelem a miénk. Hinni, hogy a félelem már csak egy ösztönző vadállat aki aztán megszelídül lassan. Kezes bárányként hajt inkább előre. Tudva a hit által megtuningolva azt, hogy már esélytelen a győzelemmel szemben. Már egy kis apró és legyőzött kis porszemmé alakul a nagy, fentről ezidáig hatalmas hegy amitől félni véltünk.

---

Átalakítva sokkal jobb. Hátráltat vagy hajt és segít? Legyőzött vagy győzedelmeskedett.
Te mit engedsz meg neki? Mit tehet meg veled?
​
Én a győzelmet választom. A feladat megoldását. Lehet, hogy nem megy harc és küzdelem nélkül. De nem baj. Erős vagyok és kitartó. Mert akarom a célt elérni. Fel akarok érni a hegyre, és onnan nézni végre szét. Onnan nézni le. A csúcsról! Ott a helyem.
És ez egy olyan csúcs ahol mindenki elfér aki így gondolja.
Mindenki!!!

Szivárványosan csodásakat kívánva,

​Tímea

Lélek-, és Energiagyógyász