Eltelt a 2018-as év. Az újabb évet mindig újabb lehetőségnek tekintjük. Amolyan tiszta lapnak kicsit az életünkben.
Talán el is hangzik hangosan vagy gondolatban az előző év végén, hogy na majd akkor jövőre…!
De mit is? És sikerül vajon megvalósítani azt a gondolatot, vagy tervet? Lehet, hogy az elején még aktív és célratörő az ember. Sportban, fogyásban, dohányzás leszokás, stb. Aztán lehet, hogy elfogy a lendület, elfogy a motiváció is talán. Kinek, hogy…

De azért biztos sokan akadnak olyanok is akik igenis csinálják, és bebizonyítják, elsősorban maguknak, hogy képesek rá. Felülmúlják félelmeiket és aggodalmaikat. És pozitívan állnak a sikerhez.

És mi van azzal a kategóriával aki nem képes mégsem. Aki nem képes mégsem változtatni a hozzáállásán, a gondolkodásán, és valóban elfogy idő előtt az a lendület, az az energia ami elindította mégis kicsit a változás útján. Nos, ők idővel aztán beletörődnek, hogy na ez most sem jött össze. Hát ez van… Feladják. És újra és újra… futják ugyanazt a kört.

Ebbe a hibába én is beleestem már párszor. Azzal a különbséggel, hogy ha akadt is szünet, vagy megállás de egy kis idő múlva azért újra összeszedtem magam, és igyekeztem felelősséget vállalni magamért. Az elhatározásomért, a célomért.

Viszont tényleg előfordulhat, hogy elfogy minden létező energia és lendület. Akkor annyi? Vége? Feladás? És lelkileg meg mi? Kudarc sajnos. Keményen az. Értékvesztés önmagával szemben, amit lehet, hogy be sem vall magának az ember. Eltusolja, hogy á, csak lusta vagyok. Nem is érdekes annyira.
No de akkor minek is jutott eszébe? Persze, hogy egészségesebb akart lenni, fittebb akart lenni és még sorolhatnám… A vágy végül is megvolt. Csak aztán átalakult, kudarcba fulladt.

Kérdés, hogy hogyan is lehet ilyen helyzetben mégis segíteni az embernek magán. Hogy mégse adja fel, hogy mégis meg tudja csinálni.
Nos, elég nagy erő kell hozzá azért. Honnan is, ha már annyiszor elfogyott, miért is épp most sikerülhetne?
Ez néha már csak tényleg akkor következhet be az ilyen típusú embernél amikor minden pohár betelt. És elsősorban önmagával kapcsolatban az embernek. És előjön az az úgynevezett felelősségvállalás is végre. És sokszor még ilyen esetben is szükség van plusz valamire.

Számomra ez úgy nézhetne ki, hogy vagyok az én aki segíteni akar már magán. Mert egyedül már nem megy az énemnek. Ilyenkor jól jön az aki ellenőrzi, felügyeli, de mégis segíti azt a kis elveszett, félős énemet ebben a munkában. Magam vagyok aki képes erre. Senki más. Viszont jól jöhet egy külső segítség is néha. Aki pluszban megerősít és támogat ebben a fizikai és lelki munkában. Akinek jó beszámolni arról, hogy igen!!! ma is megcsináltam!!! És ő meg megdicsér, mint egy kisgyereket, és bíztat, hogy ügyes vagyok, csak így tovább. Magamon kívül néha jó ha van ilyen ember is a nehéz feladatoknál. Nagy energia löketet tud adni a terv megvalósításához. És nagyon hálás is tudok lenni érte.

Mindenesetre mindehhez én kellek akkor is elsősorban. A komoly változások csak így jöhetnek létre. Az akadályok persze mindig jöhetnek szembe. De ki más tudná legyőzni ha nem én magam. Érdekes ügye, hogy itt újra egyben vagyok. Nincs külön a kis félénk, szenvedő énem, és nincs külön a támogató, biztató magamat segítő.
Így áll össze aztán a belső csapat. A küzdő szellemmel együtt. Csak, hogy pontot tehessek a dolog végére. És akkor, a végén látom, hogy megérte. A félelmeken túl lépni és egyben önmagamon is. Egységbe került a cél, a megoldandó feladat és én magam is.

Szivárványosan szép napokat kívánva:

​Tímea

Az álom csodálatos volt eleve!
Igaz különösen kezdődött, hiszen egy repülőgép szárnyán utaztam. A látvány valamelyik óceán szikás partjai voltak és a mélykék víz, helyenként látva a korall szigeteket is akár, de a legcsodásabb érzés benne a delfinek játéka volt. Nem túl magasan szálltam, de mégis elég távol tőlük, hogy ne zavarjam őket. Viszont teljes szépségükben csodálhattam ahogy ugrándoztak ki a vízből és szelték a nagy kék vizet.
Aztán jött a meglepetés, ugyanis a repülő landolt, méghozzá elég érdekesen. Egybeolvadva egy épülettel, a szárny pedig eltűnt, viszont én magam meg egy ház gangján találtam magam. Nos ez elég furcsa volt. És akkor jött az ötlet amit néha nappal is elvégzek, hogy leellenőrizzem, hogy valóban 5 ujjam van e egy kezemen. Itt jött a döbbenet! Ugyanis sok ujjam volt, nem csak öt. Ezzel együtt egy HOPPÁ!!! is kiszaladt az álombéli számon. És akkor tudatosult bennem, hogy bizony egy álomban vagyok. ​

Viszont nem tudtam folytatni az álmot, mert a meglepetés nagy erővel hatott, és az örömöm is az volt egyben. És aztán elgondolkodtam, újra átélve magamban az egészet... nos ilyen felébredni egy álomban úgy, hogy a tudatom is észleli azt, vagyis tudatában vagyok azzal, hogy álmodom, és én kezdem el irányítani az álmot. De ez majd még a következő lépés lesz. Egyenlőre az is megelégedéssel töltött el, hogy felismertem végre és megérkezett az a bizonyos AHA élmény amire már egy ideje vágytam.

Szivárványosan szép napokat kívánva:

​Tímea

Nos, ígéretemhez híven beszámolok, hogy  mi is ez, mert lehet, hogy értetlenül álltok ezen név előtt.
És kérdezhetitek, hogy mi is lett a Szivárvány kezeléssel? Hiszen az is nagyon jó volt!

Annyi történt, hogy velem együtt pozitívan átalakult az egész. Viszont a fő lényegét azért megtartva.
A Szivárványból viszont megmaradt a lelke, vagyis a Szíve, és a csatornázott energiája is.

Ennek a kezelésnek is a fő lényege, hogy megtisztuljon az egész energiarendszer. A fő és mellékcsakrák, és az aura. Valamint a rezgésszint, a lelki állapot emelése. Az öngyógyító folyamatok  beindítása.
Csak mindez már máshogy történik mint eddig. Ez a név változás titka.

Elmagyaráznom nem egyszerű, hogy milyen változás is történt a régi és az új között. De aki megtapasztalta már, azok közül volt olyan aki egyértelműen kijelentette, hogy most volt az első neki amikor komolyan érezte is, hogy valami történik benne és körülötte.
(Azt azért zárójelben megjegyzem, hogy nem egyformán érzik az emberek az energiákat és nem is egyformán reagálnak a kezelésekre általában.)

A Szivárvány kezelést is megelőzte az általam készített energetikai, lelki állapotfelmérés. És ez a Szív-EnergyOn kezelésnél is megmaradt. Hiszen látnom kell, hogy milyen lelki állapotban van az egyén aki hozzám jön. És sokan már tudják, hogy mire belépnek az ajtón az már papírra van vetve, és az információ készen várja  a Vendéget. De természetesen fontos számomra, hogy ő is el tudja mondani a történetét, a fájdalmait, hiszen az oldási folyamathoz ez is hozzátartozik.
Ezek összessége adja aztán a terápiát.

Én érzékelem, hogy mi zajlik benne. A kezelés is ehhez igazodik a Szív-EnergyOn segítségével.

A fő cél, hogy segítsem a lelki megkönnyebbülést, beszélgetéssel, megértéssel, együttérzéssel, kezeléssel. Ilyenkor kívülről is látom az egyént, viszont a lelki világával is tisztában vagyok.
Lehet, hogy idegenként jön először, tanácstalanul, esetleg már betegen, lelkileg megtörve, de ha a kölcsönös szimpátia és a segítő módszerem találkozik, akkor a gyógyulás útjára lehet lépni.

A változásra szükség van mindenkiben. Hiszen a saját egyensúlya borult fel, azért nincs jól. Ehhez az egyensúlyhoz, a gyógyulási folyamathoz igyekszem hozzáadni minden tudásom és tiszta empátiámat, segítő energiáimat.

Szivárványosan szép napokat kívánva:

​Tímea

Egy pozitív visszajelzésről szeretnék írni.
Ami az átélőnek szinte csodával határos úgy érzem.
De mindenképp megér egy írást, mert számomra is lelket, szívet melengető érzés, hogy valakinek az életében ilyen segítséget is tudtam nyújtani, vagyis részese lehettem kicsit. 😉

Nézzük is a történetet!

A történet elég friss még... A kedves úr aki meglátogatott, járt már nálam máskor is kezelésekre. És most is valahogy úgy érezte, hogy jót tenne neki egy. Feltöltődne, egy jót beszélgethetnénk és talán valami "varázslat" is összejöhet ebből. Ő már a régi tapasztalatokból megszületett Szív-EnergyOn kezelést kapta. Egy kicsit Szivárvány kezelés, viszont lényegében már mégsem, mert teljesen átalakult az idő során, bennem és általam.

Az fiatal férfinek lényegében mindene megvan. Csak egyetlen egy dolog hiányzott az életéből, a boldog párkapcsolat. 
Túl sok csalódás érte már. Sokszor mondta, hogy belefáradt, nincs kedve randizni sem. Nem megfelelőek a hölgyek valamiért. Számtalan "leckét" kapott már, és nem keveset is tapasztalt az évek során, és sajnos egyre kevesebb bizalma volt. Tudta mit nem akar, és mi az ami fontos már számára egy kapcsolatban. És ez lényeges tényező is volt már.

Szivárványosan szép napokat kívánva,

​Tímea

Végre! :) Nos összeállt a dolog!
Így most közhírré tétetik!!!

Vidd hírét!, hogy mások is értesüljenek róla!
Hatalmas kedvezménnyel megérkeztek a
SZÍNES KEDVEZMÉNYES KEZELÉS CSOMAGOK
​A JÓL-LÉTHEZ!
Melyek felhasználhatóak a vásárlást követő 3 hónapon belül.

​2. Illatos illóolajokkal KÉK CSOMAG - Testnek és Léleknek!
​
Tartalma:
- Manna-hát masszázs
- Senses fejmasszás és energia kezelés
​- Reflaxációs talpmasszázs

Eredeti ára: 23.000 Ft
Kedvezményes csomag ára:
18.000 Ft
A megtakarítás:
​5.000 Ft

Ajándékozd bátran karácsonyra, szülinapra, névnapra, házassági évfordulóra, ballagásra, és még amire nekem nem is jut eszembe, de te szívesen adnád, vagy használnád saját magad kedvére  és jól-létére is.

Szivárványosan szép napokat kívánva:

​Tímea

Tényleg?
Hm?
És mi az?

Kérdezhetnéd joggal!!
Mert már múlt hét óta csak a meglepetésről mennek ki információk tőlem. Vajon mi az amivel én meglephetem még a Kedves Vendégeimet?

Nos, folyton ezen gondolkodom mostanában. 
Hiszen csak azon kapom magam, hogy mennyi mindent adtok ti is nekem, csak úgy észrevétlenül is... bár én azért nagyon is érzékelem ezeket a kedvességeiteket, visszajelzéseiteket, hogy jobban vagytok, vagy még nem teljesen, mert még dolgozni kell rajta magatokban, viszont elkel még a segítségem hozzá.
Vagy már teljesen meggyógyultatok lelkileg is és testileg is, és ez az igazán hatalmas nagy öröm és hála az én lelkemben. Úgy ahogy a tietekében is megvan ugyanez az érzés.

Így gondolkodván - és érdekes mód még ti is ötletet adtatok a dologgal kapcsolatban - , kitaláltam, hogy, hogy is kedveskedhetnék nektek. Aztán lehet, hogy még ezen felül is lesznek idővel ötleteim, és bízom is benne, hogy még majd lesz mivel meghálálnom, hogy vagytok és, hogy megtiszteltek a bizalmatokkal újra és újra.

Szóval! Hamarosan jövök és lerántom a leplet a meglepetésemről ami csakis értetek és nektek készült.

Szivárványosan szép napokat kívánva:

Tímea

www.kocsistimea.hu
+36 70/262-59-21

Helló, itt van NOVEMBER!

Igyekszem minden hónapban valami új akciót kitalálni. Ösztönözni benneteket, hogy jöjjetek, kipróbáljátok és igénybe vegyétek a szolgáltatásaimat. Gyógyuljatok, engedjétek el a terheiteket, könnyebbüljetek meg általuk.

A múlt hónapban a SENSES fejmasszázs és energia kezelés volt a nyeremény "tárgya". Hamarosan hírré is tétetik, hogy ki volt a szerencsés nyertes, akit privátban is értesítek.

Novemberre viszont valami újat találtam ki. Ugyanis leginkább az energetikai kezelések azok amik mostanság sokatok által igénybe vannak véve. Ami lehet, hogy egy Kristály-Szivárvány kezelés, Metamorf-Szivárvány, vagy az új Senses, Reflaxáció, vagy az Akasha kezelés éppen.
Bár azt kell mondjam, hogy a legnépszerűbb a Kristály-Szivárvány kezelés. És aztán lassan igyekszik felzárkózni a Senses is ami nem csak egy kellemes fejmasszázs, hanem igen is tartalmaz olyan elemeket amik az energiára, az energetikára hatnak.

Szóval a nagy bölcsek is azt mondják, hogy egy kezelés nem kezelés. Az orvoshoz is visszamegyünk kontrollra időközönként.... így ha hozzám eljössz novemberben 3 kezelésre akkor a negyediket INGYEN, AJÁNDÉKBA KAPOD tőlem!

Hogy miért gyere el hozzám?

- Ha egészséges vagy, azért. Hogy az is maradj! A megelőzés sokkal fontosabb mindennél.
- Ha beteg vagy akkor azért. Nem csak a fizikai testet kell gyógyítani a már meglévő betegségeknél. Hanem az energiatestet is és a lelket is!
- Ha lelkileg meggyötört az élet valamiért. És nem ért meg már senki.
- Ha párkapcsolati problémád van.
- Ha szakítottál, vagy épp elhagytak.
- Ha bármiben elakadtál az életedben.
- Ha beszélgetni szeretnél olyanról amiről mással nem tudsz.
- Ha érdekel az alternatív gyógyászat, és az orvostudomány már nem elég.
- Ha nem tudod merre menjél, mi lenne a megoldás az életedben.
- Ha félelmeid vannak...
- Ha nem tudod hogyan változtass, hogy jobb legyen az életed.
- És még sok más esetben amikor úgy érzed, hogy én vagyok a te embered! :)

Várlak szeretettel!

Szivárványosan szép napokat kívánva:

Tímea

Mindannyian rendelkezünk az önbecsülés adományával, de amikor másokat igyekszünk felelőssé tenni azért, mert alábecsülik ezt az adottságunkat, elveszítjük az érzelmi szabadságunkat.

Néha el kell felejteni, hogy az álmaid megvalósításához szükséged van másoknak a jóváhagyására.
Ne forgácsold szét az energiádat azzal, hogy másokat igyekszel meggyőzni arról, hogy mi a te utad, és mik a te álmaid. Sokan lesznek akik egyáltalán nem kíváncsiak rá, vagy nem is tudnak mit kezdeni vele, így természetes módon nem fognak vele foglalkozni, vagy előfordulhat, hogy lebeszélnek, hátráltatnak.

Viszont ha a te álmod, vágyad fontos a te számodra akkor az önbecsülésed a te fegyvered ahhoz, hogy megvédd magad. Viszont néha fontos lehet számunkra, hogy mások elismerését megkaphassuk. Amolyan motivációs morzsaként, vagy löketként. Ehhez a legjobb ha olyan embereket tudsz választani akik értenek téged, akik melletted állnak a történetedben és nem lenéznek, vagy nem látják az értéket abban amit csinálsz.

Van egy kínai mondás ami elég jól kifejezi ezt: “Még ha azt mondod is, lehetetlen, ne akadályozd azt, aki éppen csinálja.”

Annak idején amikor elkezdtem az energiagyógyászattal foglalkozni akkor még kevés volt körülöttem az az ember aki engem megértett ebben az ügyben. És még én magam számára is furcsa volt az egész mindaddig amíg el nem kezdtem egyre jobban érezni az energiákat. Aztán már egyre több és több bizonyosság tárult a szemem elé, hogy ez valóban létező dolog. A tapasztalatok azok amik aztán újabb és újabb erőt adtak az utamon amin a mai napig lépdelek.

Aztán azt is megtapasztaltam, hogy akik mellettem voltak az eltávolodtak tőlem, vagy nekem kellett eltávolítani őket, mert valami furcsa módon már nem rezonáltak az én vágyaimmal, azzal amit ezzel el akartam érni. És mindez arra ösztönzött, hogy megtegyem a lépést abban, hogy ő, vagy ők ne hátráltassanak tovább ebben. Nehéz döntések voltak ezek, de az önbecsülésem ezt kívánta meg.
És most is csak olyan emberek vannak mellettem és körülöttem akik támogatnak és segítenek, és építő véleményüket adják ha kérdésem van.

Ha az ember meri felvállalni azt aki valójában, és nem ijed meg a feladatától, akkor bár akármilyen nehéz is legyen az az út amelyre álmai megvalósítása miatt rálépett… mégis megjelenhetnek az igazi segítők az életében, hogy ne, és semmiképpen ne kelljen feladnia azt amit valaha is elképzelt és a magáénak érez. De az önbecsülése mindehhez akkor is belülről kell, hogy fakadjon. Az úton előre ugyanis csak ő képes menni!


Szivárványosan csodás napokat kívánva:

Tímea

Egy ideje dédelgetem ezt a témát. És lassan születik meg ez a legfrissebb blogbejegyzés. Átélek dolgokat vele kapcsolatban és szembe is jönnek esetek. Fájóak, és kevésbé azok.
Nem egyszerű téma.
A szolgálat szavunkhoz nem túl pozitív képek csatolhatóak. Ha csak a szolgálókra gondolunk akik a régebbi korszakokban kemény munkával voltak ellátva napi szinten.

A szolgálat egyik nehéz formáját Londonban egy idős-otthonban tapasztaltam meg ahol 3 évig dolgoztam. Voltak nehéz időszakaim akkor. Pláne mikor az első érzelmi trauma ért ott. Egy kedves nénit segítettem ágyba egyik este. Aztán a műszakom lejárt és én hazamentem a szállásra. Másnap reggel, mikor a szobájába léptem az üres volt. Meglepődtem, nem is értettem a helyzetet hirtelenjében. És kis idő múlva esett le, hogy a néni az éjjel meghalt, azért üres a szoba. Teljesen váratlanul ért a dolog. És érzelmileg is megviselt, hiszen előtte sokszor én gondoskodtam róla.
Aztán meg kellett tanulnom ezt a helyzetet is valahogy kezelni. Hiszen idős emberek lakták az otthont, és sosem lehetett tudni előre, hogy melyik lesz az utolsó nap amikor látni fogom őket.

Volt egy nagyon kedves néni akit nagyon kis aranyos és jó fej volt, Georgie-nak hívták. Nem volt alkalmazott aki nem szerette volna, nagyon jó természete volt a néninek. Viszont sokszor megijesztette az ápolókat, mert volt, hogy rossz állapotba került. Viszont a szeretet teljes gondoskodás újra és újra visszahozta őt hozzánk. És sokszor csak csodálkoztunk ezen, de boldogsággal öleltük és ölelt minket is nap, mint nap. Őt nagyon könnyű volt "szolgálni", a szeretért egyértelmű szeretettel tudott válaszolni.

​És sajnos volt olyan bent lakó is aki ugyan nem volt kedves nagyon, belefáradt már az élet nevű játékba. És bizony láttam egyes kolléganőkön, hogy hogyan beszélnek az ilyen lakókkal és hogy bánnak vele. Nem ugyanúgy, mint Georgie-val. Ott durvaságot és nem-szeretetet, nem elfogadást láttam a szemekben. Furcsa is volt számomra, hogy ápoló létére nem tud egyformán bánni és embernek nézni mindenkit. Ez a fajta szolgálat bizony csak adok volt, hiszen visszafelé már nem tudott semmi sem működni. És sokszor a durvaság, az erőszak, erőszakot szült egyes emberekben. Nem volt jó látni az ilyet. Viszont láttam, hogy miképp létezik az e fajta szolgálat ami csak éppen annyit ad amennyit muszáj.

Az emberek nem egyformák. Sem azok akiket szolgálni kell, és azok sem akik a szolgálatot teszik. Viszont csak akkor tiszta az adás ha szeretet és mélységes együttérzés kíséri. Ez is az önbecsüléshez vezető egyik út.
Lehetséges, hogy gyermekként viszont az ember valami miatt teherként éli meg a szolgálatot a szülei kapcsán. Így számára ez egy kényszeres nyűg lesz a későbbiekben is lehet. Vagy épp ennek kapcsán aztán mégis átalakul benne az érzés, hiszen rájöhet, hogy másoknak segíteni azért jó érzés.

Viszont vannak akik a szolgálatot szintén nem jól értelmezik és egy nagyon súlyos szerepben találhatják magukat. A mártíréba!! Az önfeláldozó szerepébe! És a megfelelési kényszer csapdájába! Nos az ilyen ember ebbe akár bele is betegethet idővel.

Mint az a páciensem aki már mélyreható izom és csontfájdalmakkal keresett fel amelyek a lábait gyötörték, és persze a lelkét szaggatta a fájdalom.
Meséli, hogy "ő mindenki szolgája volt, szerették is érte".  - nos itt látni egyből, hogy egy alárendelt mártír szerepben volt. Szeretetért mindent megtett, akkor is ha kapott, akkor is ha aztán végül is nem. És ő maga sosem hitte el, hogy igazán szerethető.
Tovább hallgatva őt ez a mondata is megüti a fülemet: "Anyám egy gonosz, rossz indulatú nő volt." -  nos az energia amit érzékeltem azt mutatta, hogy félt az anyjától. Viszont mindig meg akart felelni neki. Félve a bántásoktól, és mégis valami anyai szeretetért, morzsáért kuncsorogva.

Ezek a lépések amik rossz irányba vitték őt. A lépések amik most fájdalmakat jelentenek neki. Egy rossz irány... és most már mindez szenvedés számára.
​
Viszont még mindig nem késő másképp gondolkodnia és élnie. Megtenni Önmaga felé a lépést végre. És elhinni, hogy ő a legfontosabb ember, és nem kell senki számára sem megfelelnie. El kellene tudnia fogadni végre önmagát olyannak amilyen. És a szeretetet maga felé irányítania. És a saját igényeinek is eleget tennie, nem csak másokénak. És a legfontosabb, hogy elhiggye, hogy ő is olyan ember aki igazán szerethető!!!!

Szivárványosan csodás napokat kívánva,

Tímea

Volt időszak amikor még küzdöttem magammal. Elfogadni azt ami amúgy is nyilvánvaló.
Sokszor voltam elbizonytalanodva. Önmagammal kapcsolatban, a munkámmal kapcsolatban, a képességeimmel kapcsolatban… és csak úgy. Sok munkába került, hogy aztán megbízzak és higgyek magamba, és elfogadjam azt amin már változtatni nem tudok, és változtassak amin szükséges.

A nézőpontok vagy változnak egy emberben vagy nem… viszont ha igen, akkor egyvalamit is másképp lát idővel. Az pedig önmaga.

Néha nagyon is bántja önmagát az ember. Mivel nem hisz magának. Viszont ezzel ellentétben hisz esetleg másnak, másnak aki torz tükröt mutat neki. Az önbántásba könnyű belekeveredni. Testileg, lelkileg… bárhogy.

Van úgy, hogy csupán a ragaszkodás az ami nem hagy lépni tovább önmagad felé. Ragaszkodsz esetleg egy rossz kapcsolathoz, mert azt gondolod, hogy te majd megoldod, vagy azt gondolod, hogy biztonságban vagy a másik által. Vagy ragaszkodsz egy gondolathoz, egy elvhez, egy érzéshez. De ilyenkor elmenekülsz igazából magad elől, nem is igazán a saját életedet éled. És nem is igazán vagy önmagad.

Lehet, hogy épp egy segítő az aki felnyitja a szemed. És megmutatja az utat. Viszont az útra neked kell rálépni és végigmenni. A pillanat nagyon gyors amikor az emberi elme felismeri, hogy hol rontott el valamit. De ha már hibát vétett, akkor csak ő képes másik útvonalat keresni a cél felé. És a cél mindig te magad vagy. Te magadnak kell önmagad felé fordulni elsősorban. Mert bár biztathat és dicsérhet bárki az úton. Viszont egyetlen egy ember képes minden másodpercben támogatni téged, és az csak te magad vagy.

Néha azt érezheted, hogy valami hiányzik az életedből. Mint a kerek tortából egy szelet.
Viszont ha nem a hiányzó részt nézzük hanem a torta megmaradt részét akkor már megint más a látvány. Ugyan mi hiányozhat? Te egy csupaszív ember vagy! Lásd magad akárhogyan is de egésznek.
Lehet, hogy egy egy szeletet odaadunk másnak ebből a szeretetből ami mi vagyunk. De attól mi még nem változunk. És ne akarjunk azért a szeletért egy egész tortát követelni.
Szeretetet adni nem csak másnak lehet, hanem önmagunknak is. És ez csak úgy megy, hogy elfogadod magad.

És akkor valóban rád talál annak az embernek a szeretete aki egész életedben veled van.

Szivárványosan csodás napokat kívánva,

Tímea

Lélek-, és Energiagyógyász