Elfogadás - Amikor elfogadom magamat rám talál a szeretet.

Volt időszak amikor még küzdöttem magammal. Elfogadni azt ami amúgy is nyilvánvaló.
Sokszor voltam elbizonytalanodva. Önmagammal kapcsolatban, a munkámmal kapcsolatban, a képességeimmel kapcsolatban… és csak úgy. Sok munkába került, hogy aztán megbízzak és higgyek magamba, és elfogadjam azt amin már változtatni nem tudok, és változtassak amin szükséges.

A nézőpontok vagy változnak egy emberben vagy nem… viszont ha igen, akkor egyvalamit is másképp lát idővel. Az pedig önmaga.

Néha nagyon is bántja önmagát az ember. Mivel nem hisz magának. Viszont ezzel ellentétben hisz esetleg másnak, másnak aki torz tükröt mutat neki. Az önbántásba könnyű belekeveredni. Testileg, lelkileg… bárhogy.

Van úgy, hogy csupán a ragaszkodás az ami nem hagy lépni tovább önmagad felé. Ragaszkodsz esetleg egy rossz kapcsolathoz, mert azt gondolod, hogy te majd megoldod, vagy azt gondolod, hogy biztonságban vagy a másik által. Vagy ragaszkodsz egy gondolathoz, egy elvhez, egy érzéshez. De ilyenkor elmenekülsz igazából magad elől, nem is igazán a saját életedet éled. És nem is igazán vagy önmagad.

---

Lehet, hogy épp egy segítő az aki felnyitja a szemed. És megmutatja az utat. Viszont az útra neked kell rálépni és végigmenni. A pillanat nagyon gyors amikor az emberi elme felismeri, hogy hol rontott el valamit. De ha már hibát vétett, akkor csak ő képes másik útvonalat keresni a cél felé. És a cél mindig te magad vagy. Te magadnak kell önmagad felé fordulni elsősorban. Mert bár biztathat és dicsérhet bárki az úton. Viszont egyetlen egy ember képes minden másodpercben támogatni téged, és az csak te magad vagy.

Néha azt érezheted, hogy valami hiányzik az életedből. Mint a kerek tortából egy szelet.
Viszont ha nem a hiányzó részt nézzük hanem a torta megmaradt részét akkor már megint más a látvány. Ugyan mi hiányozhat? Te egy csupaszív ember vagy! Lásd magad akárhogyan is de egésznek.
Lehet, hogy egy egy szeletet odaadunk másnak ebből a szeretetből ami mi vagyunk. De attól mi még nem változunk. És ne akarjunk azért a szeletért egy egész tortát követelni.
Szeretetet adni nem csak másnak lehet, hanem önmagunknak is. És ez csak úgy megy, hogy elfogadod magad.

És akkor valóban rád talál annak az embernek a szeretete aki egész életedben veled van.

Szivárványosan csodás napokat kívánva,

Tímea

Lélek-, és Energiagyógyász

---