Van egy kedves kártyacsomagom. Szivárványos, mivel a csakrákkal dolgozik. Néha előveszem és húzok egy-egy kártyát. Mivel nem csak szép és vidám dolgok vannak benne, így sokáig ellenérzés is volt bennem. Mert nem csak a jó dolgokat mondja meg, hanem igenis rávilágít a rosszakra is. Persze csak olyan szempontból, hogy az ember meglássa belőle azt amivel dolga van, amin változtatni kell az életében.

Sokáig nem érdekeltek és nem is hittem a kártyákba. Csak játék, gondoltam. Honnan is tudnák, hogy mi zajlik bennem vagy bárki másban? Csak megkeverem és kihúzok egyet, egyet… És aztán néha nagyon is jön a meglepetés!
Hogy a búbánatban voltam képes pont olyan kártyát húzni amiben ott a kérdésemre a válasz? Na ezt magyarázza meg valaki!

Aztán persze eljött az idő, hogy belekóstoltam kicsit komolyan a tarotba is. Konkrétan a szellemi szimbolikus piramis tarotba, aminek eszméletlen komoly rendszere van. Nos ott azért már kaptam választ a kérdéseimre ezzel kapcsolatban. A felsőbb, Isteni erők, energiák által jönnek létre a válaszok, úgymond azok leKÉPezése az amit a kártyán LÁTszódik. Ami ugyan megfoghatatlan és szinte hihetetlen, de egyre többször és többször tettek tanúbizonyságot az elmúlt időszakban. Így, úgymond a tapasztalatok felül írták a szkepticizmusomat és a hitetlenségemet.

Szóval így győztek a kártyák meg engem. Csak egy dolog fontos azért még. Hogy nem mindegy, hogy ki olvassa ki az üzenetek tartalmát. :) Illetve, hogy az illető érti e a dolgát, és nem a saját elméje és egója által közvetíti az információt elsősorban. Mert úgy bárki bármit mondhat. Szóval legyen hozzáértő, és beavatott az illető.

Vannak akik már megtapasztalták jótékony hatásait a mozgásnak, de akik még nem igazán, nos valószínű inkább nekik szól ez a bejegyzés. Bár a rendszeres sportolóknak is lehet majd benne hasznos információ.

Kicsi gyermek korom óta szinte folyamatosan végigkísér a mozgás valamilyen formája. Elsők között talán az atlétika, a kézilabda játszott szerepet nálam. Aztán a Taekwon-do volt sokáig a főszereplő. És pár sérülés után sajnos egy kisebb szünet következett. De a kedvem mégsem ment el a mozgástól. Igyekeztem sok mindent kipróbálni. A tánc, rúdtánc, walkenergie, aerobic, jóga, pilates, túrázás, mind mind meghatározó volt. Ami meg mindig lábnál van, vagy kéznél az a séta, mert az is mozgás, akár 2, 5 8, vagy 10 km az.

Sok áldásos hatása van a sporotlásnak. Egyrészt amit szinte mindenki tud, hogy nagyon jól le tudja vezetni a feszültségeket, a stresszt. Jót tesz az agynak, a vér és nyirok keringésnek. A bőrnek, a tüdőnek, szívnek, immunrendszernek, és még sorolhatnám.

Egyfajta dinamikus meditációnak is lehet használni. Amikor kikapcsolódik tőle az ember.

Ha kicsit is rá tudsz hangolódni a saját testedre, a saját igényeidre, a ritmusodra, akkor az bizony jelez. Ez egyfajta, önfigyelem, önfegyelem. Fontos, hogy tudjuk magunkra is irányítani és összpontosítani energiáinkat. Mert ahogy bent, úgy kint. Ha te jól érzed magad akkor bizony az is sugárzik kifelé.
És milyen megnyugtató tud lenni, ha épp magadért is tettél valamit a mai nap.

És nem csak az a módszer létezik, hogy na, majd akkor most nekiállok és csinálom. Mert sokak számára ez túl nagy lépés és megijednek tőle. Van akiknél működik, de sokak félnek eleve, félnek, hogy elég kitartóak lesznek -e, félnek, hogy meg tudják -e csinálni, vagyis a kudarctól való félelem is közrejátszhat.
​
Sokszor lehet az, hogy elkezdi az illető… de aztán egy idő után abbahagyja, nem úgy jön az eredmény ahogy elvárja, ellustul. De ilyenkor eleve nincs is tisztában vele, hogy csupán az akaratereje és a kitartása van próbára téve önmaga által.
Létezik viszont a fokozatosság elve, amit akár a japán Kaizen módszer segítségével is igénybe lehet venni. Ilyenkor kikapcsolja az ember a félelmeit, csupán a kitartást kell kicsit bekapcsolni, és örülni az elért legkisebb eredménynek is. Ebből tovább fejlődni már egyre könnyebb és könnyebb.

Ahogy én megfigyeltem a testem, nos az egy idő után jelzi elég rendesen, hogy mozognom kellene. Olyankor sokkal nehezebbnek érzem magam. Nehezebben is mennek a dolgok. Úgy besűrűsödik kissé minden. Ekkor azt érzem, hogy ki kell törnöm ebből a sűrűségből, és le kell ráznom magamról a feszültségeket ami ezt okozza.
Nos ilyenkor bizony nincs mese és amikor nekiállok, hát az egy fél megkönnyebbülés, és a végére már teljes.
És ez az az érzés amiért újra és újra képes vagyok nekiállni és csinálni. És ahogy a test utána képes valóban jól érezni magát. Aztán egyre jobb és jobb állóképesség ahogy kialakul, érzi is az ember, hogy egyre többet és jobban bírja, bármit is csinál. Ez valahol a fittséghez a fiatalság érzéséhez igenis hozzájárul.

Így csak biztatni tudok mindenkit, hogy ne hanyagolja el a teste jelzéseit. Tegyen magáért, még ha keveset is, de azt rendszeresen. Mert az is több, mint a semmi.

Amikor sérült test részeket gyógyítok, tapaszolok akkor bizony érzem rajtuk a felgyülemlett feszültségeket, stresszt, lelki problémákat. Bizony ez is egy jelzés a test részéről. Hahó!!! Figyelj magadra, figyelj!!!

Átalakítva sokkal jobb. Hátráltat vagy hajt és segít? Legyőzött vagy győzedelmeskedett.
Te mit engedsz meg neki? Mit tehet meg veled?
​
Én a győzelmet választom. A feladat megoldását. Lehet, hogy nem megy harc és küzdelem nélkül. De nem baj. Erős vagyok és kitartó. Mert akarom a célt elérni. Fel akarok érni a hegyre, és onnan nézni végre szét. Onnan nézni le. A csúcsról! Ott a helyem.
És ez egy olyan csúcs ahol mindenki elfér aki így gondolja.
Mindenki!!!

Jártam pár országban. Éltem pár évet külföldön. De igazán nagy utazásokat nem volt módomban tenni. Talán majd, most már egyre többet, mert megadatik… mert a Lelkem vágyik utazni, megismerni új helyeket, tájakat. Ha nem is nagyon messze, de csodás "kis" országunkat mindenképp.

A lélekgyógyászat sok sok ember élet-, és lélek útjába engedett belelátni. Sorsok, megoldandó feladatok felszínére és mélységébe tekinthettem bele. Mindegyik más és más. Különböző nehézségű terhek, gondok. De egyben mégis mindegyik hasonlít. Egy dologért megy és küzd az ember. A saját jól létéért, boldogságáért. Mert ha belül elszakad valami fonál akkor kell a segítség, akármilyen formában is. Ariadné fonalát újra fel kell venni és menni a lélek megmentésére. A boldogulásért,  tisztulásért, szabadságért, örömért, lelki békéért.

Szivárványosan csodás napokat kívánva,

Tímea

​Lélek-, és Energiagyógyász

Önbizalom vagy van, vagy egyáltalán nincs. De van egy harmadik formája is. Hol van, hol nincs, vagyis néha elveszik és néha előkerül.


De mi ez? Egy belső FURA-hangocska, egy félelmetes ördögöcske, vagy belső démon is lehetne akár. Ami azt mondja néha, hogy bizony te nem vagy elég szép, elég okos, elég jó, elég bátor… úgyhogy csak félj, aggódj, rémülj! Lehet, hogy elég durván azt is közli, hogy nem vagy semmire sem jó, haszontalan és semmirekellő is vagy. És ennek az ádáz kis ellenségnek lehet, hogy már valaki egyszer megmondta ezeket a cseppet sem kedves szavakat, vagy megjegyzéseket. És te mit is csináltál aztán? Elhitted. Hiszen az a másik biztos okosabb, és szerinted, szebb is, bátrabb is és sokkal jobb is nálad. Elhitted és a kis belső ördögöcskének ez nagyon is jól jött. Mert ő meg benned boldogan szította még ezt a tüzet tovább. Félelmet keltve benned, elég erőteljesen.


Sokszor már azelőtt  elvet mindenfajta okos gondolatot egy a kis benned zúgó kórushang mielőtt te magad meggyőződnél annak igazáról. És egyből félelemmel kezded el táplálni önmagad, és az okos gondolatodat. Bátorságod alábbhagy, vagy teljesen inadba is szállhat. És bizony a kórus hangja lehet a családé, az ismerősöké, munkatársaké, akiktől úgymond már “előre hallod” a negatív és téged becsmérlő szavakat, mondatokat. Annak ellenére, hogy esetleg valóban működne, hasznos lenne az amire te gondolsz. Vagy éppen rólad van szó, a külsődről és a belső tulajdonságaidról amiket nem úgy látnak, éreznek ahogy te legbelül. De nem hagynak. Csak húznak lefelé ameddig csak lehetséges. És újra és újra elhitetik veled, hogy nem vagy elég jó.

A félelemtől ami benned van szeretnél megszabadulni, elmenekülni.
Viszont ez az egyetlen fegyvered is, hogy te nyerj aztán. Mert a félelem segít felismerned az igazi problémákat! Pontosabban neked kell majd különbséget tenned a képzelt és a valós félelmeid között. És aztán ennek a felismerésnek a segítségével te magad tehetsz az ellen, hogy bárki is megállítson az utadon. A kis ördögöcske aztán ilyenkor egyszer csak eltűnik a semmibe, szertefoszlik. Mert te legyőzted őt, legyőzted a belső, legádázabb ellenséged, a félelmedet.


Ez egy igazi bátorságpróba. A kis ördög igazából azt üzeni, hogy állj ki magadért! Az a belső éned akit meg akarsz védeni a kudarctól, a bántástól és akiért képes vagy kiállni is akár, nos éppen ennek a belső énednek van a legtöbb szeretetre szüksége, a TE SZERETETEDRE! Ami arra kér, hogy hallgass a saját belső hangodra, hiszen ő a legbölcsebb, az igazán bölcs ÉNed.


Egyszer valamikor éppen te hívtad életre a démonokat magadban. De nézz szembe velük, hogy igazi áttörést érhess el az életedben. Légy bátor! Kitartónak kell lenned! Az áldozat innentől már nem te vagy!
Hiszen nem véletlen jelent meg benned az a Fura-hangocska.


Meditálj el rajta. Csukd be a szemed, lazítsd el a tested, képzelj magad köré bölcs, szellemi vezetőket, védelmezőket és mond el nekik a félelmeidet. Kérd, hogy alkossanak védelmet közted és az ördög között. Fogadd el a tőlük kapott segítséget, hogy felülkerekedhess a félelmeiden. És lásd ahogy az a FURA-hangú ördög teljesen összezsugorodik és elveszti hangját, erejét.

Szivárványosan csodás napot kívánva,

Tímea

​Lélek-, és Energiagyógyász

Üdvözlök minden kedves Olvasót!
​
Igen, bekopogott a SZEPTEMBER, itt a Dunántúlon jó nagy adag esővel és lehűléssel. Elkezdődik az iskola is, ami sok kis-nagy diák életének csodája vagy éppen megkeserítője lehet. De mitől is függhet, hogy egyik embernek valami tetszik, vagy könnyű, a másiknak pedig nem? - Ebből is látszik, hogy mennyire nem vagyunk egyformák, mennyire mások vagyok, mennyire egyediek és megismételhetetlenek.

Indiai asztrólógia alapján a szüleinknek fizikailag 100 %-ban, érzelmileg 50 %-ban, gondolatilag 25 %-ban egyfajta produktumai vagyunk.
Tehát nagyon is hasonlítunk rájuk, mind érzelmileg, mind gondolati világban is, a fizikai részt nem is említem itt igazán, mert nem azon van a hangsúly.

A lényeg, hogy mivé válik a gyermek a fejlődése során. Mit lát jónak a szülei által és mit lát rossznak? Mit fogad el gondolkodás nélkül? Hogyan hatnak rá az érzelmek? És hogyan kezdi el azonosítani magát, mit hisz, mit gondol önmagáról?

A gyermeknek aztán ott lesz a választási lehetőség. 50-50%-ban. Vagy elfogad minden szülői viselkedést és mintát és azt viszi tovább majd a saját életébe és saját családjába.
Vagy! Úgy dönt, hogy a neki nem tetsző dolgokat nem fogadja el és ő nem fogja úgy élni az életét ahogy a szülei és úgy is cselekszik.

Tehát ott a választás lehetősége. Már csak az a kérdés, hogy erre mennyire “felébredett” a gyermek, hogy dönteni tudjon a helyesebb irányba? Vagy pedig még a rossz minták alapján ő is fut egy kört és viszi a családi mintát tovább. És jobb esetben az ő valamelyik gyermeke már talán “észhez” tér, és változtat.

Létezik sok igaz történet ennek alapján pl. az alkoholista szülők mintájára. Ahol a két gyermek közül az egyik szintén alkoholista lesz és a másik pedig nem. Vajon mitől függ ez a döntés? Lélek és karma szinten máris bogozhatnánk a szálakat. Érdekes ügye? De máris szembe tűnő, hogy valóban így működünk.

Mi az amitől a gomb úgymond benyomódik? És a döntés megtörténik és ezzel együtt az átalakulás is?
Leginkább az érzelmek tudnak hatni és az érzelmek a lelki szintet piszkálják mindig. A karma pedig ott figyel és nézi, hogy, hogy alakul az egyén élete. Mert a karma sem vastörvény. Az is felül és átírható, bár legtöbbször kemény munka és kitartás által.

Tehát ezzel azt akarom mondani, hogy a sors ugyan meg lehet írva valahol. És alá is lehet rendelni magunkat teljes mértékkel. Úszni az árral, elengedni magát az embernek… belelustulni a hétköznapokba és “lesz@rni” az egészet.
DE! Az emberben ott a zabolátlan erő és energia is. Ami képes megváltoztatni a saját nyomorú sorsát és életét akár a semmiből is újra, és újra felállva. Még akkor is ha az már teljesen le van írva, és esélyt sem lát rá se maga, se más.

És sokan bebizonyították már, hogy ez lehetséges. Csupán egy döntés kell, hogy legyen. És a cél iránti kitartás és alázat. És hatalmas hit és bizalom, elsősorban önmagában az emberben. És belül, mélyen tudni, hogy képes rá!

Szivárványosan csodás napokat!

Tímea

Lélek- és Energiagyógyász

Jövő hét hétfőtől, a nyári szünet után ismét jönnek a friss ropogós blogbejegyzések!

Szeptember közepe vagy vége felé már indul majd a Hold Lányai női kör is. Ahova szeretettel várjuk majd a jelentkezőket. Pontos időpontról mindenkit időben tájékoztatok.

Hamarosan beköszönt szeptember, kezdődik az iskola, óvoda. Mindenkinél beindul az ezekkel kapcsolatos változások. És az egyéb változások is. Az ősz azért még szép, remélem kapunk a vénasszonyok nyarából is vagy az indián nyárból aki így ismeri más néven, a kellemesen meleg, de nem forró enyhén őszies napokat.

A blog is folytatódik, mert látom a statisztikákból, hogy sokan olvassátok. És ezért nagyon hálás vagyok. Bízom benne, hogy hasznos dolgokat olvastok időről időre a bejegyzések által. És ha csak pár mondat segít belőle, megérteni a jelenlegi vagy múltbéli helyzetedet, új nézőpontot találsz a problémák tengerében, akkor már megéri írni. De ha éppen másvalaki jut eszedbe, hogy neki segítene és megosztod vele... nos az is csodás.

És természetesen a kezelések is folytatódnak. Energetika, szivárvány-, lélekgyógyászat, az új Senses fejkezelés, Reflaxációs talpmasszázs, metamorf-szivárvány, illóolajos kezelések, kinezio tapaszolás, indiai asztrológia... vagyis a lelki, fizikai problémák megoldásában ha úgy érzed, hogy szükséged van segítségre akkor szeretettel várlak. És köszönöm ha másoknak is ajánlod a segítő szolgáltatásaimat, így azzal másoknak is segítesz. (Megosztani, elmondani, megsúgni... :) )

És lesznek majd idővel újdonságok majd. Így érdemes figyeli, figyelemmel követni az írásaimat.

Szivárványosan csodás napkat kívánva,

Tímea

Lélek-, és Energiagyógyász

​

Tegnap este a Perseidák meteorraj hullását néztem az égbolton. Nagyon látványos volt. Jópár meteor hosszú fénycsíkot húzott maga után és csodásan felfénylett ahogy a Föld légterébe érkezett. A látvány, önmagáért beszélt.

Viszont úgy ültem ki az égbolt alá, hogy nem sokkal előtte kaptam a hírt egy kedves régi Barátomról aki, eltávozott a földi síkról. Kissé megdöbbentett a dolog, annyira hírtelen történt, nem is tudtam róla, hogy beteg volt. Nem beszéltünk minden nap, de amikor eljött az ideje akkor megtaláltuk egymást és jókat beszélgettünk az élet dolgairól, az emberekről. Bölcs ember volt nagyon, egy nagy adag pozitív életszemlélettel. Tisztán látta az embereket.

A szemlélődés során eszembe jutott a napja amikor a medálom lerepült a földre. A nap stimmelt. Az időpontot pontosan nem tudom, hogy mikor ment el, de megtalált az energiája, hogy tudtomra hozza valahogy. Csak még én nem tudhattam minek a jelentésével állok pontosan szembe. De a kép kitisztult.

Minden ember egyedi és megismételhetetlen csoda a földi létben. Sorsokkal, életekkel, feladatokkal... Ő számomra egy fénylő Csillag is volt. Aki a bölcseleteivel fénylő utat tudott mutatni más emberek számára is. 

Csodás Égi utat kívánok Neked Kedves Barátom!

Szivárványosan csodásakat!

​Tímea

Részemről nem para, de a jeleneség amit ma érzékeltem mindenesetre meglepő volt, és érdekes is.

Épp a helyi kórház épületén mentem keresztül. Egy rutinvizsgálati eredmény miatt kértem időpontot. Épp távozóban voltam, közel a sürgősségi osztályhoz.
A nyakamban az általam készített orgonit medál lógott, amelyben rózsakvarc van. A lényeg, hogy így egyben nagyon erőteljes szív-szeretet energiát állít elő, és óv a negatív energiáktól amit pozitív életenergiává alakít át.

A jelenség ami történt és elsőre még engem is meglepett, pláne mikor megvizsgáltam a medálon a karikát ami a zsinóron való függeszkedést biztosítja. Az történt ugyanis, hogy a medál szó szerint lelőtte "magát" a földre. Úgy értem, hogy akkora energiával csapódott a burkolatra, hogy a koppanásra lettem figyelmes, és látom, hogy az az én medálom.

A medál karikája nem volt kinyílva és a zsinór sem a legvékonyabb darab. Szóval normál esetben értetlenül álltam volna a dologhoz. Viszont érdekelt, hogy mi vagy ki váltotta ki ezt a dolgot. A vizsgálódás eredménye az lett, hogy azt érzékeltem, hogy olyan lélek energiája távolította el a medált aki dühös volt és szomorú, valamint szeretetre vágyott amit nem kapott meg.

Meglepő igaz? És egyben valahol mégsem. Számtalan érdekes történetet hallottam már ismerősöktől, ismeretlenektől, és én magam is átéltem és érzékeltem párat.

A földi, fizikai magyarázata ezeknek a jelenségeknek elég nehéz. Nem is kísérelem meg. Ha van hasonló történeted és szívesen megosztanád velem vagy másokkal is akkor tedd bátran.

A kedvenc kártyacsomagomból a TÖKÉLETESSÉG kártya üzen. Tökéletességet hívhatjuk akár MAXIMALIZMUSNAK is. Sok ember szenved tőle. Megfelelni akár másoknak, vagy önmagadnak… gátak vagy akadályozó tényezők a haladásban? Ha túlzásokba esünk akkor mindenképp.
​
Makulátlan Málna meséjét osztanám meg veletek ebben a nagy nyári melegben. Ami a GYÖKÉR CSAKRÁHOZ tartozik.

“Málna csak úgy sugárzik, arcfestékre sincs szüksége, hogy hangsúlyozza kifinomult vonásait, ő ennek ellenére festi magát. Mindig tökéletességre törekszik. Mindig szebbnél szebb szépítőszerekkel cicomázza fel magát.
    Málna egyedül van, sokan tartanak tőle. Csak egy aprócska gyümölcs, nem is lenne képes testileg bántani másokat. Sokan vonzódnak hozzá, de amint közelébe kerülnek, visszarettennek tőle. Vajon miért?
    Málna úgy érzi, mindig ki kell mondania a “fájdalmas igazságot”. Őszintesége mindig akkor üt be, amikor a legkevésbé számítanak rá. Ép a múlt héten mondta Narancs asszonynak: “ Ez a hajszín egyszerűen hihetetlen!”, és Sárgadinnyééknek, hogy “ Kövér a gyereketek”. Szíve mélyén mindig meg van győződve róla, hogy az igazság kimondásával segít másoknak.
    Sokszor mondták már neki, hogy milyen szigorúan bánik  az emberekkel. Ő azonban tiltakozik: “ De ha nem mondom el, hogy pontosan hogyan érzek, akkor hazudok. Én pedig nem szoktam hazudni.”
    Legjobb barátja, Bodza sokszor monda már neki, hogy az igaz ugyan, hogy nem hazudik, de magányos, mert senki nem akarja, hogy megbántsa őt az “Igazsággal”.
    Málna egy nap meglátogatta Bodzát. Sokáig csevegtek jelentéktelen témákról, míg végül Málna kibökte a fájdalmas kérdést:
    - Hogyan érhetném el, hogy a többi bogyó szóba álljon velem? - kérdezte lassan.
    - Sosem hittem volna, hogy téged ilyesmi érdekel - válaszolta Bodza.
    - Persze, hogy érdekel! - húzta ki magát Málna-
    - Folyton a csiricsáré ruháidat fitogtatod, és úgy páváskodsz, mintha te lennél a legérettebb gyümölcs a városban! - felelte Bodza. - És soha nincs egy jó szavad senkihez!
    - Én nem páváskodom! Én csak adok magamra, és azok a bogyók egyszerűen csak irigyek rám!
    - Menj innen! - Azzal szárat fordított neki. - Meg sem hallod, amit mondok.
    - De igenis, hallom! -  makacskodott Málna.
    - Nem, nem hallod. Neked csak az a fontos, hogy neked legyen igazad. És őszintén szólva nem vagy valami kedves.
    Málna a könnyeivel küszködött.
    - Mi köze a kedvességnek ahhoz, hogy az emberek nem szeretnek?
    - Nagyon is sok - sóhajtozott Bodza. - Feladom. Még mindig nem érted.
    Málna képtelen volt tovább visszafojtani a fájdalmát, és elsírta magát.
    - Magányos vagy - mondta Bodza.
    Málnának csak egy bólintásra futotta az erejéből.
    - Furcsa, hogy te, akinek ilyen fontos a szépség, ennyire nem látod meg a jót másokban.
    - Magasra kell tennem a mércét…
    - Ki miatt? - kérdezett vissza Bodza.
    Málna sminkje patakokban folyt le az arcán. Bodza nyakába borult, és köszönetet mondott neki. Bodza megdöbbent az érzéseknek ilyetén áradatán. Málna hazasétált, és észre sem vette szomszédai bámuló tekintetét. Életében először az igazi Málna nem bujkált többé.
    - Jól van, kedves? - lépett hozzá Szederné.
    - Igen Szeder asszony, köszönöm, hogy megkérdezte - mosolygott rá. És továbbment anélkül, hogy szóvá tette volna a szakadást Szederné ruháján. Ettől a naptól kezdve Málna az egyediséget kereste a gyümölcsökben, nem pedig a sebeiket.”

(Forrás: Tori Hartman: Csakrák bölcsessége)

Neked mi jut eszedbe erről a meséről, mit mond Neked?

A tökéletességre való törekvés? A maximalizmus? Mások hibáinak keresése? Másokban nem látni meg a szépséget? Védekezés, támadás ellen? Hencegés, lenyűgözés, legyőzés mindenkit?

Azért vegyük észre, hogy Málna saját maga húzott egy falat amivel távolságot tartott saját maga és a vágyai között. Tehát saját maga akadályozta a saját maga boldogságát.

És most egy kis utazásra is hívlak Önmagadba.
Hunyd be a szemed, kérd meg a tested, hogy lazítson. Lazítson a fejed tetejétől, szép sorban egészen a lábaid ujjáig. Menj végig gondolatban a testeden.
Ha elég laza már akkor:
Képzeld el, hogy beleharapsz egy szem érett málnába. Engedd el magad, és érezd át teljesen a puha gyümölcs fenséges ízét a szádban. Ahogy a savanykás-édes íz beborítja a nyelved, gondolj életed szereplőire! Bárki legyen is az, és bárhogyan érzel is iránta, keress mindegyikükben valamilyen jó tulajdonságot, majd engedd el az illetőt. Onnan ismered majd fel a meditáció végét, hogy már senki más nem jut eszedbe.

Könnyű vagy nehéz volt az utazás?
Remélem könnyű! Ha nem akkor vedd észre, hogy a hiba most benned van. De találd meg saját szépségedet, értékeidet is. Így sokkal könnyebben meglátod másokét is. MERT MINDENKIBEN VAN VALAMI JÓ! Akkor is ha első ránézésre nem látszik. Minden ember élete, története más. Másfajta nehézségekkel küzd, és ezen belül hidd el, hogy önmagával is. Egy jó szó, egy kedves mondat segíthet közelebb kerülni.
A lényeg, hogy légy Önmagad! És lásd másokban is az Ön Valójukat.

Szivárványosan csodásakat kívánva,

Tímea

Lélek- és Energiagyógyász