Helló Május! A természet csodája.

Beléptünk Május havába. Én a munka ünnepét (ami eredetileg a szerelem és a bujaság ünnep napja) egy kis munkával is ünnepeltem. Megfáradt és gyógyulni kívánó testeket, lelkeket ébresztettem, élesztettem öngyógyító folyamataikat.
De terészetesen a kirándulás sem maradhatott el a Kedvesemmel délután. A természet hív, a Bakony pedig mutatja a csodát amerre csak jár az ember. Kényelmes sport cipő, egy adag elemózsia, és víz... csak, hogy az energiatárat így is finoman utána lehessen tölteni.

---

Az erdő gyönyörű, a fák alatt virágzó medvehagyma takaró amerre a szem ellát. A város és az utak zaja, zizegése már messze, csak a szellő lágy suttogása, a madarak éneke, és az erdő hangja van velem, velünk. Átadom magam ennek az energiának. Kellemes minden pillanat. Feltöltő, megnyugtató, szinte magába ölel, adja magát önzetlenül.
Nagyokat szippantok a levegőbe, virágé, a nemrég kivágott fák és a farakás, az erdő mindenféle illata csapja meg az érzékszervemet. Érzem a friss, lágy szellő símogatását a bőrömön. Kész felüdülés.
Néhol a szél vagy a villám pusztító ereje is megnyílvánul egy-egy fán amiből letört egy jó nagy darab. Belül kissé korhadó, öreg fatörzsek, vagy a már kidőlt fák természetes lebomlási folyamata látható. A Hubertlaki tó (vagy Gyilkos tó)-ban némely csonka fán fűcsomó éledt, a tóban halak úsznak.
Élet és halál, újjászületés... a folyamatot jól láttatja a természet, az erdő.

Mosolygósan csodás napot!

​Tímea

RSS Feed