Néha összegyűlnek azok a bizonyos felhők a fejek fölött. De aztán ha úgy gondoljuk, hogy jókislányok vagy jókisfiúk vagyunk akkor könnyedén az ehhez társuló érzések is bizony képesek bentragadni… jóidőre. Talán nincs is idő vele foglalkozni.

Ebből a szempontból az egyik legerőteljesebb a DÜH energia. Annyi minden ki tudja váltani. Bosszant a másik ember valamiért. Bosszant a munkahely. Nem értesz valamit. Nem úgy jön össze ahogy te akartad volna.És ez az alattomos energia csak gyűlik, gyűlik. Néha bizony lehet, hogy el is káromkodod magad. Egy kis része kiment… oké. És akkor még simán gyűjthetsz hozzá bárhonnan, bármiből, bárkitől egy adagot.

Na de hogyan is tudjuk levezetni ezt a feszült düh energiát? Ami képes akár az egész aurában szétterülni, és ott feszíteni. És persze nem feltétlen akarjuk az Anyukára, Tesóra, vagy aki épp a közelben van szórni mindezt. (Legalábbis jobb esetben nem.)

Akkor milyen megoldás is létezik? Hogyan lehet megszabadulni tőle?

Autósoförök most kicsit előnyben… Én régen ezt a módszert használtam amikor teli lett a puttonyom netán. Beültem az autóba és mentem, a “kis doboz”-ba zárva, de mégis szabadon. (Persze jó ha nem kell éppen szállítanod valakit természetesen.) És amikor már úgy éreztem, akkor torkom szakadtából ordítottam, mondtam a magamét, sírtam, hagytam, hogy eltávozzon belőlem a sok düh, a feszültség. A “doboz” megvédett, suhant velem és szinte ott hagytam magam mögött a nyűgeimet. Már nem volt rá szükségem. Persze azért a kresz szabályokat közben be kell tartani. Nem arról szól ez a dolog, hogy a gázt kell nyomni és bolond módjára száguldozni! Annyira azért légy észnél, hogy a saját és mások életét ne kockáztasd. De akár egy eldugottabb helyen ki is szállhatsz, toporzékolhatsz, és tedd amihez kedved van, most nyugodtan hisztizzz!!!! Hiszen az a cél, hogy kimenjen a sok gőz, a fáradt olaj, vagy hívd aminek akarod.

Egy másik módszer, a csendes oroszlán. Igen, csendes :). Mert csak a mimikán keresztül, szinte hang nélkül próbáld meg kiadni magadból, hagyd, hogy megfeszüljenek az izmaid ahol csak akarnak. Csinálj úgy, mintha ordítanál, akár egy oroszlán, feszül az arcod is, nyílik a szád… de hang nélkül. Aztán engedd el magad, engedd ki ilyen formán a dühöd. De ha hang is kell akkor egy vastag párna segíthet. Ordíts bele, akár jól verd is meg ha így esik jól.

Minek is tartanád magadban?

Gondolj csak Szaffi történetére. A főúr feje tetején volt egy szelep, amin ki lehetett engedi a dühös gőzt. Aztán lenyugodott. Nos neked kicsit másképp működik ez a szelep. Használd a fenti módszereket, vagy ha van saját akkor az is jó. Csak ne máson csapd le ha nem muszáj. A konfliktusokat meg ha lehet akkor értelmes ember módjára érdemes megbeszélni.

Ne gyárts sokáig magadban DÜHöt! Előbb utóbb úgy is robban valahogyan. De miért kellene, hogy más is ott legyen, egy nagy tételnél? Ez persze egy adag ÖNkontoroll is. A normális keretek azért sokat számítanak. Leginkább miattad. Hiszen benned gerjedt a düh és a harag. Nem másban.

De mennyivel jobb nélküle.

Engedd meg magadnak, hogy néha kitombold a felesleget, ha már sikerült összegyűjteni.

Mosolygósan csodás szép napokat kívánok!

Tímea
​
Lélek- és Energiagyógyász

Jönnek, megfoghatatlanok, fájnak, szépek, nyomnak, szorítanak, feszítenek, csodálkoznak, töprengenek, jönnek-mennek, néha maradnak egy ideig… néha elengedődnek, megkönnyebbülés, ellazulás, kitárulkozás… vágyódik, álmodik, eltemetődik…. Ezernyi dologogra képes, és megfoghataltan.

Honnan jönek, miért? Miért van rájuk szükség? Mire jók?
​
“Gondolkodom, tehát vagyok” -
A cogito ergo sum (ejtsd: kogito ergo szum) René Descartes francia filozófustól származó latin kifejezés, aminek jelentése „gondolkodom, tehát vagyok”. Descartes a „cogito ergo sum”-tételt tette meg filozófiája alapelvének – ennek segítségével kívánta biztos módszertani alapokra helyezni filozófiáját, és annak kiindulópontját. Descartes a módszeres kétely által jut el a „cogito ergo sum” tételéig: felteszi, hogy az érzékszervei becsapják, körülötte minden csak illúzió, nincs semmiféle bizonyosság. Ebben az esetben egy dologban még mindig biztos lehet: hogy ő, aki mindezt gondolta, létezik. (Forrás: wikipedia)
​
Én ezt most ki is egészítené René Descartes után. Gondolkodom, érzek, tehát vagyok.

Valóban becsapnak az érzékszervek? Minden csak illúzió? Nincs mibe kapaszkodni? Nincs biztonság?

De vajon mi az ami ragaszkodik, mi az ami a biztonságot keresi? - Ez az elme, az ego, a szellem.
​
És mi az ami érez, mi az ami miatt szükség van az érzékszervekre, az érzésekre? - Ez a lélek, a szív, a test.
És máris összeállt az egység, az ember. Aki nem csak mint gondolkodó agy létezik. Mert akkor elég lenne egy fej amiben benne van az agy és kész. JÉ, LÉTEZEM!!
DE! Itt a test, a szív, a lélek. Képzeld el anélkül magad. Csak egy agy? Furcsa lenne nem?

De miért kaptunk érzékeket, érzéseket?
Hogy igazán megtapasztaljuk a létet, a földi életet. Azt amit magunk teremtünk magunknak. Viszont van, hogy az illúzió az úr, az elme pedig gyenge és beteg. Bármilyen történetet képesek vagyunk létrehozni, bármilyen betegséget előidézni önmagunkban, önmagunk által.

Nos, kezdjünk csak érezni. Kívülről befelé.
Látunk, hallunk, szagolunk, ízlelünk, tapintunk. Ezeket az ingereket kívülről kapjuk, azokra reagálunk.

Aztán ha már reagáltunk akkor haladjunk befelé. Valamit érzünk, ahogy megérintjük, a kezünk alatt puha kellemes érzés, halljuk a lágy hangot is a tárgy végigtapintásával, jó az illata, édes, gyümölcsös… kellemes emlékeket, gondolatokat ébreszt, aztán előtörnek ezzel kapcsolatos érzések is. Mosoly lesz a szájon, ellazul vele a test, az elme már pörgeti is a filmet, vagy adja a képeket hozzá. Igen, ez jó volt! Ez máris egy inger, idegi kapcsolat. Ami most kintről indult el befelé.

Aztán most haladjunk belülről kifelé. Ülsz egy széken, vársz valakire. (Hopp máris mennyi külső inger ér!)
Eszedbe jut, hogy akire vársz azzal megbeszélni valód van. Dühös vagy rá, kissé ingerült is. Nem érted őt, hogy mit miért tett. De tisztázni akarod vele. Szeretnél megnyugodni, hogy minden redben van. Aggódsz is kicsit, hogy hogyan fog reagálni a beszélgetésre, és talán kicsit félsz is, hogy rosszúl sül el a dolog. Nem akarod őt elveszíteni. Az érzések kavarognak benned.

Most mindent kapcsoljunk ki. Nincsenek érzések, nincsenek gondolatok. Ekkor talán már csak egy robotról van szó, aki utasításokat követ. Érzelmek nélkül. Nincs is saját döntési lehetősége.

Neked viszont van. Eldöntheted, hogy mire gondolsz. Miről akarsz “álmodni”.
Akarsz érezni is? Igen. Bár sokszor ha fáj akkor inkább kikapcsolnád, leválasztanád az érzékeidet, az érzéseidet. Néha még sikerül is. De aztán megint ott vannak.

Mindenki a boldogságot keresi, a jó érzéseket, az lelki békét. Csak az éremnek két oldala van. A Jinhez tartozik egy Jang is. Egyik nincs a másik nélkül.
Bár egy megvilágosodott elme számára már csak a lelki béke, az egyensúly létezik. Rájöhet, hogy a negatív érzés, a negatív gondolat elveszi az energiát. Így aztán már nem ad neki figyelem energiát. Ugyanazt az energiát a jóra fordítja, az alkotásba, a teremtésbe rakja.

Néha elfáradunk, nem csak fizikailag, lelkileg is. Sok a megterhelő gondolat és érzés. Muszáj megpihenni. Erőt, energiát meríteni valahonnan.
Kell a friss, pozitív gondolat, érzés, kell, hogy legyen egy jó cél. Akkor jó ÉLNI, létezni, érezni, lenni, tudni.

Kell az energia az élethez. A gondolati, az érzelmi, testi, lelki.

Mosolygósan csodás napokat Mindenkinek!

Tímea

Lélek- és Energiagyógyász

A címet ma kölcsön vettem Yoda Mestertől. Pusztán azért mert most az Ő mondata szemlélteti a legjobban azt amiről írni szeretnék.
Yoda Mester a létező egyik legnagyobb titkot fedi fel ebben az egy mondatában azzal kapcsolatban, hogy mi mindent tehetünk a saját életünkben azért, hogy előrébb haladjunk benne. Megjártam ezt az utat magam is. És sok sok ember aki már megfordult nálam, tökéletesen szemléltette valamilyen módon, hogy micsoda hatalma van a tevésnek, vagyis a cselekvésnek, akkor ha valaki igazán változtatni akar az életén.
​
Néha eljön az idő amikor bizony cselekedni kell. A helyzet megkívánná. De ehelyett sokan egyfajta biztonságra törekedve inkább komprommisszumot kötve a szenvedéssel benne maradnak egy olyan helyzetben amiben igazából nem is érzik jól magukat. Eckhart Tolle volt az aki rávilágított számomra, hogy a szenvedés állapotától hogyan is lehet megválni. Erre Ő három módot nevez meg.

1. Lépj ki az adott helyzetből,
2. Változtass rajta,
3. Fogadd el.

Bármelyiket is tudja az ember választani ahhoz, hogy valami történjék, és az pozitív irányba tudja fordítani az életét, ahhoz viszont cselekednie kell. Legfőképp elöszőr is a gondolataiban. Ugyanis az az első ami megszületik az elmében. Az elme az ami cselekvésre tudja ösztönözni a testet, az embert magát.
Van, hogy megfelelően elő is kell készülni a cselekvés bármely szintjére. Át kell gondolni (GONDolni?). De a legfontosabb az, hogy az akinek tennie kell, azt amit tesz azt elsősorban önmagáért tegye. Hiszen ő az első a saját életében. Az egyén lelki békéje mindennél a legfontosabb.

Ha TE jól érzed magad, akkor azt a környezeted kellemes, pozitív energiával kap meg téged, és az energiát ami benned, és körülötted van. Ha gyermekeid vannak akkor azt ők is fantasztikus mód megérzik.

És szeretnék mégegy általam mélyen tisztelt mestert említeni és az ő mondatait idézni a megértés kedvéért.
Ő az indiai Sai Baba. Aki azt mondta, hogy “Minden visszahatás, visszhang és visszatükrőződés. Ahogy bent, úgy kint. Ahogy én bánok magammal úgy bánik velem a külvilág.”

Azért sajnos vannak olyan esetek is amikor úgymond az ember nem mer kockáztatni a biztonsága érdekében. A félelmei oly mértékben megbénítják, hogy bármit is választ az akkor sem fogja örömmel eltölteni a gondolataiban. Eleve fél cselekedni, bármerre is lépni. Viszont a helyzetet sem tudja elfogadni amiben éppen van. Ez úgy tűnhet, hogy sakk-matt önmagának. Igen az. Kiütéssel győzött a félelem. A kockázat csúnya kétélű fegyver az agy számára aki csakis a biztonságra törekszik, és védi a testet. Zakatol a fejben, hogy nincs megoldás… vagy nem tehetem meg magammal, a másikkal… mert ez és ez a rossz történik, amit talán senki nem bocsájt meg. Vajon mi ilyen helyzetben a jó tanács? Van, hogy nincs is jó tanács. Az aggodalom, a félelem, a tehetetlenség érzése úgy is bezár. Nincs energia bármit is tenni, bármin is változtatni. Viszont a lélek szenved, hiába tudja szellemi szinten, hogy mi lenne a legjobb megoldás számára. Kész… bénaságra ítéli önmagát. Tettek helyett.

Viszont ha le tudod küzdeni a félelmet, a saját GONDolataidat és a legrosszabbra is felkészülsz, de ha lehet akkor inkább pozitívan állj a dologhoz. Olyan pozitívan amennyire csak lehet. És fuss neki, és csináld, és változtass… magadon… a gondolataidon, a tetteiden. Képes rá mindenki. Még ha nehéznek is tűnik a feladat néha.
Csak azok nem képesek rá akik nem tudnak hinni. Vagy hisznek, de csak rosszat, negatívat, sőtét jövőt festve ez által. Erős falak ezek, de csak az képes lerombolni aki építette.

Ne a GONDolatok kössenek le, ne a gond, az elme vezéreljen. Ne az agyalás vigyen a mélybe. Az energia kifelé száll, elfáradsz, és legkevésbé sem marad erőd bármit is csinálni. Viszont ha pár kérdést felteszel azzal kapcsolatban, hogy mi az amit magadért tehetsz? Nem a gond-fókusz elvét követed hanem magadra fókuszálsz. Nézőpontot váltva, kérdésekkel lehet jó megoldásokat találni. Légy kíváncsi magadra, a világra a megoldásokra. Irányítsd MAGADRA a figyelmedet. A nap 24 órájában magaddal vagy a legtöbbet, az életedet leginkább magaddal éled le. Tedd magad fontossá magad számára. 

A depresszíó tátongó mély kútja beszippanthat ha hagyod. Ha kell persze éld meg a mélységeket, hogy aztán a magasságba emelhesd magad. Vedd át az irányítást a gondolataid felett. Légy cselekvő, kiváncsi a jóra a megoldásra. Vezesd most magad ebbe az irányba ha szükséges.

​Mosolygósan csodás napokat kívánok Mindenkinek!

Tímea

​Lélek- és Energiagyógyász

Sok sok kérdés volt anno bennem, amik aztán szépen folyamatosan elkezdtek megválaszolásra is kerülni.
Hogyan is függhet össze a lélek és az energia? Tényleg képes elhagyni a testet a lélek?
​Mi történik a halál után?
Ja és a bizonyos 3. szem az tényleg létező dolog, és hogy is működhet?
Mire tudja az ember azt használni?
Jesszus mennyi kérdés keringett bennem. Nem is tudtam igazán, hogy kapok e választ rájuk valaha.
Ezek mind olyan…. megfoghatatlanok. Olvashatok esetleg róluk jobb esetben, de el is higgyem azt amit leírnak?

A Mesterem azt mondta, ne higgy el semmit, járj utána, tapasztald meg. Nos ebben egyet értettem vele és kíváncsi voltam.

A folyamat pedig elindult, a kérdéseimre szép egymásutánban a válaszok is megérkeztek.

Az olvasónak is biztos vannak kérdései. Itt talán vagy választ kap rá vagy nem. Lehet nekem hinni is meg nem is. Mindenesetre amiket átéltem, megéltem, megtapasztaltam, nekem azok voltak az igazi leckék, az igazi tanulás. És ezeket nem lehet könyvekben megtalálni, elolvasni, és követni szó szerint, sem munkafüzet nincs rá, hogy így csináld és úgy csináld és akkor majd erre és erre képes leszel (vagyis vannak könyvek, de nálam azok nem működtek, nem azok szerint akartam bármit is elérni). Nekem nem ez volt a tanulás. Nem jártam képzésekre, tanfolyamokra, hogy kinyitogassam a 3. szemem, hogy a képességeimet fejlesszem. Némi segítséget azért kaptam a Mesteremtől hozzá. Feltárt előttem jópár előző életet amikor rendelkeztem a médiumi képességekkel, és megláttatta, hogy milyen csúnya véget is értek azok az életek az akkori felfogást és a korszakokat figyelembe véve. Tehát tudatos szintre került, hogy bennem van minden. Viszont a hogyanra valahogy belülről megérkeztek a válaszok, a gyakorlatok idővel.
​
Mondjuk úgy, hogy aztán innentől fogva el is kezdődött a folyamat, megállíthatatlanul. Mint ahogy a Mátrix című filmben Neo odanyújtja a Kiválaszott elé a kék és a piros kapszulát, hogy eldöntse melyik világot választja. Nos én eldöntöttem, hogy a láthataltan világra is szükségem van.

Őszinte leszek. Onnantól fogva szó szerint megváltozott az életem. Már nem voltam ugyanaz az ember, mint aki előtte. Ahogy kinyílt, aztán elkezdett tágulni a másik világ, ahogy egyre jobban nyílt rá a szemem, a tudatom, az érzékelésem… nos nem volt már visszaút. És nem is akartam visszafordulni. Hiszen ajándékot kaptam! Nem is akármilyet. Aztán a Szivárvány energiagyógyászattal kezdett kitisztulni egyre jobban a kép, hogy milyen varázslatos dolgot is adtak nekem. A mai napig hálás vagyok érte.

Az energia amit érzékelek összefügg a csakrákkal az aurával. A csakrákban eltárolt érzelmek, akár régi, akár mostani, vagy a jövőre néz már.... Az energia, a rezgés az ami megmutatja önmagát. A lélek a legrejtettebb érzelmeit tárja fel előttem. Tudatja ha fáj, ha szenved, és tudatja ha örül, ha boldog. Mondhatnánk azt is, hogy simán empátiával rendelkezem. No de milyen mélységekig? Ezt most nem is igazán tudom kifejteni. Történeteket tudnák mesélni. Hogy és miként vannak ezek a mélységek. Talán egyszer írok is róla.

A lényeg, hogy aztán rá kellett jönnöm, hogy amit mások éreznek, eltemetnek magukba, vagy épp feltárni igyekeznek előttem, az nagyon komoly dolog. Egy másik emberbe így “belelátni” nagy felelősséggel jár. Mint a Kisherceg aki felelősséggel tartozik a rózsájáért. Én is úgy érzem amikor valaki kinyitja a lelkét előttem, feltárja a szenvedéseit, és megoldást vár rá valahonnan.

Mosolygósan csodás napokat kívánok Mindenkinek!

Tímea

​Lélek- és Energiagyógyász

Eszembe jutott Éva és Lilith. Nézzünk rájuk, mint női energia minőségek. Nézzük bátran magunkba, hogy kiben melyik érvényesül, és él erőteljesebben?
Éva a kedves, tisztességes, alárendelődött, a megfelelni akaró, gondoskodó példamutató nő energia képe.
Lilith viszont a vad, buja, szerelmes, szexuálisan erőteljesen csábító, akinek van akarata és szereti a szabadságot.
A két ellentét... de az igazi nő nem élhet csak egyikként vagy másikként, ügyesen egyesítenie kell magában a két energiaminőséget. Ha kell akkor legyen vad, és egy kicsit őrült is, de ha kell akkor kedves és bájos. Mikor melyik énjénre van szükség a párkapcsolatban. Az igazán izgalmas nő megfelelő arányban igenis mindkettő. Bármennyire is rossz véleménnyel, vagy felmagasztalással lehetünk egyik vagy másik női energia minőség iránt.

Előfordul, hogy egyik vagy másik bizony túlsúlyba kerül. Ilyenkor a felborult egyensúly miatt szenvednek a nők. Nem értik miért kezelik a férfiak őket úgy ahogy. (Unalmasnak, kurvának... stb.)
Mit akarsz megmutatni magadból elsőre? Jobb esetben a kedves, aranyos, figyelmes, gondoskodó énedet? Ez így rendben is van, ha aztán nem csak "őt" akarod a kapcsolatban érvényesíteni, és elnyomni a másik feled. Mert mire vágyik a férfi?... nos, mostanra biztos kitaláltad. Igen, mindkettőre.
Melyiket nyomod el magadban? És melyik vezérel? Min kellene változtatnod az egyensúly érdekében?


Mosolyokat és csodákat Mindenkinek!

​Tímea