Kövér voltam, lefogytam! Vagyis...

Ez egy nagyon is hangzatos cím. Erre mindenki felkapja a fejét valószínűleg! Vajon hogyan is csinálta? Mi a titka? Talán valami titkos és gyors módszer lehet! Nekem is kell!

Nos, akkor a valódi téma jön, ami szintén a változásról, az átváltozásról szól.
Depis, rossz kedvű, rettentően hullámzó és kiszámíthatatlan érzéseim után jókedvű és boldog lettem!
Ez, hogy tetszik? És mi lehet a titok nyitja? Hogy kell ezt csinálni?

Ó, persze mondhatnánk, hogy ilyen nincs is. Na jó, részben nincs. De mégis van. Ez már egy magasabb rezgésszint amin át lehet még élni a kissé rossz hangulatot, vagy a kedvetlenséget. De koránt sem fájdalmas, vagy szenvedéssel járó. Csupán már csak választás kérdése, hogy megengedem e magamnak? Inkább egyfajta lustaság érzés. Áhh.... ma nincs kedvem ragyogni igazán. És az idő is olyan álmosító. Akkor lazítsunk! Elnyújtózva, elbambulva a kinti világon, átlapozva a híreket amiket igazából nem veszek fel, és nem lépek elmében reakcióba velük.
Aztán választom a pihenést az arcizmaim számára is, és az érzelmeim számára is. 

Fényévekkel más, mint amit 2-3 évvel ezelőtt is még átéltem. Amikor épp nem ragyogok akkor lélekben pihenek, gyűjtöm az erőt, hogy újra valami izgisbe vágjak bele, vagy érdekes eseteket tárjon elém az élet a klienseim életútján keresztül. Hogy megláthassam az életnek a létező legtöbb aspektusát, árnyoldalát, vagy éppen a változásból eredő jót és a boldogságot amit a segítségemmel értek el.

És amikor a boldogságot és a ragyogást választom, nos az csodás. És az élet is beindul. Örökös tanuló vagyok az élet iskolájában. Látom a körforgást amit előidéz bizonyos esetekben. Vagy elém tárul az út ami kivezet a labirintusból. És nem csak a saját, hanem sok sok ember élete tárul elém a meztelen kendőzetlen valójában.

A boldogság érzését a legnehezebb sokáig megtartani az ember számára. Képesek vagyunk ragaszkodni inkább a szenvedéseinkhez, de miért is? És, hogyan is lehet a boldogság érzést még tovább átélni? Úgy, hogy nagytakarítok az érzéseimben. Ami nem kell, ami nem jó, ami szenvedést okoz azt kikukázom. Nyomok egy Delete gombot a belső irányító pulton, és elengedem. És persze figyelem magam.

Egy belső figyelem, egy belső tudatosság alakul ki az érzések iránt. Utálok szenvedni. És ez a szenvedés miatti ellenszenv az ami rávezetett arra, hogy nem kell a szenvedést választanom. Nem kell a félelmet választanom. Van helyette más. Az érzelmeket át lehet alakítani, transzformálni, elengedni, vagy kioldani.

És mi marad helyette? Megnyugvás, felszabadultság. Könnyedség.

Hogy ezzel mit tudok teremteni? Az igazi önmagam. Aki ugyanúgy sebezhető, és felvállalós mint régen. Csak már nem a szenvedései által. Hanem az örömei és a szabadsága által.
​