Tökéletesség

A kedvenc kártyacsomagomból a TÖKÉLETESSÉG kártya üzen. Tökéletességet hívhatjuk akár MAXIMALIZMUSNAK is. Sok ember szenved tőle. Megfelelni akár másoknak, vagy önmagadnak… gátak vagy akadályozó tényezők a haladásban? Ha túlzásokba esünk akkor mindenképp.
​
Makulátlan Málna meséjét osztanám meg veletek ebben a nagy nyári melegben. Ami a GYÖKÉR CSAKRÁHOZ tartozik.

---

“Málna csak úgy sugárzik, arcfestékre sincs szüksége, hogy hangsúlyozza kifinomult vonásait, ő ennek ellenére festi magát. Mindig tökéletességre törekszik. Mindig szebbnél szebb szépítőszerekkel cicomázza fel magát.
    Málna egyedül van, sokan tartanak tőle. Csak egy aprócska gyümölcs, nem is lenne képes testileg bántani másokat. Sokan vonzódnak hozzá, de amint közelébe kerülnek, visszarettennek tőle. Vajon miért?
    Málna úgy érzi, mindig ki kell mondania a “fájdalmas igazságot”. Őszintesége mindig akkor üt be, amikor a legkevésbé számítanak rá. Ép a múlt héten mondta Narancs asszonynak: “ Ez a hajszín egyszerűen hihetetlen!”, és Sárgadinnyééknek, hogy “ Kövér a gyereketek”. Szíve mélyén mindig meg van győződve róla, hogy az igazság kimondásával segít másoknak.
    Sokszor mondták már neki, hogy milyen szigorúan bánik  az emberekkel. Ő azonban tiltakozik: “ De ha nem mondom el, hogy pontosan hogyan érzek, akkor hazudok. Én pedig nem szoktam hazudni.”
    Legjobb barátja, Bodza sokszor monda már neki, hogy az igaz ugyan, hogy nem hazudik, de magányos, mert senki nem akarja, hogy megbántsa őt az “Igazsággal”.
    Málna egy nap meglátogatta Bodzát. Sokáig csevegtek jelentéktelen témákról, míg végül Málna kibökte a fájdalmas kérdést:
    - Hogyan érhetném el, hogy a többi bogyó szóba álljon velem? - kérdezte lassan.
    - Sosem hittem volna, hogy téged ilyesmi érdekel - válaszolta Bodza.
    - Persze, hogy érdekel! - húzta ki magát Málna-
    - Folyton a csiricsáré ruháidat fitogtatod, és úgy páváskodsz, mintha te lennél a legérettebb gyümölcs a városban! - felelte Bodza. - És soha nincs egy jó szavad senkihez!
    - Én nem páváskodom! Én csak adok magamra, és azok a bogyók egyszerűen csak irigyek rám!
    - Menj innen! - Azzal szárat fordított neki. - Meg sem hallod, amit mondok.
    - De igenis, hallom! -  makacskodott Málna.
    - Nem, nem hallod. Neked csak az a fontos, hogy neked legyen igazad. És őszintén szólva nem vagy valami kedves.
    Málna a könnyeivel küszködött.
    - Mi köze a kedvességnek ahhoz, hogy az emberek nem szeretnek?
    - Nagyon is sok - sóhajtozott Bodza. - Feladom. Még mindig nem érted.
    Málna képtelen volt tovább visszafojtani a fájdalmát, és elsírta magát.
    - Magányos vagy - mondta Bodza.
    Málnának csak egy bólintásra futotta az erejéből.
    - Furcsa, hogy te, akinek ilyen fontos a szépség, ennyire nem látod meg a jót másokban.
    - Magasra kell tennem a mércét…
    - Ki miatt? - kérdezett vissza Bodza.
    Málna sminkje patakokban folyt le az arcán. Bodza nyakába borult, és köszönetet mondott neki. Bodza megdöbbent az érzéseknek ilyetén áradatán. Málna hazasétált, és észre sem vette szomszédai bámuló tekintetét. Életében először az igazi Málna nem bujkált többé.
    - Jól van, kedves? - lépett hozzá Szederné.
    - Igen Szeder asszony, köszönöm, hogy megkérdezte - mosolygott rá. És továbbment anélkül, hogy szóvá tette volna a szakadást Szederné ruháján. Ettől a naptól kezdve Málna az egyediséget kereste a gyümölcsökben, nem pedig a sebeiket.”

(Forrás: Tori Hartman: Csakrák bölcsessége)

---

Neked mi jut eszedbe erről a meséről, mit mond Neked?

A tökéletességre való törekvés? A maximalizmus? Mások hibáinak keresése? Másokban nem látni meg a szépséget? Védekezés, támadás ellen? Hencegés, lenyűgözés, legyőzés mindenkit?

Azért vegyük észre, hogy Málna saját maga húzott egy falat amivel távolságot tartott saját maga és a vágyai között. Tehát saját maga akadályozta a saját maga boldogságát.

És most egy kis utazásra is hívlak Önmagadba.
Hunyd be a szemed, kérd meg a tested, hogy lazítson. Lazítson a fejed tetejétől, szép sorban egészen a lábaid ujjáig. Menj végig gondolatban a testeden.
Ha elég laza már akkor:
Képzeld el, hogy beleharapsz egy szem érett málnába. Engedd el magad, és érezd át teljesen a puha gyümölcs fenséges ízét a szádban. Ahogy a savanykás-édes íz beborítja a nyelved, gondolj életed szereplőire! Bárki legyen is az, és bárhogyan érzel is iránta, keress mindegyikükben valamilyen jó tulajdonságot, majd engedd el az illetőt. Onnan ismered majd fel a meditáció végét, hogy már senki más nem jut eszedbe.

Könnyű vagy nehéz volt az utazás?
Remélem könnyű! Ha nem akkor vedd észre, hogy a hiba most benned van. De találd meg saját szépségedet, értékeidet is. Így sokkal könnyebben meglátod másokét is. MERT MINDENKIBEN VAN VALAMI JÓ! Akkor is ha első ránézésre nem látszik. Minden ember élete, története más. Másfajta nehézségekkel küzd, és ezen belül hidd el, hogy önmagával is. Egy jó szó, egy kedves mondat segíthet közelebb kerülni.
A lényeg, hogy légy Önmagad! És lásd másokban is az Ön Valójukat.

---

Szivárványosan csodásakat kívánva,

Tímea

Lélek- és Energiagyógyász